Miközben Európa népei Budapest széljárását figyelik, addig a magyar emberek ne lennének tisztában a saját jól felfogott érdekükkel? De akkor mi ez az utcai acsarkodás bárki ellen vagy éppen mellett, mely lehetetlenné teheti az ötszáz éves átok feloldását? A józanság egyre nehezebben, de mégiscsak lefordítandó a politika nyelvére akkor is, ha nem felejthetjük el, hogy a pénz uralma mindent képes felemelni vagy éppen ledönteni, figyelmen kívül hagyva minden más érdeket. A pénzuralom nem elvont tétel, ahogy régebbi időkben még a rációval volt vegyítve. Mindennapjaink célja, értelme és a vágyaink netovábbja lett a manna. Bárkit elérhet vírussá vált formája, amely így elkapható és súlyos tünetek közepette vezethet veszélyes és végzetes vizekre.

Az úgynevezett „felsőklub” tagjai nagyban játsszák és kimondhatatlan összegekkel zsonglőrködnek a Circus Maximus szabályai szerint. A politikát és benne a politikust már nem befolyásolja a pénz ereje, hanem egyszerűen kényszeríti, mit tegyen, és azt is, miként. A társadalmi viták központjában nem az értelem, a bölcs érdek vagy a szükségszerű jelenik meg, hanem az, hogy kinek mennyije van, honnan szerezte és főként: nekem miért nincs? Pénz nélkül létezik emberi élet. Ember nélkül viszont a pénz csak egy papírdarab, vagy modern korunk digitalizált, értéktelen számsora. Amikor már a politikában sem narratívák vitája folyik, hanem vagyontárgyak lesznek főszereplők és a „korrupció” válik vezérszólammá, ott érdemes lenne paradigmát váltani. Arccal a korrupció ellen – mondják egyre többen a nép hangjaként. De miként definiálhatjuk a korrupció közszájon forgó tartalmát? Amit ugyanis korrupciónak mondunk, önmagában értelmezhetetlen, hiszen vagy köztörvényes csalás, lopás, sikkasztás, amiről beszélnek, vagy bűncselekménynek nem nevezhető érdekérvényesítés.

Természetesen mindkét kitétel megjelenhet a politika környezetében. A bűnesetek üldözendők, amit az illetékes szervezeteknek és jogi lépéseknek kell követniük, bárki is legyen érintett, személy vagy beosztás.

Mindebből következően a korrupció emlegetésével semmit nem állítunk, viszont totális zűrzavart okozhatunk a társadalom ítélőképességében. Ha valaki bűncselekményt követett el, felelnie kell, ami nem lehet vita tárgya. Azonban ha arról van szó, hogy csupán más kap lehetőséget, az nem bűnügy, hanem politikai érdekérvényesítés. Olyan dolog, mely mindig volt/van/lesz, bárki is legyen a bársonyszék pillanatnyi birtokosa.

Mindezek fényében úgy tűnik, az elkövetkező újabb ötszáz év megkezdésének dátumában Magyarországnak nincs más esélye, mint hogy az országon belül a pénz összefogjon a pénzzel. Magyarország vagyona vagy magyar lesz, vagy külföldi körök szerzik meg. 

Ez viszont úgy érhető el, ha a gazdaságban létező erőterek – bármely politikai kurzust is „ácsingózzák” – vágyaiktól függetlenül együttműködjenek. Nem kell félretenniük politikai meggyőződésüket, de most úgy alakult – sajnos vagy sem, az mindegy is –, hogy a magyar „pénznek” – annak birtoklóit értve alatta – kell megmenteni a magyar értékeket. Ha viszont ezt elmulasztják a megmentők, akkor ugyanők Magyarország elveszejtői lesznek. A benyomulni kész külföldi tőke pedig mindent visz, függetlenül attól, hogy a magyar pénzemberek közül ki milyen politikai platformon állt az elmúlt néhány évben. Amiből viszont egyetlen dolog következhet: Magyarország volt, van, de nem lesz.

A szerző titkosszolgálati szakértő, a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumának elnöke