‒ Elhatározásom mögött olyan esemény áll, amely másfél évvel azelőtt történt velem, hogy visszaköltöztem Magyarországra. Mondjuk úgy, megvilágosodtam. Épp az autómat vezettem New Orleansban, amikor eszembe jutott a Himnusz, majd elkezdtem zokogni. Másnap a Szózat jutott eszembe ugyanígy, és ismét sírtam. Amikor harmadszor is megismétlődött, felfogtam, hogy ez üzenet, haza kell mennem. Pedig már a letelepedést fontolgattam. Ha visszapörgetem az időt, azt látom, egész életemben, a nagyobb döntéseimkor mindig belső hangra hallgattam. Ennek köszönhetően költöztem Budapestre, kilenc négyzetméteren éltem évekig, pedig Szegeden lakásom volt, és állást ajánlottak az egyetemen. Fiatalkori megérzés volt az is, hogy el kell jutnom Amerikába. Az országot a rendszerváltáskor hagytam el, 14 évet töltöttem el az Egyesült Államokban, mindenem megvolt. Itthon viszont a teljes bizonytalanság fogadott 2004-ben, nehezen ment a beilleszkedés. Csak abban voltam biztos, hogy dolgom van itt.