Így lehet kiszabadulni az „üss vagy fuss” állapotból

Együtt gondolkodunk, együtt élünk, együtt vagyunk a párkapcsolatainkban. Vágyunk a szeretetre, az intimitásra, adunk és kapunk, viszonozzuk a másik érzelmeit. Megosztjuk egymással a jó és a rossz pillanatokat, támogatást, megerősítést kapunk és a legtöbb esetben úgy érezzük, meghallgatnak bennünket. Fontosak vagyunk a másiknak, értékesek és egyediek annak az embernek, aki a legközelebb áll hozzánk. Ideális esetben így érezzük magunkat párunk mellett. Mi történik azonban, ha nem biztonságosan kötődünk kapcsolatainkban?

A felnőttek esetében négy kötődési stílus létezik: biztonságos, szorongó, elutasító-elkerülő, félelemteli-elkerülő. Fotó: Pexels

Az érzelmi közelség, amikor nem egyedül éljük az életet, támaszkodhatunk a párunkra és biztonságban érezzük magunkat, a stabilitáson kívül magasabb önbecsülést, magabiztosságot és pozitívabb életszemléletet is ad. 

Miért hiányoznak emberekből alapvető emberi vágyak? Fotó: Pexels

Kihívás: párkapcsolat az elutasító–elkerülő kötődővel

Ella M. Schlinger 2025-ben készített tanulmányában a romantikus kapcsolatokra veszélyes elutasító–elkerülő kötődési stílus káros hatását vizsgálja John Bowlby kötődéselméletére alapozva. Míg a kötődéselmélet kezdetben a gyermek-gondozó dinamikájára összpontosított, a kortárs kutatások kiterjesztik alkalmazását a felnőtt romantikus párkapcsolatokra. Az elutasító–elkerülő kötődési stílus, amelyet az érzelmi eltávolodás és az intimitástól való félelem határoz meg, jelentős kihívást jelent a kapcsolat stabilitása szempontjából. Schlinger tanulmánya elmagyarázza, hogyan befolyásolja ez a kötődési forma a romantikus kapcsolat bármely szakaszát a kezdetektől a végéig. Az eredmények azt mutatják: az elutasító–elkerülő kötődési stílusú emberek gyakran küzdenek az érzelmek kifejezésével, a konfliktusok megoldásával és a hosszú távú elkötelezettséggel, ami stresszhez vezet mindkét fél számára a kapcsolatban. A szerző hangsúlyozza, hogy az elutasító–elkerülő kötődési stílus, ha nem ismerik fel és nem dolgoznak vele, jelentősen akadályozhatja az egészséges romantikus kapcsolat kialakulását.

Intimitáskerülés és érzelmi távolságtartás

Az elutasító-elkerülő kötődési stílusú ember a legtöbb esetben önállóságot alakít ki az életében, érzelmi távolságtartás jellemzi és nagyrészt kerüli az intimitást. Nem tudatosan teszik ezeket, nem direkt védik a függetlenségüket és nem azért érezzük azt, hogy érzelmileg elérhetetlenek, mert nem akarnak kapcsolódni másokhoz. A visszahúzódás és az elkerülés valójában védelem, félnek a sebezhetőségtől és kerülik azokat a helyzeteket, amelyek veszélyesek lehetnek rájuk nézve. Önállósági törekvéseik mögött a bizalom hiánya áll, úgy érzik, csak magukra számíthatnak. Nehezen nyílnak meg igazán, a túlzott közelség megrémíti őket, sűrűn elfojtják érzéseiket, sebezhetőségüket gyengeségnek tartják. A konfliktusos, problémás, vagy közeli helyzeteket, melyekben érzelmeket kellene felvállalni, inkább elkerülik, csak ne kelljen szembenézni velük. Kevésbé valószínű, hogy bensőséges kapcsolatot teremtenek másokkal, és elég nehezen köteleződnek el valaki mellett. 

Kötődéselmélet

Mint ahogyan írtunk már róla, felnőttkori kapcsolatainknál nem lehet figyelmen kívül hagyni kötődési stílusunkat, mely a gyermekkorból ered. Ezek a típusok nagy segítségünkre lehetnek, ha szeretnénk egészséges, érett, felnőtt kapcsolatokban élni, és azokban jól megélni a pillanatokat, napokat, éveket. 

