Sajnos nem vigasztal az sem, hogy Magyarország az elmúlt évtizedben példát mutatott egész Európának. Megmutattuk, hogy a schengeni határok megvédhetők, ha van hozzá politikai akarat, bátorság és nemzeti önbecsülés. Most azonban azt látjuk, hogy az új kormányzat feladni készül ezt a történelmi örökséget a nemzetközi fősodor elvárásaiért cserébe. A transzparenciát és új politikai kultúrát hirdető Tisza-párt politikusai most a titkolózás és a színfalak mögötti alkudozás nagymestereivé váltak, miközben a magyar emberek biztonságával kártyáznak a brüsszeli tárgyalóasztaloknál. Ne fogadjuk el, hogy hazánkból migránstáborok gyűjtőhelye legyen, és ne fogadjuk el azt sem, hogy illegális státusból legálisat kreálnak egyetlen tollvonással és látszatintézkedéssel.

Ahogy járom az utcákat, szerencsére fél füllel azt hallom, hogy a polgári Magyarország nem kér a titkos alkukból és a nemzeti érdekek kiárusításából. Ahogy a történelem során oly sokszor, a sorsfordító időkben most is a tiszta beszédre, a nyíltságra és a nemzeti érdekek feltétlen képviseletére van szükség. Ha a kormány nem hajlandó színt vallani a választói előtt ebben a kérdésben, akkor mégis mi garantálja, hogy más sorsdöntő kérdésben nem ugyanígy tesznek majd? Nem hagyhatjuk, hogy a fejünk felett, a hátunk mögött pecsételjék meg saját és gyermekeink, unokáink sorsát. A migrációs paktumra és a kulisszák mögötti politikai alkukra egyetlen méltó, felelős polgári válasz létezik: a leghatározottabb nem.