Az orosz ambíciók, amelyeket először tárgyalási alapként fogalmaztak meg, hiába; később az oroszellenes élű puccsot elutasító, azzal szemben önrendelkezési jogukra apelláló donyecki és luhanszki szakadárok támogatásával próbáltak elérni, majd a donbaszi patthelyzet feloldására született minszki megállapodások ukrán (és nyugati) elszabotálását követőn ultima ratioként a „speciális katonai hadművelettel” igyekeztek érvényre juttatni, végül a Donald Trump csapatával folytatott alkudozások során fogalmaztak újra, világosak és változatlanok:
Ukrajnát ne használja a Nyugat Oroszország elleni felvonulási terepként, az oroszok alapvető jogait pedig tartsák tiszteletben.
A „ne tedd másokkal, amit nem akarsz, hogy veled tegyék” ősi zsidó-keresztény bölcsesség alapján nehéz volna kivetnivalót találni ezekben az igényekben, az emlékezetes kubai rakétaválság tanulságára emlékezve, vagy Donald Trump venezuelai és grönlandi törekvéseit ismerve kiváltképp.
Csakhogy ami Donald Trumpnak Nicolás Maduro venezuelai elnök elrablásával professzionális módon sikerült, azt az orosz hadsereg az ukrajnai háború elején amatőr módon elbaltázta. Az még hagyján, hogy nem sikerült a bravúr, a légihíd létrehozása a Kijev melletti hosztomeli repülőtéren; a jövő katonai akadémiáin azonban elrettentő példaként tanítják majd a szervezetlenség, s az utánpótlás akadozása miatt hetekig Kijev kapujában veszteglő 64 kilométer hosszú katonai konvoj esetét.
Nem véletlen, hogy az oroszok szinte a háború első napjaitól készségesnek mutatkoztak a konfliktus lezárására, és az erőviszonyok ismeretében az sem véletlen, hogy az ukrán fél erre időnként mutatott is hajlandóságot. Mindaddig, amíg a britek, akiket tenger véd az ellenséges támadásoktól, s idegen katonák évszázadok óta nem taposták a földjüket, a két óceán által határolt Amerika egyetértésével, ígérgetéssel (s talán fenyegetéssel is) rá nem vették őket a megnyerhetetlen háború folytatására.
Amelyet a propaganda a hősies önvédelem glóriájával övez, valódi célja azonban, amint azt Lloyd Austin, Joe Biden hadügyminisztere még 2022 áprilisában Varsóban kendőzetlenül kinyilvánított, Oroszország katonai meggyengítése.
S ezt angolszász uralmi szemmel nézve roppant kényelmesen, határaiktól több ezer kilométerre, ukránok (és oroszok) százezreinek élete árán igyekeznek elérni.
A szerző újságíró
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!