Jogos felvetés: az eddigi számok csak az aktív szolgálatot teljesítőket takarják. Valóban nem beszéltünk még a tartalékosokról: a NATO-nál ez 2,3 millió. Oroszországban nagyjából ugyanennyi. Észak-Koreában pedig 6,3 millió. A kétmilliós kínai és a másfél milliós indiai hadseregről nem esett szó; nem tudhatjuk, milyen pozíciót foglalnának el egy potenciális világháborúban. Számunkra a legjobb esetben is semlegeset. Oroszország ellen megint csak holtbiztos, hogy ők sem harcolnának.
De ne eszkaláljuk rögtön a dolgot (elméletben sem). Még rágondolni is szörnyű egy világháborúra. Viszont a realitások elől nem dughatjuk a homokba a fejünket. És a realitás az, hogy az oroszok egy katonanép. Békeidőben szívesen járnak vásárolni, színházba, buliznak – élik az életüket. De ők elsősorban katonák; ilyen náluk a néplélek.
Az európaiak ezzel szemben vásárolnak, buliznak, színházba járnak, esznek-isznak, esetleg tüncikéznek stb. – háborús időkben pedig megkérik az amerikaiakat, hogy légyszi, segítsetek. Az európai fiatalok többsége, ha be is soroznák őket, képtelenek lennének felvenni a harcot az oroszokkal.
Épp ezért kell Európának Ukrajna, hogy ők harcoljanak – helyette. De az ukránok szép lassan elfogynak, a túlélőknek meg egyre jobban kezd elegük lenni. Magyar Péter viszont – brüsszeli gazdáinak megfelelve – támogatja a háborús erőfeszítéseket. Mind pénzben, mind katonában. Ha a Tisza alakítana kormányt, be is kellene szállnunk ebbe a háborúba. De tehetünk érte, hogy kimaradjunk. Két X-en múlik most vasárnap.
































