Az elmúlt években, összefüggésben az ukrán válsággal, gyakran szerették volna, ha Oroszország katonai stratégiájában ott szerepelne Lengyelország lerohanása. Kívánságuk spekulációja hátterében a kiengesztelhetetlen történelmi ellenszenv áll Oroszország irányában. Bár ki tudja, hogy a lengyel nép is így van-e ezzel, vagy külső érdek adja a lengyel politikai vezetés szájába ezt a narratívát?
Akármi is a háttér, az biztos, hogy ezt a meglepő harciasságot a NATO védelme alatt kívánják realizálni. Ami viszont messze nem fair a többi – harcolni nem, de Oroszországgal kereskedni annál inkább akaró – NATO-tagországgal szemben.
Természetesen az is fényévekre van az elfogadható gondolattól, hogy nem lengyel, hanem „csak” mások atomarzenáljából telepítsenek néhány töltetet Lengyelország keleti határa közelébe.
Most lépjünk túl azon a felvetésen, hogy Oroszország előbb kezd egy valódi NATO-provokáció esetén Berlin, London, Párizs bombázásába, mielőtt a lengyel területre vetné szemét. Ezt nyilván Varsóban is felmérték. Ezért, a mostani harci kürtök megfújása előtt új narratívát találtak, amely reményeik szerint magasabb besorolásba helyezi Lengyelországot Moszkva szemében. Az új direktíva lényege ugyanis az, hogy országukban a nukleáris arzenál fejlesztésébe kell kezdeni. Miért, hogyan, mi célból? Hasonló frázisokat – no persze a világbéke érdekében – nyugati országok államfői és kormányaik vezetői harsognak biztonságos óvóhelyek rejtekéből.
Ha már a lengyelek minden áron történelmet akarnak csinálni – legalábbis fontos szerepre ácsingóznak –, legyenek a teljes nukleáris leszerelés szószólói. Az ország adottsága meglenne hozzá. Majdnem negyvenmilliós közép-európai ország, ahol – az ukrán migránsokat kivéve – nincs migránsválság a társadalom szintjén. A területi adottságai kiválóak ahhoz, hogy a lengyelek önálló identitásukat növeljék
és ne legyenek rászorulva – ahogy sajnos mindig is kényszert éreztek erre – a nagyobbak támogatására, barátságára. Az ország rendelkezik tengeri kikötőkkel, és az ásványkincsvagyona éppen olyan jelentős, mint a szénkészletei, amelyek még akkor is létezni fognak, amikor egyéb energiaforrások kimerülni látszanak majd. A külpolitikai stratégiájukban szerepet kaphatna egy közép-európai, laza egység létrehozása akár nyolc-kilenc ország bevonásával. Ami leginkább arra lenne jó, hogy összekötő korridort hozzon létre Európa békés jövőjének biztosítása érdekében, mivel
Európa – tetszik vagy sem – az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig húzódó hatalmas területen fekszik, jelképezve Kelet és Nyugat egységét. A lengyelek vezette közép-európai térség pedig mediátor szerepet játszhatna a feszültségek konszolidálása során.
Ma két atomhatalom néz farkasszemet egymással: Oroszország és az Amerikai Egyesült Államok. Más módon értelmezve, az amerikai és az európai földrész lenne pusztulásra ítélve egy kirobbantott atomháború esetén. A többi kontinens sem fog kimaradni, de Európa területének kétharmada azonnal az enyészetté válna. Mindenből következően értelmesebb jövőkép a leszerelés és nem a felfegyverzés az általunk, magyarok által is lakott térségben. És ami egyébiránt meglepő felismerés lesz – rövidesen – Varsó számára, hogy sem az amerikai, sem az orosz vezetés nem akarja növelni az atomfeszültséget.
Lengyelország harci kedvének felpiszkálója alapvetően – a mai stratégiák közepette – nem Washington, hanem a londoni City, a pénztőke, amely szeretne újabb területet megszerezni. Amennyiben ugyanis a lengyel gazdaságon belül jelentősebb hangsúlyt kap a hadiipar, ahhoz sok pénz, azaz befektetés kell, amit a City örömmel finanszírozna, garanciaként megkapva a lengyel földet, ahogy Ukrajnában ezt már elérte.
Mindezeken túl, ha a lengyel elnök az elfogadhatatlan jövőkép helyett valóban a béke pártjára állna, mi itt, Magyarországon is újra büszkék lehetnénk a magyar–lengyel történelmi barátságra.
A szerző titkosszolgálati szakértő, a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumának elnöke
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!