A nyugati Brent típusú nyersolaj hordónkénti ára egy hét alatt 72,5 dollárról 92,7 dollárra emelkedett, és a drágulásnak aligha van vége: a Goldman Sachs szerint – ha a háborús helyzet nem változik – az árak néhány napon belül átléphetik a 100 dolláros lélektani határt és egyre több komolyan vehető szereplő 150, vagy akár 200 dolláros szintekről beszél. Az alapanyaghiány és a szűkös feldolgozói kapacitások miatt az olajtermékek esetében még nagyobb árrobbanás van kibontakozóban; a kerozin ára például egy hét alatt 200 százalékkal növekedett. A katari LNG-szállítmányok kiesése miatt pedig hasonlóan aggasztó a helyzet a gázpiacokon is, különösen Európában, ahol az irányadó holland tőzsde azonnali egységára 32 euróról 53 euróra drágult.

Kína már a háború kirobbanását megelőzően a szokásosnál nagyobb készleteket halmozott fel, azóta pedig fokozta a tevékenységét: nem ritka, hogy olyan szállítmányokra is rálicitál, amelyek már úton vannak egy másik célállomás felé. Az amerikai adminisztráció az orosz szankciók feloldása mellett elkezdte kidolgozni azokat az ösztönzőket – katonai kíséret, állami biztosítás –, amelyek a jövőben lehetővé tehetik az áthaladást a Hormuzi-szoroson, valamint a készletei felszabadítását is kilátásba helyezte. India – Kínához hasonlóan – növelni kívánja orosz beszerzéseit. Az egyetlen kakukktojás az Európai Unió, ugyanis Brüsszel továbbra is ragaszkodik a teljes oroszenergia-tilalomhoz. Ursula von der Leyen szerint az iráni háború nem indokol beavatkozást és az energiaárak drasztikus növekedésének tanulsága, hogy az EU még mindig túl sok olajat és gázt használ.

A magyar ellátás szempontjából legégetőbb Barátság-ügyben Brüsszel azzal érvel, hogy a régió ellátása nincs veszélyben, és hogy a Horvátországon keresztül érkező Adria-kőolajvezeték képes helyettesíteni az ukrán útvonalat. Csakhogy a Barátság a regionális olajigények kétharmadát biztosítja, így Ukrajna a fő beszerzési útvonaltól zárta el a magyarokat és a szlovákokat, amivel nyilvánvalóan veszélybe sodorta több uniós tag energiabiztonságát is, és megsértette a társulási megállapodást. Önmagában az a tény, hogy Magyarországnak és Szlovákiának hozzá kellett nyúlnia a veszélyhelyzetekre félretett stratégiai tartalékaihoz, bizonyítja, hogy a bizottság érvelése nem állja meg a helyét.

Ami pedig a horvát szálat illeti, az Adria-kőolajvezeték maximum kapacitása – a műszaki dokumentáció és a tapasztalatok szerint – nem elegendő a két ország igényeinek tartós és megbízható ellátására. Horvátország ráadásul jelezte, hogy nem fogja teljesíteni jogi kötelezettségét és átengedni az orosz olajat, amivel az érintett finomítók bekeverési aránya is sérülne, és ez a hatékonyság romlásához, azaz a rendelkezésre álló üzemanyag csökkenéséhez vezetne.

A cél világos: üzemanyagválságot előidézni, ezzel elősegíteni a kormányváltást és az új, Ukrajna-barát kormánnyal elfogadtatni azokat a törekvéseket – orosz energia kitiltása, Ukrajna gyorsított csatlakozása, valamint az ország felfegyverzése –, amelyek Zelenszkij és Ursula von der Leyen politikai túlélését, valamint a horvátok nyerészkedését lehetővé teszik.

Csakhogy az iráni háborúval a tétek még jobban megemelkedtek. 

Az energiaárak emelkedésével pedig egyre többek számára világossá válik majd, hogy Ursula von der Leyen oroszenergia-tilalma történelmi hiba, és tönkreteszi az EU-t. A magyar választások kimenetele tehát az egész EU jövőjére nézve markáns hatással lesz. Ha Brüsszel- és Kijev-barát párt jut hatalomra, akkor Ursula von der Leyen és Zelenszkij időt nyer. 

Ha viszont Orbán Viktornak sikerül újra kormányt alakítani, akkor az ukrán vezetés kénytelen lesz beadni a derekát a Barátság vezeték ügyében, Brüsszelnek pedig rövid időn belül engednie kell majd a szankciós és Ukrajna-politikájából, ami a jelenlegi elit agendájának teljes megsemmisülését jelentené. Ahogyan tehát az olajpiacon sem, úgy a magyar választáson sem babra megy a játék.

A szerző a Századvég üzletág-igazgatója és kutatóintézeti igazgatója