Nincs idő tehát a sebek nyalogatására, az önkritika és az önmarcangolás közötti helyes arány kialakítására, az erre alapuló ellenzéki politika helyett ellenállásra van szükség. Ahol a bűnben fogant önkényuralmi rendszer az ellenzék kiiktatására törekszik, ott nem az a kérdés, mi lesz a Fidesszel, hanem az, mi lesz a hazával. Ezért kell megszervezni az ellenállást a hazugságok áradatával szemben, legyenek azok mégoly sikeresek is. Még mindig azzal vádolják a kormánypártiak a patrióta ellenzéket, hogy utóbbi épít folyamatosan alternatív valóságot. De el fog jönni az igazság pillanata, amikor a félrevezetett, átvert tömegek szeméről lehull a hályog. Akkor ott kell állniuk a felkészült s alkalmas ellenzéki politikusoknak, akik kormányzóképességüket hitelesen tudják felmutatni majd a csalódott embereknek. Az a feladata a kicsi, ám annál harcosabb ellenzéki frakcióknak, hogy visszaszerezzék az elveszített bizalmat. Orbán Viktor úgy fogalmazott, a politikai közösségünk bármely pillanatban képes a mainál egy osztállyal magasabb színvonalú kormányt kiállítani Magyarország érdekében. Ehhez folyamatosan napirenden kell tartani az elmúlt tizenhat év elért eredményeit, amire teljes joggal lehet büszke közel hárommillió ember. 

Ez persze még kevés a többséghez. De az önkény ellen fellázadó szabadságszerető emberek egyre többen lesznek. A nemzeti ellenállás célja a szabadság helyreállítása, a szabadság pedig nem pártkérdés. A Fidesznek az a dolga, hogy szolgálja a nemzeti ellenállást, ennek érdekében a legszélesebb ívet kell húznia, ahol minden szabadságszerető ember elfér, fogalmazott a pártelnök. 

Csoda-e, hogy ezt meg sem hallották a megújuláson kesergő farizeusok és a vesztünket akaró elemzők?!