Az orosz–ukrán háború négy éve

Vélemény

Az orosz–ukrán háború négy éve

AZ ELMÚLT HÉT ESEMÉNYEI – Az Irán elleni támadással szintet lépett a közel-keleti konfliktus.

Nógrádi György

moszkva ukrajnai háború usa Irán izraeli támadás kijev eu 2026. 03. 02. 5:35

Fotó: Abedin Taherkenareh

Négy éve, 2022. február 24-én kezdődött el az orosz–ukrán háború. Az előzmények visszanyúlnak 1991-re, a Szovjetunió szétesésére. Korábban a szovjet köztársasági határoknak semmiféle gyakorlati jelentősége nem volt. A szétesés után – hasonlóan Jugoszláviához – ezek a határok hirtelen államhatárokká változtak. Így volt lehetséges, hogy a jugoszláv tengerpart döntő része horvát lett, és így volt realitás, hogy a Krím félsziget – ahol a szovjet, majd az orosz flotta jelentős része állomásozott – hirtelen ukránná vált, miután évtizedekkel korábban Nyikita Hruscsov, akkori szovjet pártvezető odaajándékozta a területet Ukrajnának. Itt volt az ország egyetlen nagy mélytengeri, melegvízi kikötője, Szevasztopol.

A szovjet bomláskor a balti államok, a lettek, a litvánok és az észtek pillanatok alatt szakítottak Moszkvával, Nyugat felé vették az irányt. Beléptek a NATO-ba és az Európai Unióba is. A területeiken élő orosz kisebbséget hátrányosan kezelték, az állampolgárságot sem akarták nekik megadni.

Ukrajna esete más volt. Potenciálja, területe, lakossága alapján kulcsfontosságú volt Moszkva számára. Az orosz kijelentések Ukrajna függetlensége kapcsán 1991-ben úgy szóltak, hogy nem lehet atomfegyvere és nem léphet be a NATO-ba. Az EU-tagságát Moszkva sohasem ellenezte, mivel meggyőződése volt, hogy Kijev, ha felveszik, belülről fogja szétverni az uniót.

A válság egyik kulcsszakasza volt, amikor az oroszok 2014-ben elfoglalták a Krím félszigetet. A területen orosz többség élt. A velük nem szimpatizáló ukránokat és a krími tatárokat kitelepítették.

A háború újabb állomása volt 2022 kora tavasza. Európából egyedül a britek vártak háborút. Az összes többi európai hírszerzés nem jelezte előre a bekövetkező eseményeket. A gépesített orosz csapatok több irányból támadtak. A fehérorosz határtól Kijev száz kilométerre volt, de nem tudták bevenni.

Mind az amerikai, mind az orosz titkosszolgálatok azt jelentették, hogy a háború néhány napig vagy hétig fog tartani. Tévedtek. A háború iszonyú szenvedést jelentett a térségnek. Az oroszok óriási emberveszteségekkel, ha lassan is, de haladtak előre.

Ukrajnában a kezdeti háborús lelkesedés elmúlt. Az emberek menekülnek a behívás, a kényszersorozás elől. A halottak, sebesültek és eltűntek számát csak megbecsülni lehet, mivel mindkét fél a háború kezdete óta dezinformációs kampányt folytat. Reális becslés lehet, hogy a két oldal vesztesége (a három kategóriában) elérheti a kétmillió főt. Mivel az orosz erőforrások és tartalékok jóval meghaladják az ukránokét, így az ukrán veszteségek arányaikban sokkal súlyosabbak, mint az oroszoké.

A világ ebben a kérdésben is megosztott.

Az USA békét akar és közvetít a két fél között. Az eddigi tárgyalások a fő kérdésekben – határok, biztonsági garanciák – nem vezettek eredményre. Nyugat-Európa fenntartások nélkül Ukrajna mögött áll. Mivel az USA több támogatási csomagot már nem hajlandó ingyen küldeni Ukrajnának, Európa készen áll arra, hogy egyedül, az USA nélkül támogassa a háborút.

