Ezt igazolja az is, hogy a jelenlegi ciklusban minden kereseti decilisben látható reálkereset-emelkedés, a csökkenő nettó reálkeresetűek aránya pedig jóval az elmúlt öt év átlaga alatt maradt 2025 első három negyedévében. Ki kell emelni, hogy minden más csoportot messze meghaladó reálkereset-növekedés történt a legalacsonyabb decilisben 2021 óta. Olyan inkluzív, azaz bevonó gazdaságot építettünk tehát a teljes foglalkoztatással, a családok támogatásaival, a célzott béremelésekkel és a minimálbér-emelésekkel, amelyben elmondható, hogy mindenki mindig léphet egyet előre, de aki messzebbről indul – és keményen dolgozik –, az akár még nagyobbat, mint a többiek.

A munkaalapú gazdasági működésmód következtében létrejött szintlépést jelzi, hogy az elmúlt években külső válságok sora csapott le Magyarországra, de a belgazdaság önálló, stabil lábbá vált, ami kormányzati támogatással képes volt ellensúlyozni a külső sokkokat. Így az a meglepőnek látszó helyzet állt elő, hogy a GDP és a keresetek növekedési üteme részben szétvált. A külső gazdasági sokkok – energiaválság, inflációs hullámok – idején is a kormány intézkedéseinek köszönhetően sikerült fenntartani a reálbérek emelkedését, ami azt mutatja, hogy a jövedelempolitika tudatosan és rendkívül sikeresen erősíti a háztartások stabilitását, ez pedig visszahat a gazdaság egészére, megmentve azt a recessziótól. Ez persze nem jelenti azt, hogy hosszabb távon is a belső fogyasztás kell, hogy a gazdasági növekedés első számú bázisa kell legyen, hanem inkább azt, hogy képes a gazdasági „immunrendszerként” működni olyan kedvezőtlen külső környezeti események idején, mint például a mostani elhúzódó háború és a német gazdaság gyengélkedése.

Ennek oka, hogy ha a háztartások jövedelme nő, úgy bővül a kereslet, ami a beruházásokat és a termelékenységi javulást is ösztönzi. A feszes munkapiac tehát olyan húzóerő, ami a magas bérek mellett a beruházási szintet is megtámaszthatja.

Ez a munkapiaci fejlődési folyamat a tudatos gazdaságpolitikánk eredménye, de ezt közvetlen módon segítik a dinamikus minimálbér-emelések is. 2026-ban a minimálbér tizenegy, a garantált bérminimum hét százalékkal emelkedett, ami az EU egyik legnagyobb növekedési üteme. Az effektív minimálbér euróban számolva a régiós mezőny közepén áll, és 2022–2026 között a negyedik leggyorsabban nőhet reálértékben az EU-ban. A jelenlegi árfolyam mellett 2028-ra reális az ezer eurós minimálbér (és 2028 végére az egymilliós átlagkereset a versenyszférában), ami a bérfelzárkózás új szintjét jelentheti, miközben célként tűztük ki azt is, 

A tapasztalatok szerint a megfelelően beállított minimálbér nemhogy nem csökkenti a foglalkoztatást, hanem javíthatja a hatékonyságot, kikényszerítve a magasabb hozzáadott értékű gazdaságba való átmenetet. A magasabb bér csökkenti a fluktuációt, mérsékli a betanítási költségeket és ösztönzi a munkahelyi képzéseket. A versenyképes cégek könnyebben felszívják a munkaerőt a kevésbé hatékony vállalatoktól, így a foglalkoztatási szint összességében stabil marad. Ez azt jelenti, hogy a hazánkban működő – bátor és reális – béremelést célzó kormányzati politika nemcsak szociális, hanem gazdasági eszköz is: a termelékenységet és az innovációt is befolyásolja, miközben magas árat szab az egyre szűkösebb munkaerőnek, amit így segít felértékelni, ezáltal hozzájárul, hogy a gazdaságunk mindinkább ésszel, mint erővel működjön.

Kevés ország képes úgy növekedni, hogy a bővülés életszínvonal-emelkedéssé váljon, és úgy bért emelni, hogy a gazdaság egyensúlyban maradva ellenállóbb legyen a külső sokkokkal szemben – de Magyarországon ezt is sikerült elérnünk. De már-már különlegesnek mondható, hogy egy országban a bérek tartósan a gazdasági növekedésnél gyorsabb ütemben bővüljenek, az pedig unikális, hogy egymásra halmozódó válságok nyomása alatt a bérnövekedés fennmaradjon, sőt, stabilizáló tényezővé lépjen elő. Ezt tagadni már semmiképpen nem lehet, a minap a kormánykritikus Telex gazdasági rovataként működő G7 portálon is azt olvashattuk, hogy „a hazai bérek már hozzák a közép-európai szintet”, illetve a „magyar bérek emelkedésének mértéke az uniós viszonylatban szintén aránylag gyors ütemű keresetnövekedéssel jellemezhető visegrádi térségen belül is kiemelkedő.”

A bérrobbanás ráadásul nem áll meg: 2026-ban a bruttó reálkeresetek növekedése várhatóan öt százalék körül alakulhat, amit az átlagkeresetek emelkedése, a sikeresen leszorított infláció és a béremelkedést célzó kormányzati intézkedések (fegyverpénz, közigazgatási ágazati béremelések) együtt támogatnak. 

A bemutatott folyamatok azért lehetségesek, mert a munka megbecsülése nem a növekedés ellen hat, hanem annak egyik feltétele: a stabil jövedelem stabil társadalmat és kiszámítható gazdasági környezetet teremt, így a válságálló képességet javítja. Egyszerűen fogalmazva: ha van munka, az embernek van identitása és a gazdaságnak van lelke. Egy olyan érett, tudásalapú gazdaságban, mint Magyarország, a következő négy évben a munkaalapú társadalomra alapozva eljuthatunk oda, hogy a teljes foglalkoztatás elérése után új hajtóerőket szabadíthatunk fel: növekedésünk mindinkább családalapú és innovációvezérelt lesz.

A szerző Magyarország nemzetgazdasági minisztere