Mindez (pontosabban a kezdeti lépések) eléggé valószínűtlennek tűntek, és hiába próbáltam utánanézni, a hírvilágban nem volt nyomuk. De Mearsheimer figyelmeztetett, hogy a főáramú média ezeket az eseményeket elhallgatja. Informatikus vejem kiügyeskedte a videóból a szöveget írott formában, de már nem tudtam végig ellenőrizni annak helyességét (az algoritmus gyakran hibázik, amikor élő beszédet írott szöveggé alakít át), mert a videót levették a YouTube-ról. Benne merült fel először a gyanú, hogy ez egy álvideó, mert Mearsheimer fejmozgása időnként természetellenesnek tűnt.

A videóban szereplő eseményeket és adatokat ellenőriztettük ChatGPT-vel, és kiderült, hogy azok részben fiktívek és pontatlanok voltak. Inácio Lula nem adott ki semmilyen elnöki rendeletet január 2-án, a brazil külügyminiszter nem járt pár nappal azelőtt Pekingben, hogy előkészítse az átmenetet az amerikaiakkal való szakítás és a kínaiakkal kötendő egyezség között, Brazília dollártartaléka pedig jóval kevesebb. A Brazíliát nyolc évtizeden át kiszipolyozó amerikai vállalatok és pénzintézetek tevékenységére, a kölcsönökre, valamint visszafizetésükre vonatkozó adatok viszont helyesnek bizonyultak.

A sztoritól mégis el vagyok ragadtatva, mert igen szakszerűen és valósághűen, hihetően leírta, hogyan lehetne Amerika világgazdasági dominanciáját megszüntetni és egy olyan nemzetközi pénzügyi intézményrendszert teremteni, élén Kínával, amely felszámolja a fejlődő országok folyamatos alávetettségét. Technikai trükk, hogy mindezt Mearsheimerrel mondatták el.

A szerző közgazdász, társadalomkutató