A brit és a francia vezetés bejelentette, hogy készen állnak csapatok Ukrajnába küldésére és készek arra is, hogy atomfegyvereket és a célba juttatásukhoz szükséges rakétákat átadják Kijevnek. Ez a háború újabb eszkalációját jelentené. Mivel a brit és a francia együttes atompotenciál kevesebb, mint az orosz tíz százaléka, ezen is érdemes lenne elgondolkodni.

Kijev amellett, hogy az államfő minden nap közzéteszi oroszellenes üzeneteit, már – igaz, óvatosan – Nyugat-Európát a háta mögött tudva, elkezdte az amerikai vezetés bírálatát is. Azt veti Washington szemére, hogy ahelyett, hogy kiállna Ukrajna mögött, közvetítői szerepet tölt be és hisz az orosz vezetésnek.

A háború kitörésének negyedik évfordulója alkalmából az EU vezetése elment Kijevbe. António Costa és Ursula von der Leyen azonban üres kézzel érkeztek, mivel, a jogos magyar vétó miatt, nem tudták magukkal vinni Zelenszkijnek sem az unió 90 milliárd eurós hitelcsomagját

– amit Kijev sohasem fog visszafizetni, mert annak feltétele, hogy Ukrajna megnyerje a háborút és az orosz jóvátételből fizesse vissza –, sem az Oroszországgal szembeni 20. szankciós csomagot, szintén a magyar vétó miatt.

Elgondolkodtató, hogy Brüsszel és Kijev nyíltan beavatkoztak a magyar választásokba. Az ukránok orosz területen lőttek a Barátság olajvezetékbe, hogy elmondhassák, nem Kijev miatt esett ki a szállítás. Az oroszok azonban órák alatt kijavították a vezetéket, így a labda továbbra is az ukrán térfélen pattog.

Zelenszkij közölte, hogy nem akarják a vezetéket újraindítani, mert a kőolaj szállítása növelné a háborús veszteségeket. Az, hogy ez mit jelent, nem fejtette ki. Nem sokkal később

Ukrajna mégis bejelentette, hogy néhány napon belül újraindítják a szállítást. Ebben nyilván szerepet játszott, hogy az EU vezetése erre biztatta Kijevet. Az olaj azonban azóta sem érkezik a Barátság vezetéken Magyarországra.

Kijev konkrét, 2027. évre szóló EU-belépési időpontot követel Brüsszeltől. Kaja Kallas, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője szerint a tagállamok egy része – vagyis nem csak Magyarország – erre jelenleg nem hajlandó.

Németországban Friedrich Merz folytatja megkezdett politikáját. A kancellár, döntően a német gazdasági célok érdekében, most éppen Kínába látogatott. Berlin továbbra is mindenben segíti az ukrán politikát. A háború kezdetén „csak” golyóálló mellényeket és rohamsisakokat, majd Leopárd harckocsikat szállítottak. Most a vita a Taurus rakéták odaadásáról folyik. Joachim Gauck korábbi államfő Kijevből felszólította a német vezetést ezen fegyverek átadására is.

Az elmúlt hét legfontosabb eseménye az Irán ellen szombaton megkezdődött példátlan amerikai–izraeli légicsapás, amelyről ma még lehetetlen megmondani, hogy történelmi fordulópont-e vagy egy elhúzódó, kiszámíthatatlan válság kezdete.

Irán legfőbb vallási és politikai vezetőjének megölése és a teheráni megtorló lépések miatt a legnagyobb kockázat a közel-keleti konfliktus kiszélesedése és a globális energiapiac megrendülése.

A szerző biztonságpolitikai szakértő

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.

Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez

amerika

Világháború és Béketanács

A Béketanács ugyan közvetlenül a közel-keleti béke feltételeinek megteremtését tűzte ki célul, de valójában a kialakulóban lévő új világhatalmi rendszer alapintézménye lehet.