Volodimir Zelenszkij átlépte a Rubicont. Ugyan az elmúlt években az ukrán vezetés számos alkalommal lebegtette a Barátság kőolajvezeték végleges leállítását, ám egészen február elejéig csak átmenetileg akadályozta a szállításokat. A fenyegetések egy része megmaradt a szavak szintjén, az adminisztratív korlátokat meg lehetett kerülni, a fizikai támadások utáni helyreállítás pedig mindössze napokat vett igénybe. A józan megfontolások és a felek érdekei eddig mindig képesek voltak felülkerekedni a politikai csörtéken. Oroszország értékesíthette olaját, a magyar és a szlovák finomító megfelelő ellátási viszonyok mellett működhetett, Ukrajna pedig – a tranzitbevételek mellett – üzemanyaghoz juthatott az érintett létesítményekből.
Február 6-án azonban Zelenszkij elnök úgy döntött, hogy egy orosz támadást követő helyreállítás után tartósan szabotálja a vezeték újraindulását, amivel a régió egészének ellátását veszélybe sodorta.
A Barátság Magyarország és Szlovákia fő ellátási útvonala: olajimportjuk több mint kétharmadát biztosítja. Az egyetlen alternatívát jelentő Adria vezeték kiegészítésnek épült: a kapacitása nem elegendő, hogy tartósan és megbízhatóan kielégítse a két ország igényeit. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a százhalombattai és a pozsonyi finomító megfelelő termékkihozatalához adott arányú orosz nyersolajat kell biztosítani.
A Barátság kiesése tehát súlyos kihívás elé állítja hazánkat. A Századvég egy korábbi becslése alapján az útvonal és az orosz olaj tartós kiesése – állami beavatkozások nélkül – drasztikus áremelkedést idézne elő: a benzin új egyensúlyi árszintje literenként 1026 forintra, a gázolajé pedig 1051 forintra növekedne.
Az ukrán elnök lépése mögötti motiváció világos. Az üzemanyagárak elszabadulása katasztrofális gazdasági és társadalmi következményekkel járna, ami növelné a társadalmi elégedetlenséget és így az Ukrajna EU-csatlakozásával kapcsolatban megengedőbb kihívó, a Tisza Párt választási esélyeit is. Csakhogy a Barátság vezeték elzárása jogszerűtlen, ami újabb konfliktust nyit.
Az EU és Ukrajna közötti viszonyrendszert ugyanis a társulási megállapodás szabályozza, amelyben feketén-fehéren szerepel, hogy a felek nem veszélyeztethetik egymás energiabiztonságát. Azzal, hogy Zelenszkij a magyar és a szlovák olajellátás domináns lábát kirúgta, nyilvánvalóan megsértette az egyezményt.
Az ilyen esetekben Brüsszelnek egyeztetési fórumot kellene összehívnia a helyzet elrendezésére, vagy, ha az meghiúsul, bíróságon képviselnie az érintett uniós tagállamok érdekeit. Ameddig az ügy nem rendeződik, Ukrajna minden integrációs folyamatát be kellene fagyasztani. Miután azonban Magyarország és Szlovákia jelezte, hogy Ukrajna szabotálja a Barátság újraindítását, az Európai Bizottság megpróbálta elkenni az ügyet. A szóvivőjük jelezte, hogy nyomon követik az eseményeket, de a fórumot nem tartják indokoltnak összehívni, mert a két tagállam ellátása nincs veszélyben: stratégiai olajtartalékaik fedezetet nyújtanak a potenciális zavarokra.
Brüsszel tehát a veszélyhelyzetekre fenntartott készletek rendelkezésre állásával indokolta, hogy nincs veszélyhelyzet.
Az ukrán és a brüsszeli konfliktussal párhuzamosan egy harmadik front is kialakult. A Barátság leállása miatt ugyanis az ellátásért felelős Mol elkezdte megszervezni, hogy nagyobb volument szerezhessen be az Adria vezetéken keresztül. A finomítók optimális bekeverési arányainak biztosításához ezek részben orosz eredetű szállítmányokat jelentenének. A magyar olajvállalatnak – dacára az orosz cégeket célzó amerikai és az orosz energiahordozókra vonatkozó brüsszeli szankcióknak – ehhez minden joga megvan.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!