Magam régi vágású olvasó vagyok, én is nyomtatott formában szerettem olvasni az újságot. Ehhez persze az is kellett, hogy korán keljen az ember, ellenkező esetben ugyanis nem kapott lapot, elvitték az orra elől azt a néhányat, ami az árusokhoz érkezett aznap. Már ha érkezett egyáltalán… (Mifelénk, Maglódon csupán néhány nagyobb élelmiszerbolt és a benzinkút tartott Magyar Nemzetet – fejenként kettőt-hármat –, délelőttre legtöbbször már megveszekedett szál sem maradt.) Ha panaszkodott az ember, azt javasolták, fizessen elő a lapra, akkor nincs probléma. Az ám, csakhogy a régi, hagyományos hírlapkézbesítés már jó ideje megszűnt, a leveles postás plusz feladata lett, aki szegény nemritkán csak délben jutott el az előfizetős kuncsafthoz. Mit ér akkor már egy napilap? Az újságolvasás reggeli rituálé. Az ember kényelmesen leül a fotelba, karszékbe, s kávéját, kapucínerét kortyolgatva sorra veszi, mi minden történt az elmúlt napon a nagyvilágban. Szeletke békebeli hangulat, kávéházi életérzés a múlt századelőből.

Kicsit hazabeszélek. Boldogult ifjúkoromban talán egy esztendeig hírlapkézbesítőként dolgoztam. (Ezt leendő életrajzíróim számára biggyesztem ide, jelezve, én tényleg alulról kezdtem az „újságos” pályát…) Pestújhely kertvárosi házaihoz vittem ki a lapokat; kiskerekű, elöl-hátul dobozos biciklivel róttam a hajnali utcákat. Fél ötkor, ha esett, ha fújt, hóban-fagyban, télen vaksötétben kezdtem – igaz, hétre, nehezebb, „rádióújságos” napokon nyolcra már otthon voltam. Amennyire visszaemlékszem, minden második, harmadik háznál volt újságelőfizető, némelyikük már a kapuban állva várta a lapot, hogy még munkába indulás előtt belelapozhasson a zizegő hírlapba.
Bizony egészen más a történelemkönyvet úgy lapozgatni, ha egyik-másik fejezetéhez hozzáilleszthetsz valamit a saját sorsodból, mellésimíthatod a veled történteket. És mennyire fájó, ha a személyes emlékek együtt sajognak a história sebeivel.

Egy 1976-os megsárgult Magyar Nemzet-cikk van a kezemben. Első írásom a lapban (P. Gy. szignóval), ötven éve. Édes Nemzetem!