A tolerancia határán

Egy hét Európában
Samuel Huntington dörzsölheti a kezeit: mintha az ő 1993-ban publikált könyvének, A civilizációk összecsapásának forgatókönyve valósulna meg ezekben a napokban Nyugat-Európa legtoleránsabb országaiban. Az erőszak új hulláma november 2-án kezdődött, amikor Amszterdamban egy marokkói származású iszlám szélsőséges agyonlőtte, majd elvágta a torkát Theo van Gogh filmrendezőnek, és – nehogy tettét félreértsék – egy késsel az áldozat mellére tűzött írásban szólította fel az igazhitűeket a hitetlenek elleni felkelésre. A fatvát a nagy holland festő késői rokona ellen a helyi iszlám szélsőségesek azért bocsátották ki, mert egy, a holland televízióban nemrég bemutatott filmjében élesen kritizálta a nők iszlám társadalmakban való alávetettségét. A film alapjául egy szomáliai származású holland képviselőnő, Aayan Hirsi Ali története szolgált, akit tízéves korában egy iszlám vallási vezető megerőszakolt. Theo van Gogh meggyilkolása, vagyis november 2-a óta vagy húsz támadás indult kölcsönösen az iszlám és keresztény vallási és oktatási intézmények ellen az országban. A legutolsó és legsúlyosabb egy keresztény iskola felgyújtása volt. A vélt tetteseket lakhelyét az antiterrorista kommandó mintegy 15 órán keresztül ostromolta, míg végül kettőt közülük sikerült elfogni annak árán, hogy két kommandóst a közéjük vágott kézigránát életveszélyesen megsebesített.
Jan Peter Balkenende holland miniszterelnök Theo van Gogh meggyilkolását a szólásszabadságra és a holland toleranciára mért súlyos csapásként értékelte, míg Rita Verdonk bevándorlásügyi miniszter, akinek a nevéhez mintegy huszonhatezer menedékjogért folyamodó hazatelepítése fűződik, kilátásba helyezte, hogy az iszlám radikálisokat még akkor is ki fogják utasítani, ha már holland állampolgárok. Verdonk azt is bejelentette, hogy ellenőrizni kívánják, hogy mit prédikálnak a mecsetekben. Javaslatát azonban az iszlám közösség részéről heves ellenkezés fogadta, s kijelentették, nem a kormány diktálja, miként kell a Koránt értelmezni. Az Arab-Európai Liga, az európai mozlimok politikai szervezete, amely a holland és belga választásokon is politikai pártként indult, Rita Verdonk beszédét „hitlerinek” minősítette.
A mozlimok számát jelenleg 20-25 millióra becsülik a kibővített unióban, ami a népességének mintegy öt százalékát teszi ki. A szomszédos Belgium ugyanezzel a problémával néz szembe, amiért is a bevándorlás leállítását és a már bevándoroltak asszimilálását (valamint mellékesen Flandria önállósodását) célul kitűző Vlaams Blok a legutóbbi választásokon a flamand régió legnagyobb pártjává vált. A főirányt követő pártoknak (szocialisták, liberálisok, kereszténydemokraták) csak a legnagyobb nehézségek árán, egyesült erejével sikerült a Vlaams Blokot rasszistának minősítve épp a múlt héten betiltatni. Úgy tűnik azonban, hogy bár a Vlaams Blokot betiltották, a párt néhány programpontját, mindenekelőtt a bevándorlás lefékezését a főáramlatú pártok is igyekeznek megvalósítani.
Schröder német kancellár és Berlusconi olasz miniszterelnök megegyeztek abban, hogy a bevándorlás korlátok között tartása érdekében menekülttáborokat állítanának fel Észak-Afrikában, a franciák és a spanyolok azonban nem lelkesednek az elképzelés iránt. A bevándorlás és integráció problémájával valószínűleg az Európai Parlamentnek is szembe kell néznie, gyors megoldás azonban aligha várható, hiszen az unió által követett (neoliberális) gazdaságpolitika még az őshonos társadalmat is szétzilálja, még kevésbé adva lehetőséget a bevándorlók integrálására, még ha őszintén akarnák is.