Tojáshéjon lépkedünk vagy menekülünk a nehéz kapcsolatokból?

Féltékenység, csalódottság, düh, harag, kiábrándultság, társas magány. Egyik érzést sem szeretnénk magunknak, mégis sűrűn találkozunk velük kapcsolatainkban, amelyek idővel halványulnak vagy éppen pattanásig feszülnek. Kibújnánk a konfliktusokból vagy menekülnénk a másiktól. Felnőttkori kapcsolatainknál nem lehet figyelmen kívül hagyni kötődési stílusunkat, mely a gyermekkorból ered. Ezek a típusok nagy segítségünkre lehetnek, ha szeretnénk egészséges, érett, felnőtt kapcsolatokban élni, és azokban jól megélni a pillanatokat, napokat, éveket.

Illusztráció Fotó: Pexels

Eredmények: a stabil, szoros kapcsolatban élő egyének magasabb pszichológiai jóllétet éltek meg, mint az egyedülállók. A stabil, szoros kapcsolatban élő emberekhez képest az egyedülállók kötődési stílusában megjelent a közelségtől, intimitástól való félelem, a kapcsolatok másodlagos fontossága és az elkerülés. Végül, az egyedülállók esetében a pszichológiai jóllétet mérsékelten és pozitívan jelezte a bizalommal, magabiztossággal jellemezhető kötődési stílus, míg erősen és negatívan az elismerés iránti igény által jellemzett kötődés. A stabil párkapcsolatban élők esetében a pszichológiai jóllétet az elismerés iránti igény által jellemzett kötődési stílus erősen és negatívan határozta meg. A felnőttek kötődési stílusai esetében a szoros kapcsolatok védelmi tényezőként tekinthetők a hosszú távú érzelmi stabilitás és pszichológiai jóllét szempontjából.

Kiegyensúlyozott gyermekkor vagy instabil alapok?

Mielőtt belemennénk a négy kötődési stílus jellemzőibe, érdemes megnézni, hogyan alakulnak ki a kötődési típusok a gyermekekben. Azt, hogy a gyermek hogyan érzékeli a közeli kapcsolatokat és hogyan viselkedik azokban, attól függ, hogy az elsődleges gondozó, általában a szülők hogyan viselkednek vele és milyen módon biztosítják a gyermek szükségleteit, igényeit. A gyermek a gondozójától függ elsősorban, tőle/tőlük, a szüleitől várja vigasztalást, a támogatást. 

Amennyiben a szülők szeretetteljes, meleg, biztonságos és gondoskodó légkört, közeget teremtenek, melyben figyelnek a gyermek fizikai és érzelmi igényeire, a gyermek biztonságos kötődést tapasztal, és ezt viszi tovább. 

Amikor a szülők nem veszik figyelembe a gyermek szükségleteit, igényeit, nem biztosítják azokat, a gyermek bizonytalanságot érzékel, ez bizonytalan kötődéshez vezet. Akkor is kialakul a bizonytalan kötődés, ha a szülők nem szándékosan nem veszik figyelembe a gyermek igényeit. Az a meghatározó, amit a gyermek érzékel ebben az időszakban. 

Négy kötődési stílus

A kötődéselméletet az 1960-as és 70-es években alkották meg, elsősorban a szülő-gyermek viszony kontextusában vizsgálva. Az 1980-as évek végén az elméletet a felnőttkori párkapcsolatokra is kiterjesztették. A felnőttek esetében négy kötődési típust azonosítottak:

• biztonságos
• szorongó
• elutasító-elkerülő
• félelemteli-elkerülő

A különféle kötődési stílusok megismerésével és azzal, hogy elgondolkodunk, ezek hogyan változnak a kapcsolatainkban, eljuthatunk oda, hogy idővel kiküszöbölhetjük, javíthatjuk a nem annyira jól működő mintázatokat a párkapcsolatunkban vagy a családunkban. 

Arról, hogy a kötődés hogyan befolyásolja a párkapcsolatok minőségét, illetve a különböző kötődési stílusokról, bővebben az erről szóló cikksorozatunkban olvashat.