Bemegy a tévébe ez a frissen vasalt magyar Jockey még januárban, és amikor az orosz leválásról kérdezik, közli: „Meg kell találni ennek a praktikus megoldását, és nyilvánvalóan Magyarországnak van lehetősége arra, hogy különféle forrásokból szerezzen be, de hát ezt meg kell oldani technikailag, és én azt gondolom, hogy ezt mi meg fogjuk tudni oldani olyan szempontból, hogy ez a diverzifikált ellátás működjön.” 

 (Már ha méltóztatnak nyilatkozni, s nem a presskukachoz zavarnak minket.) Hogy ők nem is akarnak leválni az orosz energiáról, így meg úgy, és aki ezzel ellentéteset állít, azt a Tóni meg a Putyin fizeti, szimultán. Udvari sajtójuk bő nyállal síkosít az ipari mértékű hazudozáshoz, s lehülyéz mindenkit, aki idézetekkel szembesíti őket.

Nem kis munka volt, de a kollégák tegnapra összegyűjtötték: 

Nyolcszor! Először Lakos Eszter nyomott igent 2024. szeptember 30-án az energiaügyi bizottságban az orosz energia kivezetésére. Másfél hónapra rá Övcsattal dobálózó főnöke és párttársai dübörögtek együtt Manfred elefánttal a hídon. Az ENSZ 2024-es bakui éghajlatváltozási konferenciájának határozatát az összes tiszás EP-képviselő (akik ugye Péterke szerint mind „agyhalottak” és/vagy „Soros-ügynökök”) támogatta. Ennek 26. bekezdése külön kiemeli, hogy „sürgősen véget kell vetni az orosz fosszilis tüzelőanyagok, többek között a földgáz uniós behozatalának”. Tehát nem az szerepel benne, hogy az orosz mellett más is kell. Nem az áll ott, hogy diverzifikáció (ami majdnem olyan szép szó, mint a nyugdíjak visszanyesését javasló tiszás Simonovits András „degressziója”). Hanem az van a javaslatban, hogy „véget vetni”. Nyista. És ezek után még hatszor szavaztak meg ilyen és hasonló döntéseket a tiszások. Legutóbb pár napja, február 25-én. Eszerint „az Oroszországból származó összes fennmaradó energiaimport mielőbbi fokozatos kivezetése szükséges”.

A tények, a szavazatok, a jegyzőkönyvek önmagukért beszélnek. Erre mi történik? Most kedden Nárcisz kiáll, és szokásos, bántalmazó stílusában közli: senki sem mondott olyat, hogy nincs szükség orosz olajra. És nem roskad fejére a födém, nem nyílik meg alatta a föld. Miért nem?

Mint egy f…ng, annyit nem ér ennek az embernek a szava. A tettei még annyit sem. 

Ám a telexes Simor nem áll oda elé, hogy hahó, itt a nyolc jegyzőkönyv, elnök úr, ami bizonyítja, hogy a Tisza leválna. Dehogy áll elé. Igaz, legutóbb már őt sem engedték be valami szeánszra. Presskukac.

Itt már nem alkalmi politikusi hazudozásokról, félrebeszélésről, ártatlan terelésről van szó, hanem bűnszervezetben elkövetett, a teljes nemzet megtévesztését célzó szisztematikus hazugság- és csalássorozatról. „Nem mondhatok el mindent, mert akkor megbukunk.” S hogy mindezekért nem lehet jogi elégtételt venni, nem lehet tízmilliókra perelni Magyar Pétert minden egyes közveszélyes hazugságáért, álhíréért, mert a bíróságokon a Soros-érzékenyített, Tisza-appos, Pressmannel jópofizó bírók vannak többségben, akik úgyis fölmentenék – az a demokrácia és a jogállamiság szégyene.

És ugyanazt csinálják minden egyes ügyben, mint az orosz leválásnál. Kicsiben és nagyban. Jelentéktelenben és jelentősben egyaránt. Olykor „csak” internetblokkolókról, kétezer titkos­szolgáról handabandázik, szektája meg kántálva élteti. Út a börtönbe programot hirdet, majd géphangon letagadja, és közli, az csak egy „brand” volt. Máskor Aszad különgépéről terjeszt gyalázatos rémhírt, veszélybe sodorva az országot. 

 Mint Tatabányán, ahol megvadult előemberei betörték egy kávézó kirakatát.

Ugyanezt műveli a Magyarország elleni ukrán olajblokádnál is. Hazánk támadás alatt áll, Brüsszel és Kijev próbálja térdre kényszeríteni az országot, a Tisza-vezérnek meg annyi jut erről eszébe, hogy a kormány riogat. Közben párttársai odajárnak lábhoz Zelenszkij elé jelentést tenni, szervezkedni. Valamiért nemzetvesztő Károlyi Mihályra emlékeztet az egész, aki azért kilincselt Benesnél, hogy támadja meg Magyarországot. Azóta mindkettő a pokolban van. Magyar Péternek üzenem: odajut mindenki, aki belénk harap.