Biztos mindenki látta Magyar Péter legújabb pszichikai önfeltáró vallomását, vagyis kitárulkozását, az „Én vagyok Magyar Péter” pulcsit. (Aki esetleg nem látta, mert napok óta nem ment fel az internetre, esetleg elvi okokból bojkottálja a közösségi médiát, annak leírom: az említett ruhadarab egy fekete színű kapucnis pulcsi, mellrészen az egyik oldalt egy Tisza-logó, a másik oldalt nagybetűkkel, hogy THE MAN (MP), és a karrészen hosszan, lóbetűkkel szedve az alábbi felirat: ÉN VAGYOK MAGYAR PÉTER.) Magyar Péter ebben feszített a saját maga által posztolt képen, büszkén állt és nézett bele a kamerába.)
Megjegyzem, az ilyen tüneteket az ember inkább a kezelőorvosának mutogatja, nem ország-világnak, de hát szabad országban élünk. Az ilyen emberek is indulhatnak a magyar választásokon.
Nos, én meg nézegettem, nézegettem, és hirtelen deja vu érzésem lett. Hol is láttam már ilyet? Hol is? Vajon hol? Hopp, megvan! Ifjúkorom egyik kedvenc rajzfilmsorozatában. 1997-től körülbelül 2000-ig ment a Cartoon Networkon az Én vagyok Menyus! című rajzfilmsorozat. Na, ott jelentette be folyton a főhős, egy menyét, hogy ő voltaképp kicsoda. „Én vagyok Menyus!” „Én vagyok Menyus!” Ezt rikoltozta mindig. Mondjuk, legalább nem írta ki magára, ami mégiscsak pozitívum.
A sorozatban szerepelt még egy pávián, a Bambula. Na, ő vajon ki lehet? – töprengtem. Talán a Kapitány. A Kapitány István. Jó, szóval a Menyus a Péter, a Bambula a Kapitány, de ki lehet benne az ördög? Mert folyton felbukkant az epizódokban egy vörös színű ördögfigura, aki kaján képpel dörzsölte a markát, és gubancolta a szálakat. Olykor még szónokolt is.
Sokat törtem a fejem, majd beugrott: Megvan: A Weber. És hát pont olyan szép is. (A menyét amúgy jó fej volt – ez is egy hatalmas különbség.)
Biztos nem a megfelelő emberekkel tartok kapcsolatot, de körbekérdeztem az ismerőseimet, hogy mit gondolnak erről a jelenségről. Szerintük nem gyanús itt valami? Aki ilyen dolgokat tesz, nincs annak valami pszichikai károsodása? Minden ismerősöm határozottan állította, hogy szerinte itt komoly gondok vannak, és orvoshoz kéne már fordulni. Persze, ahhoz kéne a betegségtudat. Mert amíg az nincs, addig hiába a jó tanács, a lelkes szektalájkok nem segítik elő a rádöbbenést. Végül – hogy biztos legyek a dolgomban, és elfogulatlan legyek – ahhoz fordultam, aki a legudvariasabb és legsegítőkészebb ismerősöm. Az, aki minden másodpercben ott van, ha segítséget kérek, és szükségem van valamire. Igen, a mesterséges intelligenciáról beszélek. Hozzáfordultam, és megkérdeztem: „Létezik-e olyan mentális elváltozás, aminek az a tünete, hogy valaki folyton hirdeti az önnön nagyságát?”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!