Írt nekünk egy 15 éves srác is. A politika mindig is érdekelte, de néha túl soknak érzi. »Múltkor úton voltam nagymamám felé látogatóba, és számoltam, hogy az úton hányszor fogom látni Ursula von der Leyen arcát. 23 ilyen alkalom volt. Az iskolában a levetített videókat kivétel nélkül zavarja a propaganda. Ahányszor megnyitom a telefonom, valaki valakit utál: néni a fiatalt vagy fordítva, magyar az ukránt, heteró a meleget stb. A saját és családom politikai álláspontját már nem vállalom nyilvánosan fel, mert ha a másik nem ért velem egyet, akkor engem is utálat ér. Cigány osztálytársaimról hadd ne beszéljek: nem érzik magukat biztonságban sem az iskolában, sem az országban. Úgy érzem néha, hogy Magyarországon mindenkit utál valaki.«
Váratlan élményben volt része olvasónknak: »egy baráti összejövetelen egy 11 éves kislány azt kérdezte tőlem, hogy én fideszes vagyok-e. Visszakérdeztem, hogy ez honnan jön, miért merült fel benne ez a kérdés? Azt válaszolta, hogy úgy hallotta, hamarosan megtámadnak minket az ukránok, és ő szorong amiatt, hogy tényleg így lesz. Viszont a Fidesz megvéd minket.« Ugyanez a kislány, akinek a családja amúgy nem igazán politizál, nemrég külföldön járt, és az utazás során spontán kifakadt anyukájának: mennyivel jobb ott, mert nincsenek mindenütt »olyan« plakátok, mint nálunk.”
Ennyi. Nagy és szép meló volt mindezt megkölteni, ültek is rajta az antinépköltészet mesterei, mint tyúkanyó a tojásokon, csak kicsit túl sokáig, így megzápult mindegyik.
És akkor én is átnyújtok önöknek egy kis csokrot, a gyerekek rossz álmairól, ezek viszont nem zápultak meg, lehet belőlük sütni rántottát.
Rosszat álmodik a gyerek például akkor, amikor egy szakállas, vastagon kisminkelt, szemmel láthatóan nem normális „bácsi” rózsaszín habos tütüben bemegy az oviba, és elmagyarázza a kicsiknek, hogy ő teljesen normális, és ha holnaptól ilyen lesz az apukájuk, akkor legyenek nagyon boldogok. Azután felolvassa nekik, a kicsiknek a Csipke Józsikát, és nagy átéléssel ecseteli azt a részt, amikor a kis királyfi szerelemre lobban a másik kis királyfi iránt, és a végén össze is házasodnak.
És hazajön a gyerek, az ovis, és sírva meséli, mi történt vele az oviban, és hogy ő nem akarja, hogy az apukája egy napon szánalmas, undorító, idióta és ocsmány valaminek sminkelve jöjjön haza, rózsaszín, habos tütüben, és azt sem szeretné, ha az anyukája meg öltönyben és műbajuszkával jönne meg, továbbá a Csipkerózsikát szereti, és azt, amikor a kis királyfi a kis királykisasszonyba szeret bele, ahogy ő is a Csillát szereti az oviban és nem a Mikit.





























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!