Egy évvel ezelőtt, 2024. november 6-án Olaf Scholz kancellár elbocsátotta pénzügyminiszterét, Christian Lindnert, mire az FDP kilépett a koalícióból, kialudt a jelzőlámpakormány utolsó pislákoló égője is. Nem sokan sírtak utána, az ideológiai különbségek okozta rengeteg vita, széthúzás és kompromisszumkészség hiánya már a nyár óta előrevetítette a kudarc árnyékát. A kisebbségi kormány még december 16-ig húzta-halasztotta az elkerülhetetlent, de egy az elvárásoknak megfelelően elveszített bizalmatlansági szavazással a Scholz-kormány végleg kimúlt.
A lámpaoltást előidéző szabad demokraták (FDP) a februári választások nagy vesztesei lettek, kiestek a szövetségi parlamentből és belezuhantak a jelentéktelenség szakadékába. Alig van már olyan tartomány, ahol még bent vannak a parlamentben. A többiek egy rövid, de hazugságokkal és csalárd ígéretekkel, simlis háttéregyezményekkel teli választási kampány és az AfD-nek a második helyre történt előretörését eredményező választás után a CDU elnöke személyében a második fordulóban megválasztottak egy másodosztályú (németül: zweite Wahl) kancellárt.
Friedrich Merz a balliberális ellenzékkel kötött kompromisszumaival annyi választási ígéretét szegte meg, hogy Pinocchio elszegődhetne hozzá ipari tanulónak. A kampány során hangoztatott kijelentése, a baloldalnak vége helyett a baloldal béklyójában vergődés következett.
Az azóta eltelt időszak mutatja, hogy sem az ország gazdasága, sem a lakosság életminősége, sem a politikai kultúra nem javult, hanem minden szinten szinte minden rosszabb lett.
Merz a választás előtt az alaptörvénybe fektetett adósságfék betartása helyett, az SPD és a Zöldek nyomására, belegyezett egy 950 milliárdos óriáshitel felvételébe, amelyből 500 milliárdot az infrastruktúra és a versenyképesség fejlesztésére kellene fordítani, de már most a korábbi jelzőlámpakormány zöldségprogramjainak folytatására és a gazdaság dekarbonizálására dobják ki az ablakon.
A CDU-bázis hiába morgolódik a hatalmas adósság miatt, Merz azt nem veszi figyelembe. Ahogy azt sem, hogy az AfD-vel egy kényelmes konzervatív többséggel kormányozhatna és hozhatná helyre a német gazdaságot. A CDU vezető politikusai inkább az AfD elleni tűzfalat építgetik tovább. Senki sem mer kilógni a sorból, mert akkor fuccs a jó állásoknak, listahelyeknek, kapcsolatoknak.
