A német CDU a napokban tartotta 38. pártgyűlését Stuttgartban. Az elvárások közepesek voltak, egyedül Friedrich Merz pártelnök újraválasztásának várható százalékáról folytak találgatások.
A tavalyi Bundestag-választások előtt Merz többek között azt is ígérte, hogy a baloldalnak vége és CDU konzervatív lelke visszatér, de mint a többi, ez az ígérete sem valósult meg. Sőt
Merz kancellársága alatt az a vörös–zöld ideológia erősödött, amelynek palántáját Angela Merkel ültette el Németország földjébe, a Scholz-kormány nevelte fel és amelynek gyümölcsét most a Merz-kormány takarítja be:
a nagyipar menekül az országból, a kis- és középvállalatok vagy csődbe mennek, vagy Közép-Európában látják a jövőjüket, a munkahelyüket elvesztők száma meghaladja a hárommilliót – a munkanélküliségi ráta már több mint hat százalék. A migráció mértéke a választási ígéretek ellenére sem csökken, továbbra is jönnek repülőkkel Pakisztánból az odamenekült afgánok, akiknek még a Zöldek ígérték meg a felvételt.
Mielőtt elkezdte beszédét, Merz köszöntötte korábbi riválisát, aki az első sorban foglalt helyet, hogy jól szemmel tartsa azt az utódját, akinek nem sok jót kíván: „Elsőként üdvözlöm a németországi CDU volt elnökét, sokéves szövetségi kancellárunkat, Angela Merkelt. Kedves Angela, szívélyesen üdvözöllek Stuttgartban!”
Beszédében Merz ismét nekitámadt Donald Trumpnak és Európa gazdasági és katonai önállósodását szorgalmazta, elfelejtve, hogy Németországban több mint harmincötezer amerikai katona állomásozik, az USA kulcsfontosságú európai logisztikai és parancsnoki központja számtalan katonai létesítménye ott található, a Ramstein légibázis például az amerikai légierő európai központja. Ennek tudatában Merz nem nagyon ugrálhat.
Állítása szerint vége van az eddigi nemzetközi rendnek, Amerika elvesztette vezetői képességeit. De akkor ki vezesse a nyugati világot? Csak nem az a Németország, amely az ökoszocialista ideológia nevében kasztrálta saját energiaellátását, iparát, lakosságát a világ legmagasabb áramáraival taszítja a csőd felé,
s amelynek katonasága világszerte – iskolák, utak és hidak építésén kívül – nem sok mindent tudott létrehozni, amely sem létszámával, sem haditechnikai felkészültségével sem tudná megvédeni a hazáját. Az Amerika ellen bökdöső morális mutatóujjával Merz csak azt éri el, hogy az amerikaiak kerülik és elutasítják a német politikusokkal való találkozásokat, hívásaikat nem fogadják. A németek politikai emancipációja egyelőre egy helyben toporog.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!