Multikulti brüsszeli népfront a magyar világgal szemben

A két nyíltan multilobbista tiszás miniszterjelölt megmutatja Magyar Péterék valódi szándékait.

brüsszel multicég magyarország tisza globalista hálózat magyar péter orbán viktor 2026. 02. 09. 5:25

A politikai és az üzleti érdekek teljesen egybevágnak: le kell győzni a nemzeti politikai és gazdasági rendszert építő Magyarországot. Be kell minket tagolni újra abba a világba, amely a progresszív társadalompolitikán és a globális üzleti érdekeken nyugszik. Kétségtelen, hogy fűti őket a revansvágy, hiszen Orbán Viktor kormánya 2010 után egy önálló magyar rendszert kezdett építeni. Ennek része volt a baloldali kormányok által privatizált stratégiai ágazatok visszaszerzése – energetika, telekommunikáció, infrastruktúra, védelmi ipar, pénzügyi szektor, média –, ami azt jelentette, hogy ezeken a területeken megnőtt, fölénybe került a magyar tulajdoni hányad.

Az uniós közbeszerzéseken a magyar cégek azóta jóval nagyobb eséllyel indulhatnak, mint korábban, amikor szinte minden fontos tendert külföldi cégek nyertek – a magyar vállalkozások örülhettek, ha az alvállalkozók alvállalkozójaként dolgozhattak, például az infrastrukturális projekteken. Mindez egyszerre történt a nagy nemzetközi szervezetek, így az IMF távozásával. Ők se maguktól mentek, el kellett érni, hogy menjenek. Ez

a patrióta politika hatalmas nyugati érdeksérelmekkel járt. A 2010-es paradigmaváltás előtt súlyos eurómilliárdokat vittek ki ugyanis az országból a különféle nyugati cégek.

A hazai gazdasági forradalom zászlóvivője a rezsicsökkentés, a hatósági árak bevezetése, illetve a külföldi energetikai cégek kiszorítása volt. Ez szimbolizálja leginkább az egész folyamatot. A lakossági energiaárak 2010 előtt Európában Magyarországon voltak a legmagasabbak, mi vezettünk a rezsiszegénység statisztikáiban is. A nagy külföldi szolgáltatók érdekeit ugyanis prímán kiszolgálták az egymást követő MSZP–SZDSZ-kormányok. Garantált profit biztosításával ők adták el nekik az ágazatot. Egyébként a Tisza 662 oldalas (nem kamu) programjában is szerepel a privatizáció újbóli elindítása.

Az első Békemenet molinóján akkor az szerepelt: Nem leszünk gyarmat! – és ez a harc tovább folytatódik. Most ugyanis az a globális LNG-lobbi akarja ránk törni az ajtót, amely kétségkívül a leghatékonyabban érvényesíti az akaratát a világban.

És itt a nemzeti kormánnyal szemben nagyon bele kell állniuk a csatába. De ügyesek, azt alá kell írni. Küldtek hozzánk egy hatvanas, napbarnította, amerikai cigarettareklámokból ismert mosollyal rendelkező, minden hájjal megkent volt Shell-alelnököt. Ő lenne az energetikai miniszter, a föld egyik legnagyobb LNG-szolgáltatójának volt vezetője. Kecskére (Kapitányra) a káposztát, ugyebár. De hogy teljes legyen a kép, egy hölgyet is ide ejtőernyőztettek Orbán Anita személyében. Ő több multi vezető posztjait és a Soros-hálózat grádicsait is megjárta, messziről komoly, decens figurának tűnik. De közelről már egyértelmű, hogy ő az, aki simán felmondja a brüsszeli kiskátét, még álmából felriadva is. Ő lenne a külügyminiszter, aki Ukrajna NATO- és EU-tagsága mellett állt ki. Mindketten az olcsó orosz energiahordozók kivezetése mellett érvelnek. Fura is lenne, ha nem ezt tennék.

A globális tőkealapok szégyentelenül benyomulnak tehát a magyar politikába. Ilyenkor nem hagy nyugodni a kisördög: a Magyar-sztorit valójában nem ők írták-e, a brüsszeli projektpárt egyben nem egy multi projektpárt-e?

