Tusványoson tehát nem a hagyományos értelemben vett ellenzéki politizálás alapvetéseit fogalmazta meg a Fidesz elnöke, hanem egy szélesebb értelemben vett ellenállási stratégiát ajánlott híveinek azokkal szemben, akik a nemzeti oldal létére törnek. Hasonlít ez a késő Kádár-kor ellenzéki szervezkedéseire, amelyek egyszerre voltak antikommunisták, nemzetiek, és végső céljuk a szabadság visszaszerzése volt a szovjet harckocsik árnyékában tobzódó hatalmi önkény uraitól.
A legtragikusabb az egészben, hogy azok, akik a csattogós lepkét toszigálták csupán, amikor Orbán Viktor nemzedéke már az említett szabadságért harcolt, most őt elvtársazzák azzal vádolva, hogy a nemzeti együttműködés rendszere volt diktatúra, amit le kell bontani tégláról téglára, és e mögé a hazugság mögé bújva rombolják le kommunista módszerekkel a jogállamot, üresítik ki a demokráciát és veszik el a nehezen kiharcolt szabadságot.
A volt miniszterelnök szerint a politika természete olyan, hogy aki a szabadságellenes politikát hozta, az is viszi, és ez így lesz a Tiszával is. Ha még sokáig nem lesz érdemi gazdasági kormányzás, nem tud felkészülni az ország a gazdasági bajokra, s az önkényuralmi rendszer összeomlik majd. A káoszban pedig megjelennek majd a külföldi hiénák ötödször is kifosztani hazánkat. Ez a veszélye a szabadság hiányának, mert az emberek elnyomása gyorsan elvezet az ország, a haza maradék önrendelkezésének feladásához. Ezért kell csatlakoznia minden szabadságszerető magyarnak az ellenállás koalíciójához. Amíg nem késő!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!