Az antinépköltészet mesterei és a rossz álmok

Rosszat álmodnak a gyerekeink. Tehetünk róla?

háború rossz álmok kisgyerekes szülő politika óvodások kisfiú 2026. 03. 01. 8:59

Bevezetésként átnyújtok önöknek egy kis, színes csokrot az antinépköltészet mestereitől, a 444-től. Olvassák figyelmesen:

„»Kisfiam azt álmodta (pont tegnapelőtt éjjel), hogy Magyarországot megtámadta egy másik ország. Mindenki megmenekült, kivéve őt. A falhoz szorította valaki, és párszor rálőtt. Aztán felébredt. Így mesélte. Éjszaka ezek után együtt aludtunk, mert nem mert egyedül elaludni. Nagyon megdöbbentem, amikor elmesélte, és nagyon zavar, felháborít, hogy ilyen hatással van a gyerekemre a napi politika« – írja az anya, aki azóta is beszélget a fiával, és igyekszik oldani ezeket a feszültségeket.

Egy másik anya arról mesélt, hogy a hétéves fia azzal fogadta: kitört a háború az óvodában. »A valóságban összeverekedett az egész csoport (még soha nem történt ilyesmi), és a kisfiam is lökdösött egy kisfiút (ilyen meg aztán pláne nem történt soha ezelőtt). Nem volt semmi komoly, állítólag csak játék volt az egész, és senki nem sérült meg. De én nagyon megrökönyödtem.« Amikor megkérdezte a fiát, hogy mit ártott neki az a másik kisfú, miért lökdöste, azt a választ kapta: »jó, de ez az igazi háborúban is így van«.

Az anya ezt azóta sem tudja kiverni a fejéből.

Egy apa arról számolt be, hogy az ovis gyerekei elcsíptek pár mondatot a közmédia egyperces híreiből. »Azóta teljesen váratlan helyzetekben aggódva teszik fel a kérdést, hol nekem, hol az anyukájuknak, hogy anya, apa, háború lesz?« Ők pedig elmondják nekik, hogy (valószínűleg) nem lesz. Erre jön a kérdés, hogy »akkor miért mondja a néni/bácsi a tévében?« Amire a szülők: »mert felelőtlen, és meg akarja ijeszteni az embereket.« De ezzel még nem érzik megoldottnak a kérdést, aggódnak, mert a gyerekeknek »betették a bogarat a fülébe ezzel a háborúzással«.

Olvasónk története kicsivel korábbi, akkor még a nem létező Tisza-adóval volt kiplakátolva az ország. »Egyik nap a 2,5 éves kislányom tíz percig állt egy ilyen plakát előtt, megbabonázták a csúnyán néző emberek. Nézte és kérdezte, hogy miért néznek ilyen csúnyán? Mi történt velük? Miért rossz nekik? Hipnotizálta a kép, és közben rettegett tőle. Amikor arrébb tudtunk menni, akkor is vissza-visszanézett, hogy csúnyán néznek rá…«

Írt nekünk egy 15 éves srác is. A politika mindig is érdekelte, de néha túl soknak érzi. »Múltkor úton voltam nagymamám felé látogatóba, és számoltam, hogy az úton hányszor fogom látni Ursula von der Leyen arcát. 23 ilyen alkalom volt. Az iskolában a levetített videókat kivétel nélkül zavarja a propaganda. Ahányszor megnyitom a telefonom, valaki valakit utál: néni a fiatalt vagy fordítva, magyar az ukránt, heteró a meleget stb. A saját és családom politikai álláspontját már nem vállalom nyilvánosan fel, mert ha a másik nem ért velem egyet, akkor engem is utálat ér. Cigány osztálytársaimról hadd ne beszéljek: nem érzik magukat biztonságban sem az iskolában, sem az országban. Úgy érzem néha, hogy Magyarországon mindenkit utál valaki.«

Váratlan élményben volt része olvasónknak: »egy baráti összejövetelen egy 11 éves kislány azt kérdezte tőlem, hogy én fideszes vagyok-e. Visszakérdeztem, hogy ez honnan jön, miért merült fel benne ez a kérdés? Azt válaszolta, hogy úgy hallotta, hamarosan megtámadnak minket az ukránok, és ő szorong amiatt, hogy tényleg így lesz. Viszont a Fidesz megvéd minket.« Ugyanez a kislány, akinek a családja amúgy nem igazán politizál, nemrég külföldön járt, és az utazás során spontán kifakadt anyukájának: mennyivel jobb ott, mert nincsenek mindenütt »olyan« plakátok, mint nálunk.”

Ennyi. Nagy és szép meló volt mindezt megkölteni, ültek is rajta az antinépköltészet mesterei, mint tyúkanyó a tojásokon, csak kicsit túl sokáig, így megzápult mindegyik.

És akkor én is átnyújtok önöknek egy kis csokrot, a gyerekek rossz álmairól, ezek viszont nem zápultak meg, lehet belőlük sütni rántottát.

Rosszat álmodik a gyerek például akkor, amikor egy szakállas, vastagon kisminkelt, szemmel láthatóan nem normális „bácsi” rózsaszín habos tütüben bemegy az oviba, és elmagyarázza a kicsiknek, hogy ő teljesen normális, és ha holnaptól ilyen lesz az apukájuk, akkor legyenek nagyon boldogok. Azután felolvassa nekik, a kicsiknek a Csipke Józsikát, és nagy átéléssel ecseteli azt a részt, amikor a kis királyfi szerelemre lobban a másik kis királyfi iránt, és a végén össze is házasodnak.

