Ám ez már a legelszántabb Trump -támogatóknál is kiverte a biztosítékot, számos képviselő ugyanis ezt úgy értelmezte, hogy akkor ezt a támadást Izrael kényszerítette rá az Amerikai Egyesült Államokra. Ennek a drámai hullámnak a csúcspontját az jelentette, amikor Donald Trump kizárta a MAGA-mozgalomból azt a Tucker Carlsont, aki eddig a legfőbb támogatója volt, és aki az elmúlt évek során Putyin orosz elnökkel, Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel, sőt az iráni elnökkel is fesztelen beszélgetésekbe bocsátkozott, jelezve ezzel, hogy semmiféle globális kommunikációtabu nem vonatkozik rá.

Tucker Carlson szerint most bizonyosodott be az, amit sokan már régóta sejtenek, hogy az USA csak egy Izrael által „működtetett” technorobot, vagy másként fogalmazva Izrael technológiai értelemben vett „kiterjesztett valósága”, amelynek ebben a kontextusban nincs önálló akarata, csak egy akaratátviteli konstrukció. És mivel a hatalom valójában nem más, mint akaratátviteli mechanizmus, így ebből az akcióból világosan kiderül, hogy kié is a globális főhatalom. Mindez éppen elég súlyos dráma ahhoz, hogy megvizsgáljuk, miként értelmezhető mindez a formálódó új világhatalmi rend az Amerika, Oroszország és Kína „háromtest-birodalma” által alkotott térben.

Az egyre nyilvánvalóbb, hogy a zsidóság, akárcsak a kiterjesztett valóságaként tételeződő Amerika, logikusan ragaszkodik ahhoz, hogy a három test világhatalmi rendszerében is legyen mindkettőjüknek nemzetállama és világbirodalma is. Mindez tehát érthető, méltánylandó és logikus, de vajon miként vélekedik erről Oroszország és Kína, mint a három test másik két alkotója? Ami Oroszországot illeti, mivel éppen eléggé lefoglalja a saját világháborús frontszakaszának a „menedzselése”, így hajlana ennek elfogadására, de mivel Kínával most már teljes szimbiózisban él, így Kína globális hatalmi érdekeire is tekintettel kell lennie. Márpedig Kína a jelek szerint e kétszer két státus fennmaradásához egyre kevésbé hajlandó hozzájárulni. Most már csak azért sem, mert Irán megsemmisítéséből azt az „üzenetet” véli kiolvasni, hogy így jár mindenki, aki nem teljesíti az „egytest-birodalom” akaratát.

Mivel egy hónap múlva az amerikai elnök Pekingbe látogat így a caracasi „kaland” és most ez az iráni  kísérlet feltehetőleg elég nehéz tárgyalásokat ígér. Szinte biztosra vehető, hogy Kína ehhez az „egytest” birodalmi projekthez nem fog hozzájárulni, és durva zsarolásnak érzi az energia-ellátását igen súlyosan korlátozó, a Hormuzi szoros „eldugításával” járó akciót. Ebben a kontextusban új értelmet nyerhet az izraeli nagykövet közelmúltban az imént említett Tucker Carlsonnak adott interjúja, amelyben arról beszélt, hogy a zsidóságnak „bibliai joga” van a Nílustól az Eufráteszig tartó térségre.

Bár első hallásra szürreális feltételezés lehet, de nem zárhatjuk ki annak lehetőségét sem, hogy Irán megsemmisítésével elhárulna a legfőbb „strukturális akadály” a történelmi Nagy-Izrael létrehozása elől, ami lecsillapítaná a zsidóság „történelmi dühét”, amelyről az akció a fedőnevét kapta. („Epic Fury”, vagyis eposzba illő harag, düh, indulat) És ha a strukturális akadály elhárul, akkor ez konstrukció akár történelmi kárpótlás, vigaszdíj is lehetne a világhatalmi státus elengedéséért. 

Érdekes idők jönnek.

A szerző közgazdász