Ahhoz tehát, hogy megértsük a vereség valóságos okait, ahhoz, mint már említettem arra volna szükség, hogy pontosan lássuk milyen globális és lokális hatalmi egyezség volt eddig Orbán Viktor rendszere mögött. (Pontosabban berendezkedése mögött, mert az elmúlt 16 év csupán a rendszerváltás rendszerén belüli második berendezkedés volt. Ahhoz pedig egyelőre idő kell, hogy kiderüljön, hogy ami most kezdődik az csak egy harmadik berendezkedése az 1990 óta fennálló rendszernek, vagy, ha már „világrendszerváltás” van, akkor Magyarország számára is egy új rendszer közeleg.)

Az orbáni berendezkedés globális hatalomgazdasági alapját három pillér testesítette meg, mindhárom egyfajta belső lázadás volt a „nem létező” világot irányító erőn belül. Az egyik a politikai reprezentációjával egyre elégedetlenebb, de elégedetlenségét érthető történelmi okok miatt nyíltan bevallani nem képes német globális tőke-struktúra, amelynek Orbán Viktor globális „szóvívője” lett. Hasonlóan ahhoz az amerikai, fehér, konzervatív globális hatalomgazdasági alakulathoz, amely Tucker Carlson interjúival globális szereplővé tette egy jelentéktelen közép-európai kisállam miniszterelnökét. És erre építve küldte ide kampányolni mindkét potenciális utódjelöltjét (külügyminiszterét és alelnökét) Donald Trump amerikai elnök. A legkényesebb a harmadik típusú támasz nevesítése, de talán érhetőbbé válik, ha ennek illusztrálására az izraeli miniszterelnök üzenetére gondolunk, amelyben határozottan kiállt Orbán Viktor mellett. És mindennek mintegy foglalataként Orbán Viktor egyúttal az amerikai, orosz és kínai birodalom globális szóvivőjeként is funkcionált. Ha tehát rá és rendszerére ennek ellenére megsemmisítő lokális csapást mértek, akkor ez azt jelenti, hogy ez a fent említett szereplők elleni globális csapást is jelent.

Hogy ki az „ellenfél” azt a vereség tíz okának listáján Orbán Viktor megfogalmazásában így hangzik: „A háborúval kapcsolatos üzeneteinket ellenfelünk sikeresen semlegesítette. Még a saját híveink körében is sikerült elhinteniük a helyzet komolyságával kapcsolatos kételyeket.” Most idézem a német kancellár szavait: „Példátlan veszteségeket okoztunk Moszkvának, a háborúnak csak akkor lesz vége, ha Oroszország gazdaságilag vagy katonailag kimerült.” Vagyis úgy fest a globális helyzet, hogy az amerikai-orosz-kínai „háromtest birodalommal” szemben megerősödött az Oroszország megsemmisíthetőségében és kifoszthatóságában bízó „globális szuper-struktúra”, amely az Orbán Viktor rendszerét megsemmisítő csapásával egyúttal üzent a német nagytőkének, Donald Trump amerikai konzervatívjainak, sőt mi több Netanjahu Izraeljének is.

A kegyelmi ügyre, mint fedő-történetre azért volt szükség, hogy hihetővé tehessék az Orbán Viktorra és rendszerére mért csapást. Ennek sikeres véghez viteléhez szükség volt „belső együttműködőre” is. Ezt az az „elit” jelenítette meg, akiről Orbán Viktor így fogalmazott: „A nemzeti oldal keresztény szárnyából szemet szúróan sokan leváltak rólunk, és a liberális, progresszív, európai föderalista politikai táborhoz csatlakoztak. Holott tudniuk kellett, hogy ott ők csak a hasznos idióták lehetnek, akik tapsolhatnak a progresszív oktatáspolitikához, a keresztények kiszorításához a kulcspozíciókból, valamint a gender- és woke-ideológia hivatalos rangra emeléséhez. Ismerve a magyar szellemi és gazdasági elit fogyatékosságait, hübriszét és anyagelvűségét, azt kell feltételeznünk, hogy a nemzeti oldal visszaerősödése nem innen, hanem a jobboldal népi és szociális szárnyaiból indul majd el.”

Kemény és egyértelmű szavak, mert ezek után aligha láthatjuk másnak a „kegyelmi ügyet”, mint egy a globális térből szervezett és a lokális belső elitek által aktívan és lelkesen támogatott professzionálisan szervezett összeesküvésnek.

Nem elméletnek, gyakorlatnak. De mondhatjuk akár Magyar Majdannak is.

A szerző közgazdász