A világhatalom gyakorlásának e két stratégiája közötti alapvető különbség az, hogy ez az utóbbi stratégia úgy véli, hogy Oroszország semmiképpen nem lehet tagja az új világhatalmi rend alapstruktúrájának. Ezt ugyan expressis verbis nem mondja ki, de hisz abban, hogy

Oroszország meggyengíthető és szabadon hozzáférhető erőforrás-mezőként szolgálhat az új világhatalmi rend új amerikai birodalma számára. Arról nem is beszélve, hogy ha ily módon Oroszország nem lesz többé Kína olcsó és megbízható „benzinkútja”, akkor Kína is kénytelen lesz behódolni az új amerikai világbirodalomnak.

Donald Trump tehát nem az EU-val, illetve, mint látszólag most az ankarai csúcstalálkozón az európai NATO-tagokkal áll konfliktusban, hanem az EU-t is a NATO-t megszállva tartó rivális amerikai birodalmi stratégiával. Vagyis az amerikai világbirodalom legbelső-legfelső uralmi struktúrái közötti konfliktusnak lehetünk tanúi. Hogy e konfliktus mennyire abszurd és szürreális módon jelenik meg azt a mostani csúcstalálkozó igen látványosan mutatta meg.

Az önmagát (amúgy nem alaptalanul) a világbéke legfőbb biztosítékának tekintő amerikai elnököt arra kényszerítette az amerikai birodalom másik ága, hogy két háborús frontvonalat is újraindítson a csúcstalálkozó alatt. Az egyik, hogy kénytelen volt itt bejelenteni, hogy Ukrajna nemcsak még több Patriot rakétát kap, hanem a gyártás is Ukrajnába kerül, vagyis Oroszország minden eddig elképzelhetőnél nagyobb katonai nyomás alá kerül. A másik, hogy kénytelen volt semmisnek nyilvánítani az Iránnal kötött tűzszünetet és az Öböl-háború újabb fejezete kezdődhet el. E hihetetlenül komplex világhatalmi játszma bonyolultságát mutatja azonban, hogy e két eszkalációs lépés akár ki is egyenlítheti egymást. Mert míg a Patriot rakéták helyben-gyártása az Oroszországot legyőzni kívánó birodalmi szárnynak tett engedmény, az iráni háború újraindítása viszont újabb nagylelkű gesztus Oroszország számára. Az olajárak emelkedése által ugyanis Oroszország már eddig is százmilliárd dollár értéket meghaladó „ajándékot” kapott a Donald Trump-féle birodalmi szárnytól. Mint ahogy ennek az „ajándéknak” az árát legfőképpen Kína fizette meg az olajár emelkedésben. Amely Kína viszont „hálából” több százmilliárd dollár értékű birtokában lévő amerikai államkötvényt adott el, igen súlyos finanszírozási nehézséget okozva az amúgy igen komoly nehézségekkel küzdő amerikai államkincstárnak.

A kaotikus kavargás tehát folytatódik és Európa uralmi struktúráit történelmi felelősség terheli azért, mert továbbra is a világ létét kockára tevő destruktív amerikai birodalmi szárnyat támogatnak.

A szerző közgazdász