De miért mondta, és mire értette Andrew Gold, hogy „minden el lett sz…rva? Úgy általában a világra, azon belül pedig elsősorban hazájára, Nagy-Britanniára. 

És ilyenkor jönnek menetrendszerűen a magyarországi „mindenszaristák” és hülyegyerekek, élen persze az őket folyamatosan hergelő telexes, 444-es, HVG-s stb. propagandistákkal, hogy „haha, szeretnénk mi úgy hanyatlani, mint a Nyugat”, meg hogy a szovjetek mondogatták mindig, hogy a Nyugat hanyatlik…

Attól, hogy valamit a szovjetek mondtak (és történetesen akkor, ott nem volt igaz), attól még mondhatja más is, és lehet igaza is benne. 

De ne higgyenek nekünk – vagy akár a saját szemüknek – az orbanofóbok, akik ragaszkodnak hozzá, hogy Nyugaton minden sokkal jobb, mint ebben a lábszagú posványban, itt, a Kárpát-medencében. Kérdezzék meg azt a nagy rakás hétköznapi európai embert, akiket nem hülyített meg a liberális média, vagy olyan közszereplőket, akiket nem vásároltak meg az EU-bürokraták vagy a globalista nagyvállalatok. Igen, tudom, őket is Putyin fizeti. De komolyan, figyeljünk már oda, mit mondanak azok, akik ott születtek, ott élnek, és a szemük előtt zajlott le a kultúrájuk, civilizációjuk lassú leépülése, szétesése.

Persze, nem jött még el a végső pusztulás pillanata. Recsegve-ropogva ugyan, de állnak még az intézmények. És most nem is a formális, politikai-bürokratikus intézményekről van szó, mint a kormányok, pártok, bíróságok stb. Hanem az olyan alapvető „intézményekről”, amelyek a nyugati típusú demokráciák legfontosabb vezérelvei. A szólás- és véleményszabadság, a szabad vallásgyakorlás, a törvény előtti egyenlőség stb. Formálisan léteznek még ugyan, de a gyakorlatban már jóval kevésbé; Nagy-Britanniában különösen. 

Nem, nem konteó, kedves telexesek, 444-esek és egyéb libsik – hanem megtörtént, dokumentált esetek. Emellett 2024-ben 12 ezer embert tartóztatott le rövidebb-hosszabb időre a rendőrség Nagy-Britanniában amiatt, mert valamit mondtak az interneten. („Gyűlölet-bűncselekményt” követtek el.) Csak hogy a helyén tudjuk kezelni: Oroszországban ez a szám négyszáz.

Beleértve az olyan szakrális tereket is, mint a Trafalgar tér vagy a Westminster-székesegyház, ahol rendszeresen imádkoznak tömegesen Mekka felé fordulva. A késelésekről, nőket megerőszakoló brigádokról, és az ilyen eseteket eltussoló politikusokról és a cinkos médiáról nem is beszélve…

A bevándorlás, illetve a bevándorlók túl nagy száma, és az integrálódásra való képességük és hajlandóságuk hiánya régóta létező probléma az Egyesült Királyságban, de az elmúlt tizenöt-húsz évben vált mindenki számára érezhetővé, megkerülhetetlenné a mindennapokban. És a legelkeserítőbb, hogy a kormányzat továbbra sem tesz semmit; a legradikálisabbak deportálása helyett iszlamofóbiával riogat és vádol. Nem tudunk Andrew-val vitatkozni: Angliában minden el lett sz…rva.

Van-e remény? Jogos a kérdés. Andrew szerint konkrétan nincs. Szerinte húsz, maximum harminc év, és Nagy-Britannia a jelenlegi formájában megszűnik létezni. Európai demokráciaként mindenképp.

Micsoda gyalázkodást kapott Orbán Viktor, amikor 2015-ben nem engedte be Magyarországra a közel-keleti és észak-afrikai hódítókat, és milyen gyalázkodást kap Magyarország a mai napig, amiért továbbra sem vagyunk hajlandók bevándorlóországgá válni.

Hogy van-e bármi remény, arra Jair Netanjahu, az izraeli miniszterelnök fia mondta, hogy az Egyesült Államokban van, Izraelben van, Magyarországon (és általában Kelet-Európában) is van remény, de Nyugat-Európa elveszett. Ő úgy véli, az iszlám hódítás ott már nem visszafordítható. Míg korábban számos alkalommal járt Londonban, ma már egész egyszerűen nem mehet oda izraeli zsidóként, mert folyamatos életveszélyben lenne. (Az apját meg letartóztatnák.) Az angoloknál húsz év alatt tényleg minden el lett sz…rva, és lement a klotyón.

 Nehéz és hosszú küzdelem lesz ez. Nyilvánvaló alapfeltétele, hogy ezek a kormányok, politikai erők maradjanak is hatalmon ezekben az országokban. Hogy továbbra is ellen tudjanak állni a nyugati civilizációt elpusztítani akaró, kívülről érkező hódítók, az iszlamisták nyomásának, ugyanakkor a belső ellenség, a nyugati civilizációt ugyanúgy elpusztítani akaró, woke-progresszív elmebajnak, a neomarxistáknak is.

És persze 

 Ahogy Argentínában, Paraguayban és legutóbb Chilében is sikerült. Sőt Bolíviában is megbukott Morales szélsőbalos kísérlete, Venezuela éléről pedig Trump mozdította el Madurót – szó szerint pizsamában.

Dél-Amerika némi reményt adhat Európának is. A kontinens, ahol régóta „minden el volt sz…rva”, úgy tűnik, magára talál. Több évtizedes balos kormányzás után a nemzeti jobboldal ezekben az országokban győzni tudott. (Remélhetőleg hamarosan Brazíliában is újra.) És ezek a patrióta kormányok nem bezárkózó nacionalisták, hanem – a történelem során először – szorosan együttműködnek más országok patrióta erőivel. Ahogy a baloldal évtizedek óta csinálja.