A győzelemre ítélt nemzet

Több mint másfél évtized konzervatív kormányzás mintegy sűrített, a lényegi elemekre koncentráló összefoglalójára vállalkozott A függetlenség kora című kötet. A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Alapítvány kiadványa témakörök szerint veszi sorra azokat a területeket, amelyek létfontosságúak egy állam életében, és röviden, tényszerűen ismerteti a konkrét eredményeket, továbbá a leküzdött nehézségeket, hatástalanított külső támadásokat. A szerző, Schmidt Mária történész, munkája hiánypótló.

Fotó: BachPekaryMate

A kormányzat eredményeit letagadó ellenpropaganda által keltett tévképzetek, ferdítések, rosszindulatú híresztelések kivédésére, illetve megsemmisítésére is alkalmas Schmidt Mária műve, A függetlenség kora. A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Alapítvány által kiadott, 152 oldalas kötet mintegy kvintesszenciáját nyújtja az Orbán Viktor vezette nemzeti konzervatív kabinet tizenhat éves működésének, páratlan, világszerte tiszteletet kiváltó sikereinek és küzdelmeinek. Természetesen a Széchenyi-díjas történész az internacionalista-globalista ellenerők és hazai lerakataik áskálódásainak, az utóbbi időben pedig minden eddiginél nyíltabb támadásainak is hangsúlyos szerepet szentel.

Pontról pontra kidomborítja azonban, hogy a magyar kormány nem tetszelgett holmi áldozati pózban, hanem megszervezte a gazdaságot és olyan jogszabályokat alkotott, amelyek révén egy modern, prosperáló európai államot tudott létrehozni.

Ha munka van, minden van 

Perdöntőek a könyv érvei. Hisz ki tudná megalapozottan kétségbe vonni, hogy maximálisan hatékony az a módszer, amely a bankok, multik, nagy üzletláncok progresszív megadóztatásával tudott megfelelő pénzügyi mozgásteret, szabadságot teremteni a nagy ívű családpolitikai terveihez? Azt a kitűzött célt is teljesítették, hogy senkit sem hagynak az út szélén. Többek között ingyenes étkezést biztosítanak a kevésbé tehetős diákok, s általában minden rászoruló számára, valamint ingyentankönyvet nyújtanak az összes tanulónak. Beszédes, hogy az uniós átlag duplájával, egymillióval növelte a kabinet a munkahelyek számát. A sok ellenzéki fanyalgást megélt közfoglalkoztatás is bevált, egy diagramon ellenőrizhető, hogy egy ideig sok tartósan munkanélküli vette igénybe, mára azonban csökkent a számuk, mivel versenyszférabeli munkahelyet tudtak maguknak szerezni. 

A kiadvány arra is kitér, a hazai vállalkozók, beruházók megerősödését állami eszközökkel is elősegítették, és ez a legteljesebb mértékben bevált. 

A beruházásbarát adópolitika eredményeképpen sok külföldi hozza hazánkba üzemét, gyárát, fejlesztőbázisát, s így az adócsökkentések révén a gazdaságot is sikerült kifehéríteni.
A kötet értékelése szerint az egyik legfontosabb eleme az előrelépésünknek, hogy másfél évtizede kitartunk a munkaalapú társadalom eszméje mellett, amelyben a szabály egyszerű, dolgozni kell. 

Vagyis szociális támogatást csupán a tartósan munkaképtelenek, betegek kapnak, a munkaképes, aktív polgároknak viszont a legális pénzszerzési lehetőség az önbecsülésüket is visszaadja. A számok nem hazudnak: miként egy diagram illusztrálja, a foglalkoztatottak száma 2010 óta 3,68 millióról 4,69 millióra nőtt 2025-ig. Ezzel párhuzamosan pedig a munkanélküliség 11 százalékról négy százalékra zuhant. 

A hosszú távú megmaradás záloga 

Az egész patrióta kormányzati konstrukció gerincét a családok támogatása adja. A történész úgy fogalmaz: a családok összetartó ereje a magyarság megmaradásának legfontosabb záloga. Ennek megfelelően az állam adókedvezményeken, a gyermekvállalás támogatásán, az önálló otthonhoz jutás anyagi ösztönzésén keresztül a családok boldogulását pártolja. Ez főként a világon egyedülálló adókönnyítési programban, a többgyermekes anyák személyi jövedelemadó alóli mentességében ölt testet. Az iméntiekhez hasonlóan 

a 13. és a 14. havi nyugdíjak bevezetése is az elvben baloldali, magát szociálisan érzékenynek hirdető osztály célkeresztjében áll. 

