A szólásszabadság határait ott húzta meg, „ahol az az emberi méltóság és az alaptörvény” ellen szólna. De
ő sem szüntette meg a korábbi szélsőbaloldali kormány által bevezetett, a politikusok felségsértését védeni hivatott német Btk. 118. cikkelyét. Sem a számtalan, a közösségi oldalakat felügyelő és a kormány narratívája ellen felszólalókat üldöző NGO-kat és más „megbízható ellenőröket”.
Mi több, újabb árulkodó, a másként gondolkodókat bíróság elé citáló szervezeteket alapítanak. Merz is szorgalmazza a 16 év alattiak kizárását a közösségi médiából, az alkotmányvédelmet politikai rendőrséggé is alakítani kívánó belügyminisztere, Alexander Dobrindt (CSU) veszélyes ötletével is egyetért. Noha ezt a világháború után a szövetségesek szigorúan megtiltották a németeknek – ezért van tizenhat tartományi rendőrség és tizenhat külön alkotmányvédelmi hivatal, egy Bundespolizeinak nevezett határőrség és egy szövetségi hírszerző szolgálat, amelyek munkáját és információs rendszereit a mai napig képtelenek voltak összehangolni.
Merz minden választási ígéretét megszegte és a szélsőbalos pártok harapófogójában vergődve, a CDU minden keresztény és demokratikus hagyományait megtaposva, kizárólag saját pozícióját és hatalmát akarja biztosítani. A baloldal nélkül semmilyen jelentős törvényt sem lenne képes átvinni a parlamentben. Merz egy másodosztályú és zsarolható kancellár.
Noha ezt a kellemetlen és dicstelen helyzetet könnyen áthidalhatná az AfD-vel való koalícióval, Merz ismételten elhatárolódott az AfD-vel való bármilyen együttműködéstől: „Nem engedjük, hogy az úgynevezett Alternatíva Németországért tönkretegye országunkat.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!