Joggal kérdezzük tehát, mondják már meg, mindennek miért kellene örülnünk? Miért is ne követeljük, hogy tűnjenek már el a háborúpártiak, de úgy, hogy ne is lássuk őket többé. Miért nem vagyunk hangosabbak? Ez is egy jogos kérdés. Különösen akkor, amikor szinte naponta történik valami abnormális cselekedet a világban. Vagy teherautókkal hajtanak a tömegbe elferdült lelkek, vagy, mint a minap Ausztráliában, ünnepségeken gyilkolnak ártatlan embereket, s még hosszan sorolhatnánk elhibázott döntéseink gyászos következményeit. Mindenesetre úgy búcsúzunk ettől az évtől, hogy be kell látnunk, harc folyik a természet rendje ellen a világban. Ahogy egy nagyszerű előadásában néhány évvel ezelőtt Kellermayer Miklós professzor úr fogalmazott: „életellenes zsarnokság van a Földön, Istent játszanak egyesek a tudomány, meg olykor a politika nevében.” Bizony így igaz! S az életellenesek nem fogják fel vagy nem törődnek azzal, hogy sem a természet, sem a Teremtő nem hagyja magát. Mindkettő dolgozik. A maga törvényei szerint. Ezt aligha sikerülhet a magát mindenhatónak képzelő embernek figyelmen kívül hagynia. Pedig egyre inkább kísérletezik, egyre inkább összekuszálja a normális, Isten által teremtett életet, holott észre kellene vennie, hogy nem tudja megállítani a cunamikat, a tájfunokat, nem képes megparancsolni a vulkánoknak, hogy tüzet okádjanak, valamint nem képes arra sem, hogy fehérré változtassa azt, aki feketének született és feketévé, aki fehérként látta meg a napvilágot. Ám bízik benne, hogy mindez sikerül. No, ennek belátásáig nemigen jutott el az emberiség. Önteltségében arra vetemedik rendre, hogy a normalitás, a Teremtő és annak rendje ellen indítson valamiféle ostoba harcot. Ezt a korszakot éljük most. Azt, hogy aztán a jelen káoszból kinő-e egy új, egy okosabb, emberhez méltó élet, nehéz megjósolni. Mindenesetre ehhez az kell, hogy kontinensünk megálljt kiáltson az életet elszürkítő, hagyományokat sárba tipró globalizációnak, a másság ájult és logikátlan ajnározásának, és visszatérjen a gyökereihez, az igazi Európához. Feltéve, ha emlékszik még arra, milyen is volt az egykoron. Mert végképp itt az ideje, hogy az üldözött Európát és lakóit meg kell fosztani alkalmatlan vezetőitől, azoktól, akik naponta árusítják ki kontinensünket, és sodorják értelmetlen vitákba az embereket, ahelyett, hogy azon igyekeznének – advent idején mondjuk –, hogy fennmaradjon a keresztény civilizáció. A saját életterünk.

A szerző újságíró