Ezekért kinek kell hálásnak lenni? S mi legyünk hálásak a KMKSZ iroda ellen elkövetett gyújtogatásért? Brenzovics László elüldözéséért? S ha már, akkor hadd idézzek ide egy 2021-es Brenzovics László-interjút, na nem a „propagandasajtóból”, hanem a FOS-ból, annak is egyik különösen ocsmány példányából, a Heti Válaszból. Részletek:

„– Sikerült megszoknia Budapestet?

– Sikerült. November 30-án lesz egy éve, hogy átjöttem.

– Miért?

– Három éve már, hogy az ukrán titkosszolgálat (SZBU) nyomozást indított az Egán Ede Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Központ általam vezetett alapítványa ellen, ezt pedig később – mivel lejárt volna a nyomozás határideje – kibővítették két másik alapítvánnyal, a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Jótékonysági Alapítvánnyal, illetve a KMKSZ Jótékonysági Alapítvánnyal. A múlt évi helyhatósági választások után rendkívül látványos és brutális akció keretében felfegyverzett SZBU-sok jelentek meg az irodáinkban, engem és az alapítványok vezetőit hazaárulással és szeparatizmussal vádolták meg. Márpedig ez esetben nem lehet szabadlábon védekezni, akiket pedig ezzel vádolnak meg, akár évekig is előzetesben ülnek. Ezt elkerülendő, ügyvédeim azt tanácsolták, hogy menjek külföldre. Átjöttem, de a vádiratot azóta sem adták be a bíróságra, és körözést sem adtak ki ellenem.

[…]

– Továbbra sem látni áttörést a 2017-es ukrán oktatási törvény, majd az utána megszavazott nyelvtörvény ügyében, noha a tárgyalások látszatát Magyarország és Ukrajna igyekszik fenntartani. Ön is így látja?

– Áttörés valóban nincs. Zelenszkij elnök – a vele kapcsolatos választói elvárások ellenére – folytatja elődje, Petro Porosenko politikáját, és igen valószínűtlen, hogy ez megváltozzon. 2023-tól az oktatási törvény az európai uniós nyelveken oktató intézményekben is hatályos lesz, elfogadták a szigorú korlátozó intézkedéseket tartalmazó nyelvtörvényt is, s tervben van a nemzeti közösségekről szóló törvény, amely szintén korlátozná a kisebbségek jogait.

– Lát bármilyen eszközt a magyar kormány kezében, amellyel javíthatna a helyzeten?

– A magyar kormány következetesen kiáll a jogszűkítések ellen. Folynak ezzel a kapcsolatban tárgyalások, alakult vegyesbizottság is a magyar külügy és az ukrán oktatásügy szakértőiből, elfogadtak egy könnyítéseket tartalmazó dokumentumot, de ennek aláírása – az ukrán fél halasztása miatt – egyelőre elmaradt.”

Amúgy az interjú a Heti Válasz jóvoltából annyira aljas és becstelen, hogy érdemes elolvasni az egészet. 

És persze szemernyi kétségünk ne legyen afelől, hogy most különösen hálásnak kellene lennünk a Barátság kőolajvezeték törvénytelen és szerződésszegő elzárásáért, amelyet tetéz a Közel-Keleten kitört háború is, a Hormuzi-szoros Irán általi lezárására, amely miatt már most egekbe szökött a kőolaj ára, és senki nem tudja ma még, hol lesz ennek a vége. De nekünk hálásnak kell(ene) lennünk ennek a nyomorult, hazug, becstelen ripacsnak.

És ha imigyen tisztáztuk a hála kérdését, térjünk át a Telex vérforraló gazemberségére – benne arra a bizonyos genfi konvencióval.

Részletek:

„Kárpátaljai magyar hadifoglyok mondják fel az orosz narratívát, a magyar köztévé meg csont nélkül leadja

A nemzetközi jog megsértéseként is értelmezhető az, hogy az MTVA A háború borzalmai című műsorában olyan videókat mutatott be, amelyeken orosz hadifogságban lévő kárpátaljai magyarok mondanak hálát a túlélésért orosz fogva tartóiknak – mondta a Telexnek Hoffmann Tamás nemzetközi jogász, a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékének egyetemi docense.

[…] »Amit a köztévé tett, az Magyarország nemzetközi jogi felelősségét is indukálhatja« – mondta Hoffmann, aki szerint közvetlen jogi következmény az egyezmény megsértése ellenére nem várható, de a »többi állam elítélhetné a jogsértést«.”

De nézzük tovább:

„Az eset az állami tulajdonos révén felveti a magyar állam felelősségét is. Ez azzal együtt is igaz, hogy a megszólalók a magyar állam segítségét – vagy név szerint Orbán Viktor kormányfő közbenjárását – kérik kiszabadításuk érdekében. Ha ez megvalósul, akkor kétségtelen, hogy a jogsértés, azaz a felvételek teljes leadása Hoffmann szerint »pozitív következményekkel jár«. A nemzetközi jogász azonban hangsúlyozta, hogy »a nemzetközi jog súlyos megsértését nem lenne szabad elvárni azért, hogy a hadifoglyok jobb helyzetbe kerüljenek vagy kiengedjék őket«.”

Ó, hát persze! Igaz, hogy a „nemzetközi jogra” hosszú évek óta magasról tesz mindenki, és az utóbbi időkben a látszat hamis és farizeus fenntartása is eltűnt, de nekünk, magyaroknak a testvéreink védelme érdekében sem lenne szabad magasról tenni a nemzetközi jogra. Miért is? Hát azért, mert mi a magyarok vagyunk. És mert a Hoffmann is megmondta. De nézzük tovább:

„[…] »Enni adtak, inni adtak, orvosi elsősegély-ellátásban részesültem, köszönöm az Orosz Föderáció ötös alakulatának, hogy megmenekültem, hogy túlélem ezt a háborút, köszönöm, fiúk« – mondta az egyikük, aki Román Albert néven mutatkozott be.

»Én se éltem volna túl, ha orosz katonák nem vettek volna fogságba. Más választásom már nem volt, másként én is ott feküdnék valahol az árokban – mondta a Margitics László néven bemutatkozó beregszászi férfi, akinek saját bevallása szerint egyetlen hozzátartozója a magyar anyja. – Azt sem tudja, hogy mi van velem, hogy élek vagy ott fekszem valahol.« […] »Köszönöm az oroszoknak, hogy életben hagytak, így tettek minden jót« – mondta egy Horvát Emil néven bemutatkozó férfi, aki szerint ágyútölteléknek vitték a frontra: »küldenek minket a húsra«. A férfit egy orosz nyelvű oldalon Farvard Emil néven említik. Ott Emil arról beszél, hogy a mozgósításkor elfogták, megverték, úgy vitték ki a frontra. »Adjátok meg magatokat, srácok, a fogságban minden rendben lesz. Nem bántanak, adnak enni, minden oké« – idézte Emilt az orosz oldal, amelyről a cikkünk írása alatt eltűnt a bejegyzés.

»Minden embert, aki nem tud ukránul, lökik befelé őket – mondta az egyik felvételen egy harmadik kárpátaljai magyar férfi, Ruszlan Minya, aki Orbán Viktorhoz fordult, hogy állítsa meg a háborút. – Sok magyarok vannak itt Ukrajnán, és akkor visznek háborúba, lökik befelé őket a kocsiba, és hozzák el háborúzni« – mondta.

Ezek a mondatok már közvetlenül is megfelelnek az orosz propaganda fő vonalának, amely szerint Ukrajna a kisebbségei hátrányos megkülönböztetésével viszi ki katonáit a frontra.”

És akkor röviden, lényegre törően, egyszerűen:

1.: Ha ezek a szerencsétlen, szenvedő magyarok egyszerűen csak elmondják mindazt, ami velük történt, az is borzasztó.

2.: Ha bármilyen „kényszer” hatása alatt teszik ezt, és az „orosz propagandát” mondatják el velük, az is borzasztó.

3.: Nincs ember a földön rajtuk kívül, aki birtokában lenne az igazságnak.

4.: Azt viszont tudjuk, az bizonyosság, hogy magyar testvéreinkről van szó, akik szenvednek.

5.: Ha szenvedésüktől való megváltásuknak ez az ára, akkor az nem, hogy nagy ár, hanem semmi.

6.: Az a legnagyobb probléma, hogy a 4. pontot a Hoffmannok meg a Telex nem is érti.

És akkor végezetül még egy kis színes ebből a telexes ocsmányságból:

„[…] Kényszersorozásozás az állami tévében

A háború borzalmai egy-egy kiadása a háború okozta közvetlen szenvedések mellett legnagyobb részt az ukrán állam okozta szenvedésekről szól, a »kényszersorozás« visszásságairól beszélve. A kifejezés önmagában is célzatos, hiszen valójában mozgósításról van szó, amely értelemszerűen kényszerű, éppúgy, ahogyan az minden ország, így Magyarország esetében is történne a jogszabályok szerint egy háború kitörése esetén. Ez jellegéből adódóan nem önkéntes – az a toborzás volna –, hanem kötelező.”

Teljesen világos. Tehát mindaz, amit naponta láthatunk, miszerint az ukrán toborzók összevernek embereket az utcán, és olyanokat is elhurcolnak, akiknek amúgy érvényes felmentésük vagy mentesítésük van, szóval mindez teljesen rendben van a telexesek szerint.

Szerintünk pedig nincs. S hogy miért vagyok hajlamos fenntartás nélkül helyt adni azoknak a szenvedő magyaroknak, illetve az általuk elmondottaknak? Ezért:

Naponta 696 katona dezertál az ukrán védelmi erőkből, ami egy zászlóaljnyi embernek felel meg.

Ukrajnában példátlan méreteket öltött a katonaszökevények száma – októberben hivatalosan 21 602 katona hagyta el önkényesen az alakulatát, ami minden eddigi rekordot megdöntött – írta meg a KISZó.

A helyzetről először Ihor Lucenko, a Légi Felderítést Támogató Központ alapítója, drónos egységek parancsnoka számolt be a Facebookon, belső katonai adatokra hivatkozva.

»Ez egy rendkívül rossz rekord. Kétpercenként egy katona tűnik el a hadseregből. Mire valaki elolvassa ezt a bejegyzést, újabb ember szökik meg«

 – írta Lucenko.

A parancsnok szerint a statisztika valójában csak a jéghegy csúcsa, hiszen számos dezertálást és engedély nélküli eltávozást nem is rögzítenek hivatalosan. Úgy véli, a morál súlyos válsága fenyegeti az ukrán hadsereget. Lucenko szerint nem a felszereléssel vagy a pénzügyi forrásokkal van gond, hanem azzal, hogy »túl kevés ember harcol«.

A helyzet súlyosságát Roman Ponomarenko katonai történész és elemző is megerősítette Telegram-csatornáján. Szerinte az októberi adatok azt jelentik, hogy naponta 696 katona tűnik el az ukrán védelmi erőkből – ami egy zászlóaljnyi embernek felel meg. »A háború kezdete óta így már több mint 306 ezer katonaszökevényről tudunk – ez az összes mozgósított katona csaknem egyharmada« – írta Ponomarenko.

Az elemző szerint az adatok a hadsereg »tömeges demotiváltságát« mutatják. A problémát szerinte csak átfogó reformokkal lehet kezelni, például a mostaninál is szigorúbb büntetésekkel.” 

Na most, ezek a dezertáló ukrán katonák nem máshová, mint az oroszokhoz szöknek át, mert ez az egyetlen esélyük a túlélésre. Ha pedig az oroszok kínoznák és/vagy megölnék őket, akkor nem szöknének át, mert minek…

Nagyjából ennyit szerettem volna elmondani önöknek a genfi konvencióról, a háláról és sokféle egyéb gazemberségről.

Borítókép: Zelenszkij (Fotó: AFP/Genya Savilov)