Volt csok, fiatalok szja-mentessége, családi adókedvezmények stb. Jó, persze, tudjuk: simán lehetne már kolbászból is a kerítés, ha nem lopták volna el a disznóhúst, de nem is a Fidesz-kormány érdemeiről és az azóta kormányra került ellenzék toposzairól szól ez az írás. (És persze természetesen vannak jogos bírálatok is az elmúlt tizenhat évvel szemben, az elmúlt néggyel különösen.) Hanem az a lényeg, hogy a néplélek így működik, és Karinthy kiválóan ábrázolta. A tömegpszichózis hatására az egyébként racionális, akár korábbi hibáját is belátni képes ember újra és újra képes hipnózis alá esni.
De nemcsak a „Barabbás-jelenséget” látjuk ismétlődni, hanem az „Emmauszi utat” is sok százezren járják, járjuk ezekben a napokban. Bolyki László Pedig mi azt hittük című könyvében nagyon jól, érthetően és szemléletesen írja le a tanítványok kétségbeesését, miután elbukott a „Mesterük”, és vele mindaz, amit képviselt, amiben ők mindannyian hittek. Kezdeti, korábbi kétkedéseiktől megszabadulva meg voltak győződve róla, hogy hamarosan eljön Izrael aranykora, a római igától való megszabadulás, a nagy feltámadás ideje, aminek ők ráadásul nemcsak haszonélvezői lesznek, hanem maguk is tettek, tesznek érte. Meglévő személyes ambícióikat egy náluknál jóval nagyobb, magasztosabb dolog, cél, szellemiség szolgálatába állították, ezért harcoltak, abba vetett bizalommal és meggyőződéssel, hogy a „harci sikerekből” aztán maguk is részesülnek. Nemcsak anyagi szinten, hanem hatalmas önbecsülést, önértékelést is szerezve. Abban a hitben, hogy a dicsőséges jövőben majd képletesen, szellemi síkon ott ülhetnek mindannyian a Mester jobbján – vagy legalábbis a fizikai a valóságban a legközelebbi asztalnál…
Ehelyett mi lett, mit érez most sok százezer Fidesz-szavazó? Gyászt, szégyent, a hit elvesztését, kudarcot, szertefoszlott reményeket, kilátástalan jövőt. És sokan úgy érzik: le kell szállni a döglött lóról, visszatérni a száraz, napi melóba, a „halszagú” hétköznapokba. Ahogy Péter apostol érezte Jézus kereszthalála után.
Ahogy Bolyki is írja: „amikor a mindennapos megélhetés gondjai kerülnek elénk, nagyon gyorsan elpárolog a spirituális megtapasztalásokból, istenélményekből származó magabiztosságunk.” És Magyar Péter, ez a sátáni figura pontosan ezt is akarja. Hogy akik hittek a szuverén Magyarországban, akik számára Orbán Viktor és politikája egy jobb, szebb világ ígéretét jelentette, azok kerüljenek is egzisztenciális válságba. A politikusok végkielégítésének – egyébként törvénytelen – visszatartása is erről szól. Az anyagi gondok tegyenek elkeseredetté, reményvesztetté, csalódottá mindenkit. Ezzel is szétzúzva nemcsak az álmokat, de magát az egész politikai-szellemi közösséget is. Nem valószínű, hogy a Bibliából merítené mindehhez az „ihletet”, tán nem is tudatosan csinálja. Hanem tényleg a kicsinyes, pitiáner bosszú hajtja. Mert meg lett tőle tagadva, hogy a legközelebbi asztalnál ülhessen; a rajongott bálványtól, Orbán Viktortól nem kapta meg a vágyott pozíciót, elismerést, az „érzelmi ellátmányt”. És amikor a narcisztikus ezt nem kapja meg, az eredmény mindig súlyos frusztráció és harag.
A sátán pontosan ezt használja ki. És nem is csak narcisztikusoknál. Rengeteg más esetben is használja, kihasználja a különféle gyengeségeket. Az érzelmeiken, indulataikon uralkodni nem képes embereket. És még csak az sem kell, hogy rossz emberek legyenek. Elég, ha sértettek.
Ezért (is) fontos, hogy a hasonlóan gondolkodó, a szuverén Magyarországban, tágabban nézve pedig a keresztény európai civilizációban hívők közössége együtt maradjon. Ha az intézményi háttér egyelőre szét is esett, legalább kisebb közösségekben. A „szent benedeki kolostorokban”, amiről Rod Dreher kiváló könyve (Szent Benedek útján) szól: így sikerült megőrizni a kultúrát, a tudást a Római Birodalom bukását követő időszakban, a barbár hódítások idején, és ebből jött létre aztán a Frank Birodalom, amire később az egész mai, modern Európa épült.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!