És hazajön a gyerek, az ovis, és sírva meséli, mi történt vele az oviban, és hogy ő nem akarja, hogy az apukája egy napon szánalmas, undorító, idióta és ocsmány valaminek sminkelve jöjjön haza, rózsaszín, habos tütüben, és azt sem szeretné, ha az anyukája meg öltönyben és műbajuszkával jönne meg, továbbá a Csipkerózsikát szereti, és azt, amikor a kis királyfi a kis királykisasszonyba szeret bele, ahogy ő is a Csillát szereti az oviban és nem a Mikit.

A szülők pedig ölükbe ültetik a kisfiút, és elmondják neki, hogy ami az oviban aznap történt, az teljesen abnormális, és felelőtlen, idióta barmok csinálták, akikkel nem kell foglalkozni, de a kisfiú zokogva válaszolja, hogy de az oviban azt mondták, hogy éppen ez a normális, a természetes, a szép, és aki az ellenkezőjét állítja, az gonosz, és akkor az ő szülei ezek szerint gonoszok?

És akkor a kisfiú nagyon rosszat álmodott az éjjel, és reggel alig lehetett megnyugtatni, és a szülők ki is vették az oviból, és kerestek egy másik óvodát, ahol ilyen nincsen.

Még találtak. De meddig lesznek ilyen óvodák?

Egy másik kisfiú azt mesélte a szüleinek, hogy

kigúnyolták és kiközösítették, mert kiderült, hogy az ő szülei a Fideszre és Orbán Viktorra fognak szavazni, és akkor a többi gyerek elkezdte neki mutogatni azokat a képeket, amiken az Orbán Viktor meg még sok másik bácsi és néni narancssárga rabruhában volt látható, és mondták a gyerekek, hogy ezek mind mennek a börtönbe, és azokat is elviszik a börtönbe, akik ezekre a bácsikra és nénikre szavaznak, és azok gyerekeit is elviszik a börtönbe,

és azután el fogják venni tőlük mindenüket, és ha kijöttek a börtönből, a gyerekeik mennek az árvaházba. És mutattak még olyan képeket, amiken az Orbán Viktor volt felakasztva vagy agyonlőve, és mondták, hogy a többiek is fel lesznek akasztva vagy agyon lesznek lőve. És akkor a kisfiú nagyon sírt, és otthon sem tudta abbahagyni a sírást, a szülei nagy nehezen megnyugtatták, de éjszaka nagyon rosszat álmodott és felsírt.

Egy másik kisgyerek pedig elcsípett néhány mondatot az RTL híreiből, ahol éppen azt ecsetelték, miszerint a Magyar Péter bácsi szerint készül az út a börtönbe program meg a vagyonelkobzás program, és mutatták az Orbán Viktor bácsit hozzá, és a kisgyerek nagyon félt, mert tudta, hogy náluk mindenki azt a bácsit szereti,

és akkor biztosan náluk is mindenkit visznek a börtönbe, tőle pedig el fogják venni a vadonatúj versenyautóját és a legóját.

Egy szülő pedig arról számolt be, hogy egyik reggel a gyerekei azt mondták neki, hogy ők nem mennek többé óvodába és iskolába, mert nem lehet kimenni az utcára, mert minden meg van mérgezve akkumulátorokkal, levegőt sem lehet venni, úgyhogy ők inkább otthon maradnak, és aztán sírtak, éjjel pedig rosszat álmodtak.

Egy másik szülő pedig elmesélte, hogy a kisfia nagyon rosszul érzi magát, amiért nem érzi rosszul magát, amiért ő kisfiú és nem kislány, és sokan kinevetik ezért, de ő nem akar kislány lenni, és babázni sem akar, és szoknyában járni sem akar, és ezért őt kinevetik.

Végezetül pedig sok szülő számolt be arról, hogy

a gyerekeik nagyon félnek és rosszat álmodnak, mert azt látják a tévében, hogy háború van Oroszország és Ukrajna között, és látják a lebombázott házakat, a metróban éjszakázó embereket, látják a felvételeket arról, hogyan rabolják el az ukrán nácik az embereket az utcáról, és tegnap óta azt is látják, hogy háború van Irán és Izrael és az Egyesült Államok között,

és látják, hogy rakéták csapódnak be mindenhol, látják, hogy rakéta találta el Dubajban azt a szállodát, ahol tavaly ők is voltak, és elcsíptek egy mondatot a tévében, éppen azt, amikor egy szakállas, hülye és gazember német bácsi éppen azt fejtegette, hogy ideje EU felvarrós katonákat küldeni Ukrajnába, és kérdezte a gyerek, hogy akkor majd a papát és a bátyót is el fogják küldeni, és alig lehetett megnyugtatni szegényt, és mire nagy nehezen megnyugodott, addigra egy másik hülye gazember német néni azt fejtegette a tévében, hogy az EU-nak kötelessége Ukrajna oldalára állni a háborúban, egy harmadik hülye gazember német bácsi meg arról beszélt ellentmondást nem tűrő hangon, hogy legkésőbb 2029-ben Európa és Oroszország háborúzni fog, és a gyerek már ötödikes, úgyhogy gyorsan kiszámolta, hogy az még három év, és akkor ő pont tizennégy lesz, és vajon elviszik-e a tizennégy éveseket is, és alig-alig lehetett megnyugtatni szegényt.

Rosszat álmodnak a gyerekeink.

Tehetünk róla?