„A kormány a gonosz hűbérese lett, ukránok vérével vásárol Magyarországnak szegénységet”.

Ezt mondjuk nem értem. Legalább hazudozza azt pátosszal, hogy „Ukránok vérével vásárolt jólétet”. Mert ugye az is gond, hogy olcsóbb olajat akarunk ötszörös ár helyett. De akkor ezek szerint az olcsóbb az drágább, és a szegénység az olcsóbb olajtól van, és ha drágább lenne, akkor jönne a habzsidőzsi?

Vagy csak annyi, hogy nem mondhatja azt, hogy jólét, mert az dicséret, és bele kell passzírozni a mondatba, hogy szegénység, gonosz, meg vér, úgy az igazán rendszerkritikus. Ha Magyar Péter ott állna mellette, megkocogtatná a vállát, s a fülébe súgná: „A propagandát kihagytad!”

De persze lehet, hogy ez egy kortárs vers, és a főpolgármester alkotni méltóztatott. Bár az még rosszabb lenne. Károlyi Mihály legalább nem képzelte költőnek magát.

„Slzava Ukrajini!” – felkiáltással zárta beszédét Gergő. Ezt legalább értjük. Ettől biztos megnyílik a vezeték. Karácsony úr, megtenné, hogy eltakarodik végre, és nem égeti a nemzetet?

A tüntetésen felszólalt Hartyányi Jaroszlava, az Ukrán Nőszervezetek Világszövetségének elnöke (olyan is van?), és Horgas Péter, a Civil Bázis elnöke is. Hát, nem tudom. Értem én, hogy az oroszok ellen kell tiltakozni, de ez az „Ukrán Nőszervezetek Világszövetségének elnöke” nekem kissé a Nagy Szovjetunió-életérzést juttatja eszembe. Az ilyen szervezetek általában koszorúznak és beszédeket tartanak. Vagy Clara Zetkin vagy Tyereskova tiszteletére. A Civil Bázisról meg óhatatlan arra gondolok, hogy az minden, csak nem civil. Vajon az elnök asszony – s az aggódó tömeg – megemlékezett Reban Zsolt özvegyéről, akinek férjét korábban többször is alkalmatlannak minősítették katonai szolgálatra, ennek ellenére január elején az utcáról vitték el, majd néhány nappal később egy kiképzőközpontban halt meg? Kételyeim vannak.

A rendezvényen összegyűlt néhány tucat résztvevő közül sokan ukrán zászlókkal, ukrán nemzeti színekbe öltözve érkeztek. A tiltakozók jelentős része menetben vonulva érkezett a tüntetés helyszínére a Városháza parktól, ahol Karácsony Gergely ukrán gyermekrajzokból álló szabadtéri kiállítást nyitott meg. Megfigyelték? Ha hatást kell elérni, mindig előjön az úgynevezett gyermek. Ha köztörvényes bűnözők súlyos testi sértést követnek el, esetleg gyilkolnak, akkor úgy váltunk ki szimpátiát, hogy ujjunkkal rábökünk, s ezt mondjuk: Gyermek. Macit neki! Azért gyilkolt, mert a kormány nem adott neki plüssállatokat. Mondjuk alapvető lenne szerintem, hogy az ukrán gyermek, az orosz gyermek vagy a magyar gyermek közt – akinek apja esetleg meghalt egy háborúban, amihez semmi köze – ne tegyünk különbséget. Mert a gyermek tényleg nem tehet semmiről. Feltéve, ha a gyermekrajz-kiállítás bármit is megold a háborúból, és a megható rajzok miatt akár egyetlen emberrel is kevesebb esik el a fronton, amit szintén erősen kétlek.

Megjegyzem, még szerencse, hogy sem az ukrán gyermekek, sem a magyar gyermekek nem hallották a beszédeket, főleg Tompos Mártont, kinek szavai noÁri magasságokba íveltek:

„Húzz a f…ba Viktor, húzz a f…ba Vlagyimir, Ukrajna él, és győzni fog!”

Ennek az embernek nem mondták meg, hogy a hazája Magyarország, ő itt él és alapvető lenne, hogy ha már nem a saját nemzetének drukkol, legalább csendben legyen? Vagy nem nézi a híreket, amelyekből kiderül, hogy Ukrajna már katonai fenyegetést is kilátásba helyezett?

De ők vonulgatnak, a kék-sárga zászló a vállukon, az ember meg csak döbbenten néz.

Kiváló politikai érzékkel megrendezett ukránpárti tüntetés volt. Bízzunk benne, hogy létrejön az újabb 2/3! Ha esetleg meglesz, majd nem fogják érteni megint, hogy miért? Miért nem akarja őket a nemzet? Nem baj.