A kötődéselméletet az 1960-as és 70-es években alkották meg, elsősorban a szülő-gyermek viszony kontextusában vizsgálva. Az 1980-as évek végén az elméletet a felnőttkori párkapcsolatokra is kiterjesztették. A felnőttek esetében négy kötődési típust azonosítottak:

• biztonságos
• szorongó
• elutasító-elkerülő
• félelemteli-elkerülő

A különféle kötődési stílusok megismerésével és azzal, hogy elgondolkodunk, ezek hogyan változnak a kapcsolatainkban, eljuthatunk oda, hogy idővel kiküszöbölhetjük, javíthatjuk a nem annyira jól működő mintázatokat a párkapcsolatunkban vagy a családunkban. 

Elhanyagolás gyermekkorban

Thais Gibson Kötődési problémák – megoldások című könyvében az elutasító-elkerülő kötődési stílusról úgy ír, annak a személynek, akinek ilyen a kötődési stílusa, valószínűleg erősen elhanyagoló gyermekkor áll a háttérben. 

Az elhanyagolás általában a szerző szerint már gyermekkorban (születéstől három éves korig) elkezdődik, mely többnyire abban nyilvánul meg, hogy nem figyelnek a csecsemő sírására, egész egyszerűen ignorálják azt. A gyermek elutasítással találkozik, ezzel a szülők azt tanítják a neki, hogy érzelmei kifejezései hiábavalók. Ebben a korban az elutasítás a gyermek legkorábbi tudat alatti programját arra kondicionálja, hogy elutasításra számítson, amikor kifejezi az érzelmeit. Ezt a Translational Development Psychiatry harmadik kötete támasztja alá. 

Az elhagyatottságtól való félelem egyike az alapvető, velünk született biológiai félelmeknek, a csecsemő ezután az „üss vagy fuss!” állapotba kerül.

 Thais Gibson úgy fogalmaz: „Ez a gondolkodásmód aztán a gyermeket szinte állandó szimpatikus idegrendszeri dominanciába taszítja. Fiziológiai értelemben ez többek között azt jelenti, hogy a gyermek agyában extra kortizol – egy stresszhormon – szabadul fel.” A Harvard Egyetem kutatói toxikus (mérgező) stressznek nevezték ezt a gyermekkori, kortizolnak való kitettséget, ami akadályozza a kognitív fejlődést, károsodhat az agy fejlődése, felnőttkorban a stresszhelyzetekkel szemben túlérzékenység uralkodhat és hosszú távon érzelmi zavarokhoz vezethet. 

Az elutasító–elkerülő kötődés három éves kor után is kialakulhat, az egyik szülő érzelmi elhanyagolásának, és a másik szülő által okozott érzelmi bevonódási traumának a kombinációja révén is, Thais Gibson szerint. Sebezhetőségének elrejtése érdekében ez a fajta kötődésű ember elhatárolódik a körülötte levőktől az eltárolt tudat alatti asszociációi miatt. 

Felnőttkorban úgy érzi, akkor irányíthatja a dolgokat, amikor egyedül van, ez nyugtatja meg.

 Egyedüllétre lesz szüksége a kapcsolataiban, hogy megnyugodjon. Az ismerős helyzetekben érzi magát biztonságban, így felnőtt korában azon igyekszik, hogy megteremtse azokat. 

Következetes érzelmi támogatással és a szabadság biztosításával elérhető a jól működő kapcsolat az elutasító-elkerülő kötődővel. Fotó: Pexels

Megismerés és empátia

Kapcsolataikban a bizonytalanság és a tökéletlenség érzését tartják fent alapvető hiedelemrendszerük miatt. Úgy érzik, a sebezhetőség mindig fájdalmas és szinte soha nem érzik magukat biztonságban emberek közelében. Thais Gibson mindezek ellenére azt állítja, 

az elutasító–elkerülő kötődésű emberek csodálatos társak lehetnek akkor, amikor olyan embert választanak maguk mellé, aki hajlandó tanulni arról, mi rejtőzik emögött a kötődési forma mögött, és valójában képes megérteni működésüket. 

Egy elutasító–elkerülővel való egészséges kapcsolat kapcsolat következetes érzelmi támogatással, kellő személyes szabadsággal és közvetlen kommunikációval építhető ki. 

Egy biztonságosan kötődő partner képes arra, hogy kiterjessze a boldogságot és a kiszámíthatóságot elutasító–elkerülő partnerére. Érzelmi közelség esetén az elutasító–elkerülő partner hajlamos elhúzódni, ám, ha a partnere közvetlenül kommunikál, bátorítja és tiszteletben tartja igényeit, könnyebben tudnak kapcsolódni egymással. Amikor az elutasító–elkerülő azt élheti meg a kapcsolatában, hogy megnyílhat, mert a bizalom érezhető kettejük között, és a másik megérti hátterét és gyermekkorát, elnyomott érzéseit, valóban otthonra találhat.