A kormányzó „legmagasabb kézirata” ekkor kijelölte a Vitézi Szék vezérkarát és utalt annak feladataira. A legelső, zárt körű vitézavatásra 1921. május 22-én került sor a budai királyi várkápolnában, ahol Horthy főkapitány nyolc főtisztet, illetve tábornokot (ők lettek az első törzskapitányok) avatott vitézzé.
A vitézek tiszti és legénységi taglétszáma (körülbelül egyharmad:kétharmad arányban) az 1940-es évekre meghaladta a tizenötezret, a várományosoké a nyolcezret. A második világháborút követően az akkori Ideiglenes Nemzeti Kormány az Országos Vitézi Széket, a Vitézi Rend vezető testületét rendeleti úton feloszlatta. A Vitézi Rendet ezután a nyugati magyar emigráció igyekezett életben tartani.
A rend gyakorlatilag második főkapitánya, vitéz Habsburg-Lotaringiai József Ágost királyi herceg (a magyarbarát József nádor leszármazottja) 1962-ben elérte, hogy a Lovagrendek Nemzetközi Bizottsága (I. C. O. C.) elismerje a Vitézi Rendet. A Vitézi Rend elnevezést más magyarországi társadalmi szervezetek (egyesületek) is használják, de az I. C. O. C. magas besorolású elismerésének köszönhetően rendi státusszal ma egyedül a vitéz Habsburg-Lotaringiai József Károly főherceg, magyar királyi herceg, főkapitány által vezetett Vitézi Rend rendelkezik.
Hazai vonatkozásban a rend hatással lehet Magyarország és a kereszténység védelmével összefüggő katonai nevelésre.
Figyelemmel kísérheti a magyar katonai helytállást, amelynek elismerésével erkölcsi és szellemi muníciót adhat a reményeink szerint erősödő és korszerűsödő Magyar Honvédségnek is.
A szerző író, újságíró
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!