Holott a családközpontú ország modelljének integráns része a nagyszülők generá­ciójának megbecsülése, hasznos, tevékeny éveinek megnövelése. 

Új alapok 

Schmidt Mária kiemeli: az új politikai modell megkövetelte, hogy az Ország­gyűlés végre a hagyományainkon alapuló alkotmányt, alaptörvényt fogadjon el. Utal rá, hogy hatalmas hátrányt kellett ledolgoznia a polgári konzervatív oldalnak, hiszen a tudatipari komplexum terén, azaz a tudományos életben vagy a médiában a kommunizmus idejéből átmentett balliberális fölény, sokszor hegemónia uralkodott. A sajtóviszonyokban kialakult abnormális egyoldalúságot tehát fel kellett számolni, amire az új médiatörvény adott biztosítékot. A hazai médiaállapotok legfőbb hibája, hiányossága éppen az volt, hogy hiányzott belőle a pluralizmus, mivel 

a baloldal azt hiszi, monopóliuma van a területre. 

Ugyanígy nem várathatott magára az antikommunista oldal háttérintézményeinek kiépítése sem – a demokratikus egyensúly megteremtése miatt. 

A magyar út a béke útja 

Természetesen a patrióta magyar kabinet minden lépése viharos ellenérzéseket váltott ki a brüsszeli diktatúraépítő centrumból  – világlik ki a kötetből. A politikai alternatívának még a gondolatát is elutasító uniós elit nem pusztán Orbán Viktor 2014-es tusnádfürdői beszédétől kapott máig tartó dührohamot, amelyben a miniszterelnök az illiberális modell fő vonalait vázolta föl. Minden önálló kezdeményezést, elgondolást üldöznek, amelyek bármilyen szempontból akadályozzák Brüsszelt a zavartalan, terrorisztikus birodalomépítésben. A népszuverenitás ideáját az önjelölt elitek uralmára cserélte fel az unió vezetése – állapítja meg a Terror Háza Múzeum főigazgatója. Rámutat: 

korlátozzák a szólás- és sajtószabadságot, cenzúráznak, politikai ellenfeleiket pedig megfélemlítik, miközben kihívókat tiltanak el, s pártokat fenyegetnek betiltással.

Magyarország azonban ellenáll az erőszakosan terjesztett európai uniós antiracionalitásnak, ami megnyilvánul a háborúhoz való elutasító álláspontunkból – derül ki az elemzésből. Miközben a termelőkapacitásait leépítő és kiszervező, mindenben importra szoruló Európai Unió a háborúban lehetőséget lát, Magyarország következetes békepolitikát folytat az orosz–ukrán fegyveres konfliktusban is. A háborúpárti, hatástalan szankciók garmadáját Moszkvára kivető transzatlanti elit hiába próbál zsarolással, pénzmegvonással, a kormányellenes erők finanszírozásával és lázításával beterelni bennünket a háborúba, nem engedünk a nyomásgyakorlásnak. Egy háborúba süllyedt Európának ugyanis nincs esélye megfelelő helyet kivívni magának egy most zajló világátrendeződésben. 

Visszavonhatatlanul

Schmidt Mária úgy összegez: a következő négy év feladata, hogy az elért eredményeket visszavonhatatlanná tegyük. A 2010 óta bejárt időszak lehet az alap, amelyet hivatkozásként értékel majd az utókor, amikor hihetetlen fejlődést mutatott fel a szuverenitását megvédő magyar nemzet. „Gazdaságát felfuttatta, népességét megőrizte, nyelvét, kultúráját ápolta, ikonikus épületeit megújította és korszerűsítette, valamint büszkeségre okot adó tudományos és művészeti sikereket ért el. Olyan nyitott külpolitikát folytatott, ami barátokat és szövetségeseket gyűjtött a világ minden tájáról.” A végkövetkeztetés: mindig talpra álltunk. 

Győzelemre vagyunk ítélve.