A rend és a béke fennmaradásunk záloga

Az amerikai és a magyar kormány békepolitikája kölcsönösen feltételezi egymást, és újra a történelem főutcáján érezhetjük magunkat.

Pindroch Tamás

donald trump ukrajna béke brüsszel magyarország orbán viktor rend Magyar Péter 2026. 03. 02. 5:40

Háború rossz, béke jó – ez az egyszerű meglátás vezeti az amerikai elnököt, Donald Trumpot a világpolitikában. A magyar részvétellel megalakult Béketanács ennek az egyszerű szentenciának a megjelenése. Orbán Viktor és Donald Trump kiváló kapcsolata szoros szövetséget jelent, ez segíthet Magyarországnak az ukrán energiazsarolás ügyében is.

Magyarország már mindenképpen nyert Donald Trump elnökségével.

Soha ilyen jók nem voltak a magyar–amerikai kapcsolatok: az Egyesült Államokból nagybefektetők sora érkezett az elmúlt évben Magyarországra, és világpolitikai szerepünk is felértékelődött. A pénzügyi védőpajzs biztosítása pedig egyértelmű üzenet a forint ellen készülő globális pénzügyi köröknek és a brüsszeli törekvéseknek is.

Az is beszédes volt, hogy Magyarország mentesült az amerikaiak által az orosz energetikai cégekre kivetett szankciói alól, ez nagy segítség volt a rezsicsökkentés politikájának folytatásában. Ez az energiapajzs, reméljük a mostani ukrán olajzsarolással szemben is hatékony eszköz lehet.

Sokáig úgy tűnt, hogy egyedül, magányosan állunk szemben a „globalista párttal” és annak európai és hazai nyúlványaival. Trump ugyanis 2017 és 2021 közötti első ciklusában kormányon volt, de – a „deepstate”, a mélyállam ügyködése miatt – valójában nem hatalmon.

A tavaly óta tomboló Trump-tornádó elsöpörte a mélyállam nagy részét is, és dinamizmusa, unortodox politizálása a 2010 utáni orbáni rendszerváltáshoz hasonlítható. Nem túlzás azt mondani, hogy a Fidesz, azaz az „orbánizmus” egyfajta előképe a „trumpizmusnak”.

(Persze ez utóbbinak a világpolitikai hullámverése érthetően jóval nagyobb.)

Az imént említett mélyállam nemcsak az USA államszervezetén belül épített ki bevehetetlennek tűnő állásokat, hanem Brüsszelben (itt még virágzik) és a nagy nemzetközi szervezetekben is. Így az ENSZ-ben is. Néhai Tellér Gyula a rendszerváltás utáni hazai helyzetet úgy mutatta be, hogy a kádárizmus alvadt struktúrái (ma úgy mondanánk, hogy a kommunista mélyállam, a hatalmi elit 1990 utáni gazdasági, médiabeli, állam- és közigazgatási pozícióinak megtartói) nagyon sokáig fennmaradtak és akadályozták az állam hatékony működtetését. Ezek lebontása lassú folyamat volt, valójában 2010-ben indult meg.

A Béketanácsból idővel egy új ENSZ lehet. Ez utóbbi egy eltűnő világ jelképe, alvadt struktúrája, amely nem képes a kihívásokra hatékony válaszokat adni. Csak ha a közelmúlt és a jelen eseményeit vesszük számba, az elsődleges feladata a béketeremtés lett volna például Örményország és Azerbajdzsán, Pakisztán és India, Izrael és a Hamász (valójában Irán), Oroszország és Ukrajna konfliktusában. De az ENSZ megbénult, nem képes ellátni a feladatát.

Ahhoz, amit most látunk a világban, nekünk is közünk van, nem is kicsi. A rend, a biztonság, a hazai tulajdonú cégek támogatása, a munkaalapú gazdaság és a családok segítése az alapja a nemzeti politizálásnak a káosszal szemben. Persze egy ilyen, nemzeti kormányzatnak számolnia kell azzal, hogy a globalisták mindent bevetnek azért, hogy megbukjon, és újra az ő érdekeik érvényesüljenek.

