Blaha Lujza személye a háború előtti „boldog békeidők” csillogását szimbolizálta, így ebben a történelmi időszakban a főváros egyfajta lelki menekülést kínált a lakosságnak. Elnevezett a színésznőről, akit mindenki imádott, egy teret, és az ünneplés egy kis időre feledtette a háború borzalmait.
A művésznő életének eme fontos mozzanata talán képet adhat arról, ki is volt ő valójában a nemzet számára. De aki a lelki világáról, szerelmeiről, férjeiről, fiáról szeretne többet megtudni, látogasson el a Karinthy Színházba, ahol megtekinthető Lengyel Ferenc kortárs monodrámája, a Blaha Lujza és a piros bugyelláris. A Rátóti Zoltán rendezte egyfelvonásos stúdióelőadást Pataki Szilvia kelti életre megkapó hitelességgel.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!