Tojáshéjon lépkedünk vagy menekülünk a nehéz kapcsolatokból?

Féltékenység, csalódottság, düh, harag, kiábrándultság, társas magány. Egyik érzést sem szeretnénk magunknak, mégis sűrűn találkozunk velük kapcsolatainkban, amelyek idővel halványulnak vagy éppen pattanásig feszülnek. Kibújnánk a konfliktusokból vagy menekülnénk a másiktól. Felnőttkori kapcsolatainknál nem lehet figyelmen kívül hagyni kötődési stílusunkat, mely a gyermekkorból ered. Ezek a típusok nagy segítségünkre lehetnek, ha szeretnénk egészséges, érett, felnőtt kapcsolatokban élni, és azokban jól megélni a pillanatokat, napokat, éveket.

Illusztráció Fotó: Pexels

A bizalom az első, talán legfontosabb kötőanyaga a párkapcsolatnak. Tudnunk kell bízni a másikban, de ugyanúgy magunkban is. A biztonságérzet, ami gyermekkorunkban alakul ki, meghatározza azt, mennyire fogunk tudni közel lenni másokhoz, hogyan tudjuk megélni a közelséget, az intimitást. A megtapasztalt biztonság minősége arra is hatással van, meddig bírjuk a törődést, meddig tudunk benne lenni a kapcsolatban, vagy már menekülnénk a helyzetből, elkerülnénk a másik közelségét, a vele való kapcsolódást. Mennyire figyelnek ránk, hogyan bánnak velünk, mit tesznek meg értünk és mit nem? – ezek mind fontos tényezői annak, hogy felnőttként mennyire vagyunk képesek jól navigálni a kapcsolatainkban, mennyire tudunk sikeresek lenni bennük. 

A biztonságos kötődés feltétele, hogy a gyermekkorban megtapasztalt légkör stabil és kiszámítható legyen. Fotó: Pexels

Felmerül a kérdés, miért kerül sűrűn ugyanabba a helyzetbe, miért jön elő az életében ugyanaz a probléma egy másik kapcsolatban, mint az előzőben? A kötődési stílusok már egészen korán kialakulnak, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne fejleszteni, változtatni az idők során. A négy kötődési stílus rengeteget segít abban, hogy megértsük gondolkodásunk és viselkedésünk mintáit, önismeretre tegyünk szert. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, először is meg kell vizsgálni ezeket a típusokat. Egy teszt segítségével, az Attachment-projekt oldalán könnyen beazonosíthatjuk magunkat, s ha nem tudnánk, jobban körvonalazódhat, milyen a kötődési stílusunk.

A kötődési stílus, a pszichológiai jóllét és a párkapcsolati státus közötti összefüggés 

Olasz szakemberek készítettek egy tanulmányt, melynek célja az volt, hogy elemezze a felnőttkori kötődési stílusok és a pszichológiai jólét közötti összefüggéseket az életkori csoportok (fiatal felnőttek vs. felnőttek) és a párkapcsolati státus (egyedülállók vs. szoros párkapcsolatban élők) tekintetében. A tanulmány mintája 393 olasz fiatal felnőttből és felnőttből állt, akik 18 és 62 év közöttiek voltak, stabil szoros kapcsolatban éltek vagy a tanulmányban egyedülállónak minősültek. A pszichológiai jóllét elemzéséhez a pszichológiai jóllét skálát használták, a felnőttkori kötődési dimenziók értékeléséhez pedig a kötődési stílus kérdőívet választották. 

Eredmények: a stabil, szoros kapcsolatban élő egyének magasabb pszichológiai jóllétet éltek meg, mint az egyedülállók. A stabil, szoros kapcsolatban élő emberekhez képest az egyedülállók kötődési stílusában megjelent a közelségtől, intimitástól való félelem, a kapcsolatok másodlagos fontossága és az elkerülés. Végül, az egyedülállók esetében a pszichológiai jóllétet mérsékelten és pozitívan jelezte a bizalommal, magabiztossággal jellemezhető kötődési stílus, míg erősen és negatívan az elismerés iránti igény által jellemzett kötődés. A stabil párkapcsolatban élők esetében a pszichológiai jóllétet az elismerés iránti igény által jellemzett kötődési stílus erősen és negatívan határozta meg. A felnőttek kötődési stílusai esetében a szoros kapcsolatok védelmi tényezőként tekinthetők a hosszú távú érzelmi stabilitás és pszichológiai jóllét szempontjából.

Kiegyensúlyozott gyermekkor vagy instabil alapok?

Mielőtt belemennénk a négy kötődési stílus jellemzőibe, érdemes megnézni, hogyan alakulnak ki a kötődési típusok a gyermekekben. Azt, hogy a gyermek hogyan érzékeli a közeli kapcsolatokat és hogyan viselkedik azokban, attól függ, hogy az elsődleges gondozó, általában a szülők hogyan viselkednek vele és milyen módon biztosítják a gyermek szükségleteit, igényeit. A gyermek a gondozójától függ elsősorban, tőle/tőlük, a szüleitől várja vigasztalást, a támogatást. 

Amennyiben a szülők szeretetteljes, meleg, biztonságos és gondoskodó légkört, közeget teremtenek, melyben figyelnek a gyermek fizikai és érzelmi igényeire, a gyermek biztonságos kötődést tapasztal, és ezt viszi tovább. 

Amikor a szülők nem veszik figyelembe a gyermek szükségleteit, igényeit, nem biztosítják azokat, a gyermek bizonytalanságot érzékel, ez bizonytalan kötődéshez vezet. Akkor is kialakul a bizonytalan kötődés, ha a szülők nem szándékosan nem veszik figyelembe a gyermek igényeit. Az a meghatározó, amit a gyermek érzékel ebben az időszakban. 

Négy kötődési stílus

A kötődéselméletet az 1960-as és 70-es években alkották meg, elsősorban a szülő-gyermek viszony kontextusában vizsgálva. Az 1980-as évek végén az elméletet a felnőttkori párkapcsolatokra is kiterjesztették. A felnőttek esetében négy kötődési típust azonosítottak:

• biztonságos
• szorongó
• elutasító-elkerülő
• félelemteli-elkerülő

A különféle kötődési stílusok megismerésével és azzal, hogy elgondolkodunk, ezek hogyan változnak a kapcsolatainkban, eljuthatunk oda, hogy idővel kiküszöbölhetjük, javíthatjuk a nem annyira jól működő mintázatokat a párkapcsolatunkban vagy a családunkban. 

Arról, hogy a kötődés hogyan befolyásolja a párkapcsolatok minőségét, illetve a különböző kötődési stílusokról, bővebben az erről szóló cikksorozatunkban olvashat.