Rudabányai őslelet: Rudi, a világhírű emberős

Rudabánya a Kárpát-medence legrégibb olyan lelőhelye, ahol emberszabású majmok maradványait találták meg. A rudabányai őslelet nem klasszikus „emberelőember” (mint a Homo erectus vagy az Australopithecus), hanem a késő miocén időszaki emberszabásúak (hominoidok) maradványainak kitűnő európai lelőhelye.

A rudabányai előember és a régész elképzelt találkozása

Rudi és Gabi

A rendszeres feltárások 1971-ben indultak, majd 1978-tól Kordos László vezetésével több mint kétszáz majomlelet került elő, köztük számos koponyatöredék.

A legépebben fennmaradt egyed („Gabi”) koponyáját 2000-ben találták meg, később az alsó állkapocs, a medence- és a combcsont is előkerült, így ez a példány kiemelten fontos a faj megismerésében. A leletek szerint a Rudapithecus tízmillió éve élt, fákon mozgó, gyümölcsevő emberszabású volt, nem volt farka, testmérete és agytérfogata a mai kisebb termetű csimpánzéhoz hasonlítható. 

A rudabányai lelőhely különlegessége, hogy nemcsak csontokat, hanem a korabeli környezet gazdag állatvilágát is feltárja, és világszinten az egyik legjelentősebb miocén kori hominoid-lelőhelynek számít.

 

Kordos László a Képes 7 1987. március 14-i számában beszélt arról, hol érdemes keresni a maradványokat: „Abban a tízmillió évvel ezelőtti időben vízfolyásos terület volt Rudabánya környéke. Én a sodorvonalat igyekeztem követni, valamint az uszadékfákat vettem szemügyre, amelyek gyakran maguk alá temették a víz sodorta csontdarabokat.”