
Bankrabló
Az nem elég, ha saját magunkra azt mondjuk, hogy zöldek vagyunk, és kinevezzük magunkat a zöldség apostolaivá.
Az nem elég, ha saját magunkra azt mondjuk, hogy zöldek vagyunk, és kinevezzük magunkat a zöldség apostolaivá.
Nos, már a lengyelek sem omlanak annyira az ukránok keblére, mint eddig tették, pedig aligha láttunk olyan románcot az ukrajnai háború kitörése óta, mint amilyen az övék volt.
Az már sok mindent elmond, hogy Karácsony Gergely egyesülete mennyire szimplán hülyének nézte Magyarország vezető pénzintézetét.
Itt az ideje véget vetni annak, hogy a svédek és Brüsszel lábtörlőnek használják a magyarokat.
Az előttünk álló időszakban azon is érdemes elgondolkodni, hogy a jelenlegi brüsszeli vezetés milyen eredménnyel képviselte a tagállamok érdekeit.
Aki addig nem sejtette volna, miféle elbizakodottság, agresszivitás lapul Gyurcsányban, néhány mondata után világosan láthatott mindent.
A kárpátaljai magyarság azonban magyar, és az is kíván maradni. Egyénileg, intézményesen, közösségeiben egyaránt.
Hogy van az, hogy a hagyományos család vagy egy, a karrierjét háttérbe szorító sokgyerekes édesanya lehet gúny tárgya, de a büszkén gyermektelenek szent tehenek?
Ukrajnát Von der Leyen tizenhétszer emlegette, a békét és az inflációt alig, az oroszellenes szankciókat pedig csak egyszer.
A demokrácia és a jogállam nem egyenlő a haladár újbaloldal hatalmával.
Persze, nincs semmilyen hálózat, sosem létezett Soros-terv és az Egyesült Államoknak eszébe sem jut beleavatkozni szövetségesei belügyeibe.
Nagy Zsolt az ellenzéki összefogásban iparkodik feltűnni, de nem az ott megszokott bölcs beszólogatóként, hanem öntudatos forradalmárként.
Mit vár el tőlünk a keresztre feszített Krisztus?
Trumpot az ellene folyó perekben, így New Yorkban vagy Georgiában is demokrata színekben megválasztott ügyészek igyekeznek felelősségre vonni.
Egyetlen mondandójuk van, miszerint a magyarok ócskák, undorítóak, nem méltók semmire – stb., stb.
Demszky Gábor lépett a színre, hátha meg tudja győzni az övéit arról, az SZDSZ nem veszett el, csak átalakult.
Még azt mondják, hogy unalmas a magyar közélet. Dehogy! Itt van például Farkasházy és Ujhelyi minapi duettje.
A magyarokra nem lehet rámondani, hogy ukránok, teljesen mindegy, milyen az útlevelük, egyetlen közösségtől se lehet egy tollvonással elvenni az identitását.
Közös szégyenünk, hogy Márki-Zay Péter és köre basáskodhat a büszke, polgári, magyar és református Hódmezővásárhelyen.
Nagy utat tett meg Márki-Zay Péter, minden értelemben.
Ismét itt egy Kennedy, aki kellemetlen dolgokat feszeget. Vagyis az igazságot.
Magyarország stratégiai célként határozta meg, hogy a demográfiai télből tavaszt csinál. Hatalmas munka, amelyhez szükség van az egymásra épülő családtámogatási rendszerekre.
Jámbor András antifasiszta bandája, a Szikra Mozgalom próbálkozott valami egynapos táborfélével, ám közröhejbe fulladt a dolog.
Sokan féltették az atlétikai világbajnokságot. Akadtak, akik egyenesen a bukását kívánták.
A mi fölfogásunk szerint vannak sokkal fontosabb dolgok saját magunknál: a család, a haza és az Isten.
De nincs vége a történelemnek, egyesek remekül sáfárkodtak a nekik juttatott tálentummal, másoknak ez kevésbé sikerült.
Carlsonban a valódi Amerikát tiszteljük, a család, a kistelepülések, a hit, a közösségek, a hagyomány képviselőjét.
A nyugati megrendelők helyében mi azért kíváncsiak lennénk, mit tettek azzal a jó pár milliárd forinttal, amit még utólag sem próbálnak megszolgálni.
A nagyüzemet Sebastian Coe, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnöke, a világ egyik vezető sportdiplomatája indította be.
Mai címünk a kérdések kérdése. A válasz ugyanis nem az, hogy kelet. És persze nem is nyugat. A válasz csak annyi, hogy élnünk kell ezen a tájon.
Haza, nemzet, szülőföld, anyanyelv és Szent István legfontosabb öröksége, a keresztény hit. Micsoda erő sugárzik ezekből a fogalmakból!
Előre borítékolható, hogy elégedetten távozik majd, aki a vb alatt Budapestre látogat.
Feri bácsit hallgatva az embernek az a kényelmetlen érzése támad: dehogy a gyermekek lelkét félti, sokkal inkább az éppen aktuális cukrosbácsik irháját.
A magát az utóbbi évtizedekben bebetonozó európai fősodor gyakorlatilag magáévá tette a nyílt társadalom eszmerendszerét.
Bizonyos körökben nem elég az elfogadás, kötelező ajnározni is a világ sokszínűségének letéteményeseit.
A liberálisok két kedvenc témája, az egyenlősítő nővédelem és a nemváltó-újjászületett „nőférfik” képviselete csap össze.
Nem illúziókat, hanem egy darab szabadságot vásároltál magadnak másfél órára néhány forintért.
Ma is ugyanaz zajlik, mint egykoron, a Sziget gyermekkorában, csak sokkal-sokkal profibban és sokkal több pénzből gazdálkodva.
A magyar kormány és a parlament kétharmados többsége megtalálja a módját annak, hogy az áltudományos fejtegetések, a jogászkodás mögé bújó erkölcsi torzókat távol tartsák a gyermekeinktől.
Hódmezővásárhely népe napról napra egyre inkább ráébred, hogy nemcsak pletykákkal, de józan ésszel is lehet politizálni.
Egy térségi háború esetén, amelyben minden fél a saját pecsenyéjét sütögeti, nem túlzás a szakemberek által pedzegetett százmilliós migrációs nagyságrend.
Már csak az a szerencse, hogy a szaúdiak alapvetően a béke oldalán állnak.