Riogatásnak, pánikkeltésnek és ócska kampányfogásnak tartja a Nemzet Lehallgatótisztje, hogy Orbán Viktor a héten megerősítette a kritikus infrastruktúra védelmét. Mindezt abból szűrte le a kiváló geopolitikai elemző hírében (is) álló Tisza-vezér, hogy ha valódi lenne a veszély, akkor Orbánnak meg kellett volna hívnia őt, tájékoztatandó a kialakult helyzetről, meg hogy közösen lépjenek föl a „haza védelmében”. Nocsak!

Önmagában is kínos, mikor valaki azt bizonygatja magáról, mennyire fontos és nélkülözhetetlen. Az ilyen alakok általában tökéletesen jelentéktelenek és nélkülözhetőek. Az is szekunder szégyenérzetet keltő, mikor valaki ennyire erőszakosan meg akarja magát hívatni valahová. Úgy hiányzik egy ilyen erőszakos, levakarhatatlan alak, mint púp a hátra. Másfelől az sem egészen tiszta, hogyan lehetne olyasvalakivel hazát védeni, akinek egy büdös szava nincs a hazánkat megfojtani szándékozó ukrán olajembargó ellen? Beszédes a csend. 

Könnyen lehet, előre tudott az egészről. Elvégre egy helyre járnak eligazításra az extrém zongoristával: Brüsszelbe. Akár be is avathatták a dologba. Peti nyilván csóválta hozzá a farkát. Párttársai meg ukránzászlós pólóban, fölállva vastapsoltak a vokálból.

Szóval nincs itt semmilyen veszély, Orbán csak riogat és pánikot kelt. A Barátság kőolajvezeték lezárása teljesen normális, hétköznapi, sőt baráti gesztus az ukrán führer részéről. Minek hát megerősíteni a védelmet? 

Hogy az ukránok robbantották föl az Északi Áramlatot? És korábban már bereptettek Paks fölé támadó drónt? Ugyan, ez csak Tóni-féle propaganda – a presskukac is megmondhatja. És terrorveszély sincs ám. Jó, lehet, hogy kitört az újabb iráni háború, de az is csak Tóni figyelemelterelése Gödről, Aszad különgépéről meg a konszenzuális internetblokkolókról.