Ám a kezdeményező Donald Trump nincs könnyű helyzetben, amit szimbolikusan jó mutat az a tény, hogy nemcsak hogy egy nap alatt nem tudott békét teremteni, de most, több mint egy év elteltével a háború befejezésének esélye rosszabb és távolibb, mint valaha is volt. És ennek az oka az, hogy ez nem egy lokális, hanem egy globális háború. Globális háború, amelynek három frontja van, az egyik a Közel-Kelet, a másik a Távol-Kelet és a harmadik Kelet-Európa. (Logikus, hogy csupa „Kelet”, mert a „Nyugat” van bajban, nagyon nagy bajban, mert csupa „Kelettel” kell ütköznie) És ráadásul ez a nemzetként való létezésének idén csupán 250. évfordulóját ünneplő világbirodalom mindhárom „keleti fronton” egy-egy sok ezer éve létező nagykultúrára épülő „civilizációs” állammal került ütközőpályára, Oroszországgal, Kínával és Iránnal.

Bár Donald Trump már deklarálta, hogy a felszínen orosz–ukrán konfliktusként mutatkozó háború lezárása sokkal nehezebb, mint gondolta, de kudarcának fő oka az, hogy ő maga is foglya annak a hamis elbeszélési módnak, amely tabuként kezeli azt az evidenciát, hogy ez egy világháború, amely világháború három frontjának mélyszerkezete összeér. Ez a „közös gyökérzet” a legmélyebb tabu, mert itt valóban egy olyan kérdéssel kell szembesülnünk, amelynek „kimondhatatlansága” a kudarc fő oka. És ez az, hogy van egy „három plusz egyedik” szintén sok ezer éves civilizációs állam, amelynek, akárcsak Amerikának, van nemzetállami és van globális világbirodalmi szintje is, és ez Izrael.

Amerikával együtt élte át az elmúlt évszázadban azt, hogy történelme során először van egyszerre nemzetállama és világbirodalma is, és természetes törekvése az, hogy mindkettőt meg is tartsa, bármiképpen is alakul át a világhatalom rendszere. Szilárd biztosítékokat akar tehát erről a leendő „háromtest-birodalom” mindhárom „teste” részéről, ám, míg ez Amerika esetében a legteljesebb evidencia, a másik két „test” ennek deklarálásától egyelőre vonakodni látszik. És ami ennél is kényesebb kérdés, az az, hogy bár Izrael azt remélte, hogy a 2023. októberi támadást követően a világ minden országa egyértelmű garanciát ad számára ahhoz, hogy nemzetállama és világállama egyaránt megmarad, e garanciának egyelőre semmi jele.

Donald Trump éppen azért hozta létre a Béketanácsot, hogy ez, mint az új világrend alapintézménye, szervezeti keretet adjon e kényes kérdés megvitatásához. Ám sokatmondó jel az, hogy a világ országai nagyon eltérő módon reagáltak Donald Trump kezdeményezésére. Az Európai Unió országai közül egyedül Magyarország és Bulgária az, amely már Davosban és most Washingtonban is aktívan részt vesz a Béketanács munkájában. A második csoportban azok az országok vannak, amelyek elfogadják a Béketanács stratégiai alapelveit, de egyelőre nem kívánnak aktívan bekapcsolódni annak munkájába. Érdekes módon ebbe a kategóriába tartozik maga Izrael állam is. A harmadik csoportot azok az országok alkotják, amelyek ugyan kaptak „meghívást” Donald Trumptól, de egyelőre inkább még csak „tanulmányozzák” a Béketanács munkáját, és esetleges részvételükről később kívánnak dönteni. Ebbe a csoportba tartozik Oroszország és Kína is, ami sokat elmond sok mindenről. És végül az utolsó csoport, ahová Anglia, Franciaország és Németország is tartozik, vagyis a Béketanácsot mint intézményt elutasítók tábora.

Európa meghatározó országai tehát egyelőre opponálják Amerika, Oroszország és Kína szövetségét, és Oroszország legyőzésében, alávetésében és kifoszthatóságában bízva folytatják a háborút egy Európa–Amerika–Kína alternatív „háromtest-birodalomért”. Vagyis egyelőre marad a világháború és Béketanács kettős hatalma. Igaza van Trumpnak, érdekes idők jönnek.

A szerző közgazdász