A klímaváltozás, a felmelegedés önmagát erősítő folyamat. Olvad a sarki jég, a gleccserek, ezáltal csökkennek a napsugárzást visszaverő felületek. Melegszenek a tengerek: emiatt a tengeráramok a felszín közelébe hozzák a metánt, mely az elhalt élőlények teteméből keletkezik, így több metán kerül a légkörbe. Elkezdődött a permafroszt, az örökké fagyott, elsősorban szibériai és kanadai, sarkkörön túli területek felolvadása. A korábban befagyott mocsarakból hatalmas mennyiségű metán kerül a légkörbe. Fontos megemlítenünk, hogy a klímaváltozásban jelentős szerepet játszik a trópusi esőerdők nyakló nélküli irtása is. – Bár Amazóniában az utóbbi években ez szerencsére lelassult, de voltak olyan évek, amikor percenként több futballpálya-nagyságú esőerdőt vágtak ki, hogy szóját termeljenek és szarvasmarhát tartsanak a felszabadult területeken. Délkelet-Ázsiában már szinte alig maradtak dzsungelek. Ezek az őserdők temperálják a légkört azáltal, hogy a lehulló csapadékot szivacsként magukba szívják, majd elpárologtatják. (Az esőerdők irtása elsősorban a szélsőséges időjárási jelenségek gyakoribbá válására ad magyarázatot.)

Ami most a legaggasztóbb: a Föld fényvisszaverő képességének, albedójának a váratlanul gyors csökkenése (azaz a megnövekedett hőelnyelés). Az óceánok felmelegedése felgyorsult. A Föld által elnyelt napenergia több mint 90 százalékát az óceánok veszik fel. A képződő felhők átengedik a Napból érkező fénysugárzást, de üvegházhatásként működnek, és – az emberi tevékenység következtében felszaporodó üvegházhatású gázokkal (elsősorban a szén-dioxiddal és a metánnal) együtt – nem engedik vissza a hővé vált sugárzást.

2000 óta egyre nő a Föld által elnyelt és visszasugárzott hőmennyiség különbsége. Ez a folyamat gyorsabb, mint amilyennek a klímamodellek előre jelezték. A nemzetközi klímavédelmi egyezmények azt célozzák, hogy a század közepére nullára kellene csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását, oly módon, hogy a megtörtént kibocsátást semlegesíteni kell (például erdők ültetésével, modern technológiákkal). De klímaszakértők szerint a Föld energiaelnyelő képessége oly mértékben nő, hogy e hosszú távú cél tarthatatlan. De mitől növekszik ennyire a hőelnyelés? Az ok rémisztő és kiábrándító.

Régóta azon vagyunk, hogy a fosszilis energiahordozók (szén, kőolaj, földgáz) arányát csökkentsük az energiatermelésben és -felhasználásban, mert nemcsak növelik az üvegházhatást okozó szén-dioxidot és metánt, de az emberi egészségre és a természeti környezetre ártalmas kén-dioxid is keletkezik a felhasználás során. Igen ám, de a kén-dioxid-molekulákból apró részecskék képződnek (aeroszol), melyek visszaverik a fényt, a napsugárzást, és ez a hatás most erősen lecsökkent. 2019-ben még 81 millió tonna volt a légköri kénkibocsátás, ez most 69 millió tonnára esett vissza. Ez nagyon rossz hír. Miközben tehát klímavédelmi okok miatt mérsékeljük az üvegházhatású gázok kibocsátását és a megújuló energiákra állunk át, a kén-dioxid csökkenő légköri koncentrációja miatt gyengül a napsugárzás visszaverődése. Ez a felelős a megnövekedett hőelnyelés feléért. (Ráadásul a hatás nem is nagyon érthető: az ásványi tüzelőanyagok felhasználásának csökkenése nem csak kisebb kén-dioxid-kibocsátással jár; egyúttal kevesebb felmelegedést okozó szén-dioxid és metán kerül a légkörbe. – Ez is a korábbi megállapítást erősíti: a légkör rendkívül bonyolult, komplex rendszer.)
A bejövő és a visszaverődő energiamennyiség különbözete 2000 óta megduplázódott (!). Ez gyorsabb, mint amivel a hosszú távú klímamodellek számoltak. Ennek a többletenergiának a 90 százalékát – ahogy már szó volt róla – az óceánok nyelik el. Az El Nino az a jelenség/folyamat, amely a trópusi tengerek mélyén elraktározódott hőt a felszínre hozza és pusztító hurrikánokat, tájfunokat okoz.

A 2022. július 26-án, 103. születésnapján meghalt James Lovelock szerintem korunk legnagyobb klímatudósa volt. Nagyon pesszimistán ítélte meg a jövőt, úgy tartotta, hogy az emberiség nem képes a rövid távú előnyökről lemondani perspektivikus céljai érdekében. Egyvalamiben látott perspektivikus megoldást: hogy a mesterséges intelligencia fejlődése révén olyan hatalmas eszközök birtokába kerülünk, amelyek segítenek majd megoldani a globális környezeti problémákat, így például megállítani a klímaváltozást. Ezeket a módszereket geo-engineeringnek nevezik. Ezek közé tartozik az az elképzelés, hogy szulfát-aeroszollal árasztjuk el a légkört, mely visszaveri a bejövő napsugarakat, ezáltal csökkenti a felmelegedést. Reménykedjünk, mert a mostani folyamatok a Föld lakhatatlanná váláshoz vezethetnek.

(Az adatok az Economist 2026. július 18-i számából származnak: Leader és Reflections on a warming planet.)

A szerző közgazdász és társadalomkutató