Ezt válaszolta: „Igen, léteznek olyan pszichiátriai és neurológiai állapotok, amelyekben a beteg kényszeresen vagy téveszméktől vezérelve hirdeti a nevét, személyazonosságát vagy fontosságát.

A tünet hátterében leggyakrabban a következő állapotok állhatnak:

Nagyzásos téveszme (Delusions of grandeur): Ez a skizofrénia, bipoláris zavar (mániás epizód) vagy téveszmés zavar egyik tünete. A személy szilárdan hiszi, hogy ő híres, különleges képességekkel rendelkezik, vagy nagy hatalmú személy, ezért érzi szükségét, hogy mindenki tudja, ki ő.

Narcisztikus személyiségzavar: Bár nem klasszikus »betegség«, a zavar tünete az önértékelés túlzott mértéke, a csodálat iránti mély igény, és az a meggyőződés, hogy ő különleges és kivételes.

Mánia (bipoláris zavar): A mániás szakaszban a betegek hiperaktívak, csapongó gondolkodásúak lehetnek, és fokozott önbizalommal (nagyzolással) hirdethetik magukat.

Klazomania (Kényszeres kiabálás): Neurológiai eredetű kényszeres viselkedés, amely során a beteg képtelen kontrollálni a verbális megnyilvánulásait, beleértve a sikoltozást vagy nevek ismételgetését.

Dementiák (pl. Alzheimer-kór): Az agy leépülésével járó betegségekben a beteg zavarttá válhat, és elveszítheti a társadalmi normákhoz való igazodás képességét, ami furcsa, ismétlődő kommunikációhoz (például a név hirdetéséhez) vezethet.

Fontos: A pontos diagnózist csak szakember (pszichiáter, neurológus) állíthatja fel.”

No, igen. De a szektalájkok ennek a megállapítását kissé hátráltatják.

Megjegyzem, én sem orvos, sem MI nem vagyok, csak ismerem az embereket. A tapasztalatom az, hogy minél kisebb valaki, annál jobban hirdeti a nagyságát. Pontosabban fogalmazva, minél nagyobb formátumú szeretne lenni valaki, de nem képes azzá válni. Mert az az ember, aki jól elvan a saját helyén, és nem tör cézári ambíciókra, az teljesen harmonikus és szerethető tud lenni, ha megelégszik azzal, hogy nyáron csónakázik kicsit, kibontja a sörét, és megveri sakkban a közös képviselő öccsét. De az nem is gyárt pulóvereket ilyen felirattal, hogy „Én vagyok Tömör Lajos”. Esetleg: „Én vagyok Tömör Lajos, aki megverte sakkban a közös képviselő öccsét!” Ha ilyet hordana, szerintem senki nem ülne le vele többé sakkozni. 

Megjegyzem, az agresszív pofátlan törtetés nem nagyság. Még akkor se, ha közben esetleg meg is vannak bizonyos képességek. A nagysághoz több kell. Valami olyan cél, ami önmagán túlmutat.

Ez hiányzott Gyurcsányból is. A nemes cél, ami túlmutat önmagán. Ettől kerül be valaki a történelembe. Mert amúgy Gyurcsányra sem mondhatjuk, hogy nem voltak képességei. Tehetséges volt, ügyes, néha jópofa is. De ez kevés. Magyar Péter egy kicsit még kevesebb, mert ő nem tud jópofa lenni, csak taszító.

A történelem ismer jó pár alakot, aki nagy volt. Nagy Sándor, Nagy Lajos, Nagy Károly. Nem maguk nevezték el magukat, hanem az idő, és az utókor. És minél jobban akarod siettetni az utókor ítéletét, az annál inkább fog téged figyelmen kívül hagyni.