Itt állnak a kapunk előtt, hogy egy gazdasági és politikai ellenforradalmat vigyenek végbe. Bülbül szavaik itt cikáznak ismét a fülünkben, hogy térjünk vissza a 2010 előtti időszakba, amikor majd meggebedtünk, de a „térség éltanulói” voltunk, egy igazi „mintademokrácia”.

Két undorító fogalom, ifjúkorom szlogenjei, ordas nagy hazugságai, hiszen az embereknek még a rezsijük kifizetésére sem telt, köszönhetően a Tisza jelenlegi „szakértőinek”, az akkori minisztereknek, főtanácsadóknak.

A politikai szembenállás a nyugati fősodor és a magyar kormány között már a 2010-es évek elején egyértelmű volt, ami a migrációs válságban élesedett ki igazán. A globális gazdasági érdekek és a brüsszeli elit összefonódása a gazdasági szabadságharcunk éveiben már a kezdetek kezdetén köztudott volt. Azonban a globális progresszív politikai hálózatok és Brüsszel egylényegűsége a magyar közvélemény nagy többsége számára ekkor válhatott egyértelművé.

Az, hogy Soros György kijött a fényre, és politikai, társadalmi, kulturális, pénzügyi céljait ő maga ismertette, főként a magyar kormányfőnek, a migrációellenes lázadásának volt köszönhető. Orbán Viktor már akkor tisztában volt azzal, amit a minap a békepárti álláspontja kapcsán ismertetett.

A miniszterelnök ugyanis 2015 elején, a Charlie Hebdo elleni, muszlim radikálisok által elkövetett merénylet áldozatainak temetése után, Párizsban bejelentette a magyar kormányzat migrációellenes, terrorellenes álláspontját. Tehát már a válság kirobbanásának pillanatában elfoglaltuk azt a világos pozíciót, amelyhez azóta is ragaszkodunk. A cél: Magyarországot megőrizni magyar országnak, itt nem hajthatnak végre a sorosisták a brüsszelitákkal közösen népességcserét, semmit nem kényszeríthetnek ránk külső hatalmak. Mi ragaszkodtunk 48-hoz, 56-hoz, és azóta is kitartunk álláspontunk mellett.

Pedig a nyomás azóta is óriási: Brüsszel először az uniós források megvonásával fenyegetett, aztán meg is vonta azokat, sőt még napi egymillió eurós büntetést is kiszabott ránk, mert nem vagyunk hajlandók migránstáborokat nyitni. Ugyanezt csinálják a háború kapcsán is – persze a magyar kormány sem rest, ugyanúgy ellenállunk a háborús és a migrációs pszichózisnak is. Közben a hazai ellenzék – kiváló kiképzést kapó ügynökök közreműködésével – mindkét frontvonal mögött, a hátországban szerveződik.

A tiszások Brüsszelben támogatják a migrációs paktumot és a háborús eszkalációt, Magyar Péter pedig a fekete-fehér tények – az európai parlamenti jegyzőkönyvek szavazatai – ellenére közli, hogy ők békepártiak és migrációellenesek.

Ez nagyon hasonló ahhoz a stratégiához, amit a hazai kormányzati terveikről előadnak. Kiszivárgott novemberben a valódi, az Európai Néppárt (a globalista üzleti körök, a Soros-hálózat és a brüsszelita vezetést összegyűjtő népfront) igényei szerint elkészült megszorítócsomag, amelyről jobb nem beszélni, mert megbuknának. Ezért

most bemutattak egy Potemkin-programot, egy szép, mézes-mázos ígéretgyűjteményt is, és azzal fognak kampányolni. Csakhogy a két nyíltan multilobbistaként, brüsszeli hangon megszólaló miniszterjelölt bemutatásával ez a világ most Magyarországon is nyíltan kijött a fényre, megmutatja a szándékait.

Ez az a mélyállam, amely eddig arctalan, megfoghatatlan volt, most meg ott van minden Magyar Péter-megszólalásban, minden Tisza-nyilatkozatban. Nincs más hátra, mint legyőzni őket, hogy bebizonyítsuk: a brüsszeli multikulti helyett magyar világot akarunk.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.

Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez

amerika

Mi mennyi?

A Nyugat globális uralmi struktúrái egy olyan elhúzódó „anyag-világháborúval” kénytelenek szembenézni, amelyben a FIRE és a Big Tech szimbolikus „fegyverei” már nem biztos, hogy elégségesek lesznek.