Ennek lenyomata a Münchenben megköttetett Brüsszel–Kijev–Tisza Párt-paktum is, amely az energiazsarolás eszközét veti be az Orbán-kormány ellen. Úgy kalkuláltak, hogy a kampányidőszakban Magyar Pétert segítve zűrzavart, társadalmi káoszt keltenek a Barátság kőolajvezeték elzárásával. Az olcsó orosz olaj behozatalának akadályozása a benzinárak brutális emelkedésével járhatna, ami magyar autósok, illetve családok millióit érintené, és ami természetesen a bolti árak emelkedésében is érezhető lenne. Azzal számoltak, hogy ez a Tisza választási esélyeit növelheti. Csakhogy rosszul kalkuláltak, ugyanis májusig elegendők a tartalékaink, a magyar és a szlovák válaszlépések – az újabb szankciós csomag, a 90 milliárdos uniós hadikölcsön, a dízel-, illetve Pozsony részéről az áramszállítás blokkolása is – Ukrajnának jobban fájhatnak majd. De ha ezt a gázellátással is megteszik, a rezsiárak is az egekbe szöknének.

Az ukránbarát Tiszában bízva azért mentek bele ebbe a játszmába, mert a brüsszeli elit hazai rózsadombi embere rábólintana a globalisták politikájára, a háború elhúzására, a magyar fegyverszállításokra, Ukrajna uniós csatlakozására. Az ukránok és a brüsszeliták azonban meggondolatlanok voltak, túl átlátszó ez a Tisza-támogatás, és túl beszédes Magyar Péter sunnyogása az ügyben.

A magyar szavazókat az erőteljes katonai fenyegetésekkel és az energiazsarolással meg akarják félemlíteni, el akarják bizonytalanítani. Csakhogy a magyarok nagyon nem szeretik, ha fenyegetnek minket és ezt egy hazai politikai erő asszisztálásával, közreműködésével teszik. Kádár János orosz tankokon érkezett 1956 novemberében, Magyar Péter brüsszeli és ukrán segítséggel akar hatalomra kerülni…

A magyar választások befolyásolása azért fontos számukra, mert az ukrán piacot is gyarmatosítani kívánó gazdasági erők a brüsszelita politikai elittel együtt be akarják tagolni Kijevet az unióba. Donald Trump és az amerikai republikánusok persze nem magyar szakértők, de azt felismerték, hogy az európai liberális-baloldali tengerben a magyar kormány hősiesen és sikerrel küzd a hatalmas nyomással szemben. Ez tiszteletet és elismerést váltott ki az amerikai jobboldalból.

Ezért is áll ki Trump elnök Orbán Viktor újraválasztása mellett. Ilyen nyíltan egyetlen jobboldali amerikai elnök sem tett hitet a magyar nemzeti erők mellett. Miközben az energiabiztonságunk ukrán és brüsszeli támadás alatt áll, az amerikaiak támogatása még inkább felértékelődik. A szoros amerikai–magyar politikai szövetség hatással lehet a brüsszeli és kijevi olajszállításunk leállításával fenyegetőkre is.

Nagy elégtétel látni, ahogy Donald Trump politizál, és azt az őszinte rokonszenvet, amelyet lépten-nyomon kifejez Orbán Viktor iránt. Az amerikai és a magyar kormány politikája kölcsönösen feltételezi egymást, és valóban újra a történelem főutcáján érezhetjük magunkat. De az amerikai elnök nem fogja a magyar patriótáknak megnyerni az áprilisi választást, az a magyar szavazók feladata. Mindenesetre az az erő, amit ő és béketörekvése, valamint patrióta elkötelezettsége megjelenít, sokat jelent azok számára is, akik nem aktív politikafogyasztók, de józanul gondolkodnak.

A háborúkkal, és az idegen érdekeket – hol Bécs, Berlin, hol Moszkva vagy épp Brüsszel – kiszolgáló magyarokkal ugyanis elveszítettük a XX. századot és a XXI. század első éveit is.

Csak a béke és azért való kitartó cselekvés lehet a sikerünk záloga a jövőben. A világrendezetlenség korában maradjunk a rend országa, a függetlenségünk biztosítása fennmaradásunk záloga is.

A Béketanácsban való részvételünk fontos történelmi küldetés; ne szalasszuk el a lehetőségeket, a biztos utat kell választanunk, a siker csak rajtunk múlik.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője