idezojelek

Széthúzás vagy összefogás – Mohács után ötszáz évvel

Hogyan létezhettünk egy olyan világban, ahol elrabolható volt az ország kétharmada?

Földi László avatarja
Földi László
Cikk kép: undefined
Mohácsösszefogásország 2026. 01. 02. 6:12
Fotó: Kacsúr Tamás
0

2026-ot írunk, ötszáz évvel Mohács, a mohácsi vész után. Úgy hírlik, ha sokan és sokat imádkoznak a 2026. augusztus 29-re meghirdetett napon, az ötszáz éves átok elmúlhat. Valóban csak sikertelenség lett volna az utolsó ötszáz év? Miközben még mindig létezünk, és a jövőnk is kizárólag tőlünk függ? A felvetés közhelynek tűnhet, ugyanakkor esély is a sanda érdekkel szemben.

Az utolsó ötszáz év története visszafelé számlálva sok mindenről beszél, például arról, hogyan létezhettünk egy olyan világban, ahol elrabolható volt az ország kétharmada vagy akár egy egész nemzet önbecsülése. 

Mert most, az 501. évben – a mohácsi csata után – az önbecsülésünk a tét. Látszólag 2026 semmi különöset nem tartogat. Circus Maximus a nemzetközi térben, a pénz erejének újabb fitogtatása a gazdaságok útvesztőjében, valamint az emberi értékek további leépítésének dühödt kísérlete. Bár ha jobban meggondoljuk, lesz eltérés az eddig megszokott formuláktól és kihívásoktól. Elvégre a fordulatok éve is lehet 2026, mivel folytatódik a világ újratervezése, átalakítása. Erőterek az erőterek ellen vagy éppen mellett, hogy még nagyobb káosszal takarják el a szokásos, január elsejéken megfogalmazott remények esélyeit.

Háború ez a világban, amely a befolyásolás, megvezetés, kétszínű ígérgetés és – egyszerűbben mondva – az átverés harci alakzatában testesül majd meg. Jóllehet megtanultunk illú­ziók nélkül létezni, erős tartással a földön állva, de van egy dolog, mely meghaladja a józanságunk képességét és befolyással van a mindennapjainkra. A széthúzás adottsága. Fura módon mindig olyankor bukkant elő, amikor az élet látszatra konszolidált volt és elfogadható formát ölthetett.

Ha így közelítünk, 

akkor 2026 vajon mit rejt számunkra? 

A jól ismert széthúzást vagy az elpusztításunkra ácsingózó külső erők általi támadás elleni összefogás lesz életünk jellemzője? Az is alternatíva, ha a kétféle élethelyzet egyszerre tör ránk a most kezdődő új esztendőben. Ráadásul fokozza potenciális zűrzavarunkat, hogy az elmúlt években „bezzegország” lettünk. „Bezzeg a magyarok nem engednek a brüsszeli őrültségeknek a migránsok szétosztása ügyében, és harcolni sem hajlandók ukrán földön az értelmetlen halál obsitja érdekében, ráadásul Washingtonnal, Moszkvával vagy Pekinggel egyformán jó kapcsolatra törekszenek” – hangzik az elkeseredett uniós polgárok szájából.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Miközben Európa népei Budapest széljárását figyelik, addig a magyar emberek ne lennének tisztában a saját jól felfogott érdekükkel? De akkor mi ez az utcai acsarkodás bárki ellen vagy éppen mellett, mely lehetetlenné teheti az ötszáz éves átok feloldását? A józanság egyre nehezebben, de mégiscsak lefordítandó a politika nyelvére akkor is, ha nem felejthetjük el, hogy a pénz uralma mindent képes felemelni vagy éppen ledönteni, figyelmen kívül hagyva minden más érdeket. A pénzuralom nem elvont tétel, ahogy régebbi időkben még a rációval volt vegyítve. Mindennapjaink célja, értelme és a vágyaink netovábbja lett a manna. Bárkit elérhet vírussá vált formája, amely így elkapható és súlyos tünetek közepette vezethet veszélyes és végzetes vizekre.

Az úgynevezett „felsőklub” tagjai nagyban játsszák és kimondhatatlan összegekkel zsonglőrködnek a Circus Maximus szabályai szerint. A politikát és benne a politikust már nem befolyásolja a pénz ereje, hanem egyszerűen kényszeríti, mit tegyen, és azt is, miként. A társadalmi viták központjában nem az értelem, a bölcs érdek vagy a szükségszerű jelenik meg, hanem az, hogy kinek mennyije van, honnan szerezte és főként: nekem miért nincs? Pénz nélkül létezik emberi élet. Ember nélkül viszont a pénz csak egy papírdarab, vagy modern korunk digitalizált, értéktelen számsora. Amikor már a politikában sem narratívák vitája folyik, hanem vagyontárgyak lesznek főszereplők és a „korrupció” válik vezérszólammá, ott érdemes lenne paradigmát váltani. Arccal a korrupció ellen – mondják egyre többen a nép hangjaként. De miként definiálhatjuk a korrupció közszájon forgó tartalmát? Amit ugyanis korrupciónak mondunk, önmagában értelmezhetetlen, hiszen vagy köztörvényes csalás, lopás, sikkasztás, amiről beszélnek, vagy bűncselekménynek nem nevezhető érdekérvényesítés.

Természetesen mindkét kitétel megjelenhet a politika környezetében. A bűnesetek üldözendők, amit az illetékes szervezeteknek és jogi lépéseknek kell követniük, bárki is legyen érintett, személy vagy beosztás.

Az viszont csupán politikai technika – mindenhol a világon –, hogy a hatalomban lévő erőtér saját érdekeltségeit hozza helyzetbe. 

Mindebből következően a korrupció emlegetésével semmit nem állítunk, viszont totális zűrzavart okozhatunk a társadalom ítélőképességében. Ha valaki bűncselekményt követett el, felelnie kell, ami nem lehet vita tárgya. Azonban ha arról van szó, hogy csupán más kap lehetőséget, az nem bűnügy, hanem politikai érdekérvényesítés. Olyan dolog, mely mindig volt/van/lesz, bárki is legyen a bársonyszék pillanatnyi birtokosa.

Mindezek fényében úgy tűnik, az elkövetkező újabb ötszáz év megkezdésének dátumában Magyarországnak nincs más esélye, mint hogy az országon belül a pénz összefogjon a pénzzel. Magyarország vagyona vagy magyar lesz, vagy külföldi körök szerzik meg. 

Hogy Magyarország magyar maradjon, annak nem lehet alternatívája! 

Ez viszont úgy érhető el, ha a gazdaságban létező erőterek – bármely politikai kurzust is „ácsingózzák” – vágyaiktól függetlenül együttműködjenek. Nem kell félretenniük politikai meggyőződésüket, de most úgy alakult – sajnos vagy sem, az mindegy is –, hogy a magyar „pénznek” – annak birtoklóit értve alatta – kell megmenteni a magyar értékeket. Ha viszont ezt elmulasztják a megmentők, akkor ugyanők Magyarország elveszejtői lesznek. A benyomulni kész külföldi tőke pedig mindent visz, függetlenül attól, hogy a magyar pénzemberek közül ki milyen politikai platformon állt az elmúlt néhány évben. Amiből viszont egyetlen dolog következhet: Magyarország volt, van, de nem lesz.

A szerző titkosszolgálati szakértő, a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumának elnöke

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.