Valójában egy szánalomra méltó ember. Egy országot még csendesebb korszakban sem bízna rá senki, de kiváltképp most lenne nagy felelőtlenség, a világpolitikai átrendeződés közepette, a szomszédunkban dúló gyilkos háborúval. A csábítás ugyanis a politikában még erősebb, mint a magánéletben. És a kettő gyakran egybeforr, hiszen az ilyen légyottok arra is lehetőséget adnak, hogy – főleg, ha kábítószer is van az asztalon – zsarolják, megfogják a grabancát, és irányítsák. Egy országot pedig egy ilyen miniszterelnök néhány hónap alatt tönkretehet. Abba pedig már bele se gondoljunk, hogy egy ilyen politikus lenne a főnöke azoknak, akik a hadsereget, a nemzetbiztonságot, a rendőrséget, a katasztrófavédelmet vezetik. Ez a figura a bulis hangulatában milyen utasítást adna ki egy vészhelyzetben?

És ez nem vicc. A miniszterelnökség nem munka, hanem szolgálat, amely 24 órás készenlétet jelent. A józanságot itt tartani kell. A miniszterelnök egy egész ország épségéért, magyar életekért is felel. Itt nem lehet naponta a bárpultot támasztani, és nem tanácsos hajnali ötkor egy ismeretlen motelszobában fehér por mellett bulizni ismeretlen arcokkal.

Gondolhatjuk, hogy mindezzel tisztában vannak Brüsszelben és a magyar baloldalon is. Egyre inkább kezdik érteni, hogy Magyar Péterrel nehéz lesz ezt a kampányt végigvinni. Kapitány István vagy Orbán Anita beejtőernyőztetése a Tiszába erős jelzésnek tűnt már színre lépésük idején is. Most egy újabb botrány után a készenléti státusukból éles bevetésre is indulhatnak, hogy inkább kettejük közül valamelyik legyen Magyar helyett a tiszás miniszterelnök-jelölt. Hogy ki az esélyesebb? A magyar Jockey-ból bármit kinézek.

De a szálakat a háttérben mozgatók azt is láthatják, hogy Magyart nem abból a fából faragták, hogy önként feladja az állásait. Hacsak persze a szobatitok tényleg nem olyasvalamit rejt, amiből nincs visszaút Magyarnak se. Persze az ilyen helyzetekben nyer értelmet, hogy miért nincs mögötte a többi pártban meglévő struktúra, valódi elnökség, választmány, vármegyei, városi szervezetek, párttagság. Ugyanis mindenben ő döntött eddig is, nem is tudnák őt leváltani, hacsak magától nem veszi a kalapját.

Főleg úgy, hogy az ellenfél a Fidesz–KDNP, amely gyilkos tempót tud diktálni az utolsó hetekben. A háborúellenes, az Ukrajna 1500 milliárd eurós uniós támogatását elutasító és a rezsicsökkentést megvédő nemzeti petícióval a jobboldali mag- és peremszavazók is motiválhatók. A jobboldalon az előző választásokon is mindig látszott, hogy vannak témák, az emberek számára a mindennapokban is érthető, megfogható témák, amik köré a kampányt szervezték. Az előre meghatározott útvonalat tudták tartani, nem volt arról letérés. Persze, ahogy most is, az aktuális politikai eseményekre reagáltak, de a fő iránytól nem tértek el. Ez a kampányhatékonyság most is a Fidesz jellemzője.

A rezsicsökkentés, a háború, Ukrajna uniós támogatása – mind olyan létkérdések ma is, ami rögtön minden választónak érthető. A Tisza Magyar Péter botrányai nélkül is bajban lenne, hiszen a jobboldal arra is képes, hogy a sajátján kívül a Tisza sztoriját is elmondja. A valóság pedig egybevág ezzel a történettel: a Tisza a Brüsszel–Kijev-koalíció pártja, mindenben átvette az anyapárt, az Európai Néppárt programját, megszavazta a migrációs kvótát, a háború támogatását, bevette a multik lobbistáit a pártba. A volt MSZP–SZDSZ-koalíció szakértői tavaly össze is hozták a 662 oldalas megszorítócsomagot, amelyet el kell titkolni a választók elől. A meghasonlott párt sebtében gyártott egy cukormázas ígéretcsomagot, ahogy 2006-ban Gyurcsányék is ezt csinálták.

Egyre többen gondolják úgy, hogy a veszélyek korában nem egy folyton lumpoló, hőbörgő, szexpartikon részt vevő, a szavát megszegő politikai szerencselovagra van szüksége az országnak. Nincs mögötte valódi párt, csak Brüsszel és a globalisták, akik még soha nem politizáltak a magyarok érdekében. A Tisza nevű kártyavár tehát kezd összedőlni.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője