
A rendszeres feltárások 1971-ben indultak, majd 1978-tól Kordos László vezetésével több mint kétszáz majomlelet került elő, köztük számos koponyatöredék.
A legépebben fennmaradt egyed („Gabi”) koponyáját 2000-ben találták meg, később az alsó állkapocs, a medence- és a combcsont is előkerült, így ez a példány kiemelten fontos a faj megismerésében. A leletek szerint a Rudapithecus tízmillió éve élt, fákon mozgó, gyümölcsevő emberszabású volt, nem volt farka, testmérete és agytérfogata a mai kisebb termetű csimpánzéhoz hasonlítható.
A rudabányai lelőhely különlegessége, hogy nemcsak csontokat, hanem a korabeli környezet gazdag állatvilágát is feltárja, és világszinten az egyik legjelentősebb miocén kori hominoid-lelőhelynek számít.

Kordos László a Képes 7 1987. március 14-i számában beszélt arról, hol érdemes keresni a maradványokat: „Abban a tízmillió évvel ezelőtti időben vízfolyásos terület volt Rudabánya környéke. Én a sodorvonalat igyekeztem követni, valamint az uszadékfákat vettem szemügyre, amelyek gyakran maguk alá temették a víz sodorta csontdarabokat.”




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!