Avagy feltételesen belecsapni – a kevéssé tájékozottak vagy éppen tudatosan félrevezetettek számára meglepő módon – a magyar miniszterelnök felé nyújtott tenyérbe. Simion ugyanis már 2021-ben úgy nyilatkozott az őt a magyar sajtóban egyedül megkereső Azonnali.hu portálnak, hogy ő a román Orbán Viktor, akinek számára a magyar miniszterelnöknek a határon túli nemzettársak melletti kiállása ugyanúgy példa, mint a keresztény és nemzeti érdekek képviselete.

Simion a területi autonómiát leszámítva megengedően nyilatkozott a magyar nemzeti kisebbséget megillető jogokról, ámde ebben éppenséggel nem különbözik a többi román politikustól, hiszen az autonómiát egyikük sem, a rivális jelölt, Dan sem fogadja el. Első fordulós győzelmét követően Simion hangsúlyosan megismételte együttműködési ajánlatát: „Ugyanazon az országon és a szomszédos országokon osztozunk. Tehát együtt kell megteremtenünk a jövőt.”

Orbán Viktor egyelőre az „amilyen az adjonisten…” szellemében feltételesen megelőlegezte a bizalmat az esélyes elnökjelöltnek (nem zárva ki a riválisával való együttműködést sem), abban a nem alaptalan reményben, hogy Szerbia és Szlovákia után a közös érdekek, a közép-európai népek sorsközösségének megértetése révén esetleg egy újabb szomszédos ország nacionalista vezetőjével is szót tud érteni, a magyarság és térségünk minden népének javára. Mert miközben előszeretettel vádolják külföldön és idehaza nacionalista indulatok szításával, az elmúlt bő száz évben senki sem volt nála hatékonyabb e nacionalista indulatok leszerelésében. 

Ki merte volna remélni, hogy a magyarokat egy szendvics kíséretében buszra szállítani és Magyarországra deportálni akaró Vojislav Šešelj csetnik vajda Szerb Radikális Pártjában ifjú korában a főtitkári posztot elnyerő Aleksandar Vučić kormányaiban később majd számos magyar államtitkár fog szolgálni, s a vajdasági magyarság kulturális autonómiát fog élvezni? 

Amelynek realitását alátámasztja az is, hogy Simion a két elkötelezett harcostárs és barát, Giorgia Meloni olasz miniszterelnök és Mateusz Morawiecki volt lengyel kormányfő vezette Európai Konzervatívok és Reformerek soraiban tanulja a felelős európai nemzetállami politizálás csínját-bínját. És látható igyekezettel tanulja is: „A magyar kormányfő bebizonyította, hogy a családokért, a népesség megtartásáért és a kereszténységért harcolt az uniós intézményekben.” Ezért a Fidesz és az RMDSZ is partnerük lesz, jelzi Simion. Az RMDSZ szerinte a bukaresti kormánypártok közül az egyetlen komoly párt, amelynek professzionális vezetése van.

Persze éppen az lehet a fő problémája a tihanyi beszédet (mű)felháborodással fogadó liberális-föderalista közszereplőknek, hogy immár Simion is kapiskálja, hogy az egymásra való acsarkodás helyett egyesítenünk kellene erőinket, és együttesen kellene fellépni az illegális migráció, a demográfiai problémák, a woke- és más neomarxista ideológiák ellen, mert azok Romániának és Magyarországnak is károkat okoznak. Ezért vádolják Orbán Viktort a határon túli magyarság elárulásával, új december ötödikével. Amely „árulás” lényege egyébként az volna, hogy Románia mindenkori vezetőivel azon dolgozunk, hogy az erdélyi magyarság életét és megmaradását előremozdítsuk. 

Gáspárik Attila szerint segítenünk kell és megerősítenünk az RMDSZ-t a több mint tízéves kómából való magához térésében. Amint Tompa Andrea író is azt reméli, hogy „most talán végre sokak számára is világossá válik, hogy a szélsőséges politikai hatalmak hogyan fogják egymás kezét, nacionalista céljaik közösek”. Az erről tudósító Index-cikk ironikus módon oda is teszi mellé George Simion üzenetét: „Most a nemzetek Európájának, a keresztény Európának van itt az ideje, amelyben harcolni fogunk a jogunkért, hogy európai polgárok legyünk.”

A szerző újságíró