Lángokban a Közel-Kelet

Vélemény

Lángokban a Közel-Kelet

AZ ELMÚLT HÉT ESEMÉNYEI – Mozgósítják-e az iráni alvósejteket, magyarul beindul-e a terrorizmus Európában?

Nógrádi György

terrorizmus Irán háború Közel-Kelet 2026. 03. 09. 5:25

Fotó: FAISAL KHAN

Irán a közép-keleti térség középhatalma. Hasonló státusa van Törökországnak, amely az egyetlen ázsiai ország, amelyik a NATO tagja, területének mindössze három százaléka van Európában.

Irak, amelyet részint a nyolcéves Irán elleni háború 1980 és 1988 között megtépázott, részint a Szaddám Huszein elleni két, USA által vezetett katonai akció, majd az amerikai megszállás, komolyan meggyengült. Az országban van az egyik legaktívabb kurd ellenállás, amelynek erőit rendszeresen bombázzák a törökök. Ugyanakkor ezek a kurd erők többször benyomultak Irán északkeleti térségeibe.

A negyedik térségi középhatalom Szaúd-Arábia. Az ország a szunnita világ egyik vezető hatalma. Gazdagságát a szinte korlátlan és olcsón kitermelhető kőolaj és földgáz garantálja. Az ország régóta szemben áll Iránnal. A szaúdiak a Perzsa-öböl déli oldalán, míg Irán az északi oldalán foglal el meghatározó helyet és játszik vezető szerepet.

Mind a négy középhatalom esetében igaz, hogy a lakosság nem homogén. Törökországnak a kurd kisebbség, Iránnak a szunnita és egyéb kisebbségek, Iraknak szintén a szunniták és a kurdok, míg a szaúdiaknak a kőolaj- és földgázterületeken élő síita kisebbség okoz problémát.

Iránban 1979-ben győzött a síita forradalom. Ennek előzménye volt Reza Pahlavi sah elmenekülése. Irán a sah alatt végrehajtotta a zöld, sokszor így nevezték, fehér forradalmat, amely az ország, főleg a mezőgazdaság modernizálását szolgálta. Irán volt a térség egyetlen valóban Nyugat-barát, ezen belül Amerika-barát állama. Az emberek nyugatiasan öltözködtek és viselkedtek. Ugyanakkor a titkosrendőrség, a Savak brutálisan leszámolt mindenfajta ellenzékkel. Rendszeresek voltak a kínzások és a kivégzések is.

Az amerikai elnök, Jimmy Carter az 1978-as szilvesztert a sah vendégeként töltötte. Örök barátságot fogadtak egymásnak. Amikor a sahnak menekülnie kellett, az elnök magára hagyta.

A sah a síita forradalom idején már rákos volt. Khomeini ajatollah, Irán új vezetője mindent megtett, hogy leszámoljon vele. A sah a forradalom után egy évvel, miután az USA-ból iráni nyomásra kiutasították, 1980. július 27-én, 61 évesen Kairóban halt meg.

Carter bukása után Irán kedvezményekért, többek között illegálisan szállított fegyverekért cserébe szabadon engedte a teheráni amerikai nagykövetségen elfogott amerikai diplomatákat. A fegyverszállításból akkora nemzetközi botrány lett, hogy Ronald Reagan elnök kis híján belebukott.

A síita vezetés 47 éves uralma alatt a gazdasági helyzetet nem tudta sikeresen konszolidálni. A lakosság, ezen belül először a teheráni bazár, majd az egyetemisták és a városlakók részéről a gazdasági elégedetlenség politikai jelleget öltött. A hatalom a tüntetőkkel szemben brutálisan lépett fel.

Éleslőszert alkalmazva sok ezer embert meggyilkoltak. A halottakat a családjaiknak csak több ezer eurós vagy dolláros lőszerpénz ellenében adták ki és hagyták eltemetni. Nyugaton a sokmilliós iráni ellenzék tüntetéseket szervezett és követelte a vallási hatalom megdöntését, vagy minimális célként annak lényegi megreformálását.

Folytatódtak Svájcban, az ománi rezidencián az amerikai–iráni tárgyalások. A fő kérdésekben ezek nem vezettek eredményre. Érdekes, hogy a muzulmán világ a háború első pillanatától elítélte az amerikai–izraeli légicsapásokat, míg egyes országok vezetése, főleg a Perzsa-öböl térségében amerikai katonai támogatást kért Iránnal szemben Washingtontól. A kínai közvetítéssel folyó közeledés a térségbeli arab államok és Irán között véget ért.

A háború előjátékaként Ázsiából a Lincoln, Amerikából a Ford repülőgép-hordozó érkezett meg a térségbe. A háború kezdetén Izrael mért csapást hatvan helyszínen, ötszáz iráni célpont ellen. A cél az iráni katonai vezetési pontok és a politikai célpontok kikapcsolása volt. Likvidálták az iráni vallási vezetőt, Ali Hameneit és a katonai vezetés sok tagját is.

Irán azonnal válaszcsapást hajtott végre az Öbölben lévő amerikai bázisokkal és izraeli célpontokkal szemben. Ennek hatására az Öböl államai állást foglaltak Teheránnal szemben. A háború előtt Amerika felszólította az állampolgárait, hogy a térség több mint egy tucat államát hagyják el. Az amerikai csapatokat a térségből nagy részben már a háború előtt kivonták.

A háború első napjai után nincsenek menekültek. Törökország felé nem növekedett meg a kilépő forgalom.

A világ arra is figyelt, hogy amikor Irak ellen amerikai légicsapás volt, Szaddám leszámolt a belső ellenzékével. Lesz-e ilyen Teherán esetében? Iránban nincs egységes ellenzék és az elmúlt tíz évben tizenegy nagyobb iráni merénylet volt Európában. A háború hatására mozgósítják-e az iráni alvósejteket, magyarul beindul-e a terrorizmus Európában? Az iráni vallási vezetés fatvát bocsátott ki, amelyben felszólította híveit a harcra az Iránt megtámadó országokkal szemben.

Európa óvatosan állt hozzá a háborúhoz. A spanyolok nem engedték légibázisaik használatát az USA-nak, emiatt kiéleződött a viszony Madrid és Washington között. Friedrich Merz német kancellár Donald Trumppal folytatott tárgyalásán bejelentette, hogy elkötelezetten támogatja Ukrajnát, nincsen több képessége. Így az iráni akcióban nem tud részt venni. Úgy fogalmazott, hogy az Irán elleni háborúban a piszkos munkát Izrael végzi el.

Irán lezárta a Hormuzi-szorost és ezzel világgazdasági válságot idézett elő. Az általuk támogatott jemeni húszik késznek mutatkoznak a Szuezi-csatorna elleni támadásokra, így a válság kiterjesztésére. Irán kőolajexportjának 80 százaléka megy Kínába. A válság első napján az infláció Európában három százalékkal növekedett. Az OPEC kőolaj- és földgázexportjának 76 százaléka megy a Hormuzi-szoroson keresztül. Kőolajvezetéke, amivel a szoros elkerülhető, csak Szaúd-Arábiának van.

Amerika meghirdette az iráni dúsított uránkészletek megsemmisítését, az iráni rakétaprogram szétverését, az Irán által támogatott külföldi mozgalmaknak nyújtott összegek és fegyverek megállítását.

Ez a síita libanoni Hezbollahra, a gázai szunnita Hamászra és a jemeni húszikra vonatkozik elsősorban. A háború kezdete után nem sokkal Trump elnök a rendszerváltást is meghirdette.

A cikk írásakor túl vagyunk a háború ötödik napján. A jövő fejleményei kiszámíthatatlanok.