Forr a világ bús tengere, s mi benne keressük az igazságot, ám az nem óhajt megmutatkozni. a már régen fenekedők meg röhögnek a markukba, amikor egyesek béketervvel állnak elő. Amely persze egyelőre nem valósult meg, Ukrajna viszont arcátlanul mozgósít éjt nappallá téve. Hol a béke, meg a terve? Sehol. Ráadásul egy olyan hamis ígérettel is szembe kellett és kell néznünk, ami már nagyon sokszor elhangzott, hogy nekünk semmi közünk Ukrajnához, ez nem a mi háborúnk. Ami cáfolhatatlan igazság, csak éppen azóta is van magyar áldozat. Meg van mindennapi hazugság, s lassan nem lesz mindennapi kenyér sem.
Miközben írtam a fenti mondatokat, kinevettem magamat. Micsoda ostobaság, hogy egy nő, egy harcokhoz nem értő senki próbál itt akár csak egyetlen mondatban is rávilágítani arra, hogy elfogadhatatlan az a közeg, melyet részben mi hoztunk létre, s úgy hívják, Európai Unió! Nos, ez a szedett-vedett társaság nem alszik, például éppen most igyekszik az úgynevezett Mercosur-megállapodást végrehajtani, amelyről valódi szakértők mondják, hogy merénylet az európai gazdák ellen, magyarán tönkreteheti őket villámgyorsan, már csak azért is, mert óriáscégekkel kellene úgymond „versenyezniük”. Nincs mese, itt Európa teljes „lenyúlásáról”, ellehetetlenítéséről és semmibevételéről van szó, szinte minden szinten. A terv végrehajtása, magyarán kontinensünk tönkretétele folytatódik. A békéről meg lényegében szó sem esik. Tehát újból át vagyunk verve. Mint mindig. Pontosabban fogalmazva a hazugságok tengerében élünk. Hazudnak itt a fentebb leírtakon kívül még a migrációról, a genderügyről, a klímaveszélyről, a Covidról, s persze a háborúról, bárhol zajlik is, nem sorolom tovább.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!