Korunk szentjei, a celebek és influenszerek magánéleti ügyei, bárgyú megnyilvánulásai összehasonlíthatatlanul érdekesebbek, mint a közéleti események, az ország helyzetét elemző beszámoló. 

De a tárgyilagosság kedvéért el kell ismerni, hogy a nemzeti burzsoázia kiépítése, létrehozása során az előző kormány sok hibát követett el, túl nagy volt a bennfentesség, a lehetőségek, vagyonok szétosztását túl szűk körre korlátozták.

Vajon miért csámcsog újra a közvélemény a „kegyelmi” ügyön és a Szőlő utcán? Egy idetévedt földönkívüli azt hihetné, hogy ennek az országnak ezek a legfontosabb közügyei. De mennyivel könnyebb és hálásabb ilyesmivel etetni a plebset, mintsem azon töprengeni, hogy hogyan lehetne kimozdítani a holtpontról Paks II-t, amely azért jutott zsákutcába, mert az uniós tilalom miatt a Siemens nem tudja leszállítani az informatikai berendezéseket. Vagy hogyan lehetne mégis csak fellendíteni a születések számát, amely minden eddigi nagyvonalú intézkedés és állami áldozatvállalás ellenére csökken, a fejlett országok általános trendjébe illeszkedve.

Mi lenne a megoldás? A népnevelés? Az a hajó már elúszott. A nemzetközi osztályharc során a II. Internacionálé egyik fő követelése az általános választójog kiterjesztése volt nemtől, vagyoni helyzettől, műveltségtől függetlenül, ez megvalósult, a visszalépés szóba sem jöhet. 

Pedig a generatív mesterséges intelligen­ciák fantasztikus teljesítményekre tesznek képessé szinte bárkit. 

Mondok egy példát. A 2024-es kémiai Nobel-díjat a Google DeepMind londoni irodája két munkatársának ítélték oda a fehérjehajtogatás terén elért sikereikért: Demis Hassabisnak és John Jumpernak. A dolog pikantériája, hogy Hassabis nem vegyész, nem biológus, hanem informatikus, utoljára a középiskolában tanult kémiát. De megértette, hogy vegyész-biológus kollégájának mi a tudományos problémája, és megalkotott egy olyan algoritmust, amely megoldotta a vegyészeket nyugtalanító feladatokat.

Ami korunkban lejátszódik, azt én harmadik lutheri kulturális forradalomnak nevezem. Az első a Biblia német nyelvre való lefordítása volt, amelyet a nemzeti nyelvekre történő bibliafordítások követtek, így Európában elterjedt az írás-olvasás. A másodikat az internet jelentette. Most pedig bárkiből lehet tudós, művész, író, zeneszerző. De sajnos az információtechnológia fantasztikus vívmányait nem használjuk ki, sőt azok a megtévesztés és az elsekélyesedés eszközei lettek.

Winston Churchill szerint a demokrácia a kormányzás legrosszabb formája, leszámítva azokat, amiket már próbáltunk. Nem szégyellem bevallani, én egy ideje a felvilágosult abszolutizmus híve vagyok.

Kínában egypártrendszer van és vegyes gazdaság. A fő fejlesztési irányok és politikák megszabását nem a piacra és nem is a hozzá nem értő emberek tömegeinek az állásfoglalására bízzák. Hanem azt a bölcsek tanácsa (alias központi bizottság) dönti el. Meg is van az eredménye: a több évtizedes szédületes gazdasági növekedés és fejlődés után most Kína a tudományokban és a kutatásokban is élre tört: leelőzi Amerikát és a Nyugatot, a brain-drain megfordult, a világ legjobb tudósai most már a kínai egyetemeket és kutatóhelyeket preferálják.

Sajnos úgy tűnik, hogy kétféle lehetőség előtt állunk: vagy a liberális demokráciát kell választanunk, ahol a hatalomért folyó harc során a tömegeket a digitális világ csodáinak felhasználásával a végletekig manipulálják, vagy a kínai típusú irányított demokráciát, ahol egy felvilágosult elit dönt a választók feje fölött.

A szerző közgazdász és társadalomkutató