A magyar turisták már négyszáz éve úton vannak – a történet a Tátrában kezdődött

Amikor ma bakancsot húzunk, turistajelzéseket követünk vagy kirándulós képet osztunk meg magunkról, ritkán gondolunk arra, hogy egy csaknem négyszáz éves magyar kulturális hagyomány részesei vagyunk. A természetjárás nálunk ugyanis nem sportként született meg. A korai turisták tanárok, diákok, lelkészek, tudósok és írók voltak, akik számára a természet a haza megismerésének lehetőségét jelentette.

Kirándulás a Csorba-tónál 1902-ben Forrás: fortepan/Fekete Bernadette

Orbán Balázs beutazta a Közel-Keletet, majd az 1848-49-es szabadságharc utáni magyar emigráció nyugat-európai alakjaihoz csatlakozott. Amikor 1859-ben hazatérhetett, figyelmét végre szülőföldje felé fordíthatta. Tudományos alapossággal kutatta végig a Székelyföld minden települését és természeti ritkaságát. Jegyzeteiből és fényképeiből született meg monumentális műve, A Székelyföld leírása, amely egyszerre útikönyv, történeti munka és a magyar táj egyik legszebb irodalmi emléke. 

A Magyarországi Kárpát Egyesület megszervezte a turistamozgalmat 

A 19. század végére a természetjárás egyre szélesebb polgári rétegek kedvelt időtöltésévé vált. Ennek jelképes pillanata volt 1873, amikor Ótátrafüreden megalakult a Magyarországi Kárpát Egyesület, hazánk első turistaegyesülete – egyben a világ hatodik ilyen szervezete. Az egyesület kirándulásokat szervezett, menedékházakat épített a Tátrában, turistautakat jelölt ki, vasláncokkal tette biztonságosabbá a nehezebb szakaszokat, térképeket és útikalauzokat adott ki, 1889-től pedig Turisták Lapja címmel elindította az első magyar turistaújságot. A mozgalom pedig hamar túlnőtt a Tátrán. A Budapesti Osztályból létrejött Magyar Turista Egyesület, melynek élére a szenvedélyes hegymászó Eötvös Loránd került. Az egyesületek egymás után építették a menedékházakat Dobogókőtől a Tátráig, miközben egységes turistajelzéseket alakítottak ki. 

A magyar turistakultúra és a történelem

A két világháború azonban a természetjáró mozgalmat sem kímélte. Trianon megtörte a lendületet, hiszen a legkedveltebb túraterületek közül sok az új határokon kívülre került. Bár a húszas–harmincas évekre ismét virágzásnak indult a magyar turistakultúra, 1946-ban feloszlatták a turistaegyesületeket, vagyonukat államosították, a természetjárás pedig a Magyar Természetbarát Szövetség keretei között, állami felügyelet alatt folytatódhatott csak. 

Új korszak a természetjárásban

A rendszerváltás után azonban a régi egyesületek is újjászülethettek: 1989-ben ismét megalakult a Magyar Turista Egyesület, első elnöke pedig az a Peták István lett, aki Rockenbauer Pállal együtt dolgozott a Másfél millió lépés Magyarországon koncepcióján. Az 1979-ben indult kultikus sorozat a táj mellett mesterségeket, népdalokat, történelmi emlékeket és az út mentén élő embereket is bemutatta. A hét évvel később készült …és még egymillió lépés Magyarországon pedig a Dunántúlon folytatta ezt az utazást. 

A műsor máig meghatározza, hogyan gondolkodunk a természetjárásról. Ahogyan a magyar természetjárás kezdeteikor a hegyekben tett kirándulásokból útleírások, térképek és irodalmi művek születtek, úgy Rockenbauerék sem csupán végigjárták az országot, hanem bemutatták annak természeti, történeti és néprajzi értékeit is. Ezt a hagyományt vitte tovább 2011-től napjainkig a Hazajáró, ami a Kárpát-medence tájait járva a természet, a történelem és a helyi közösségek történetét mesélte el. A magyar természetjárás így évszázadok óta nemcsak a tájról, hanem a benne élő emberről és kultúránkról is szól.