Az „O’mami és Rozmaring” Kárpát-medencei szinten kimagasló, egyedi hangulatú kulináris műhely

Magyar és sváb gyökerű kreatív konyhát visznek minőségi alapanyagokra támaszkodva.

Több, mint száz éve, midőn a nagyhatalmak Magyarországból önmagával határos államot kreáltak, nemcsak ásványkincseink nagy részét, területünk több, mint háromnegyedét, több millió magyart vesztettünk, hanem a legszebb hegységeinket, a Magas-Tátrát, a Retyezátot, a Királykő-hegységet, az Erdélyi-szigethegységet (amit sajnos Erdélyben is sok magyar „nyugati Kárpátoknak” nevez, átvéve a román optikát), a Radnai havasokat s a Hargitát, hogy csak a szívemhez legközelebb állókat említsem. Nem véletlenül adta Wass Albert egyik legmegrázóbb remekművének azt a címet, hogy „Adjátok vissza hegyeimet!”. Mindez viszont nem ok arra, hogy ne becsüljük meg mindazt a szépséget, ami megmaradt, s ne örüljünk annak, hogy nem jött létre a csehszlovák diplomácia által elérni kívánt szláv korridor, s hogy a keleti szomszédok korlátlan területéhségéből fakadó igénye a teljes Tiszántúlra ugyanígy elutasítást nyert.

Abban alighanem egyetért minden magyar, hogy a megmaradt országrész legcsodálatosabb részei közé tartozik a Duna-kanyar, mely hétvégente télen is sokakat vonzó turistacélpont. 

 

Nagymaroson legutóbb a chilifesztivál idején jártam, most az „O’mami és Rozmaring” nevű étterem csábított minket vissza. S ha már ott jártunk, betértünk az ország egyik leghangulatosabb kocsmájába, a Diófa sörözőbe, az ízre, állagra és küllemre egyaránt kimagasló süteményeket kínáló Sakura cukrászdába, az egyedi atmoszférájú Piknik Manufaktúrába, majd a hazafele tartó úton leszálltunk a vonatról Verőcén egy órácskára, hogy meglátogassuk a cseh söröket kínáló, varázslatos Zsengéllőt.

Nézzük akkor fő célpontunkat, mely 2024 szeptemberében nyitott, de a következő évben már bekerült a Dining Guide Top 100 étteremkalauzba. Mi több, a 2025 szeptemberében újraindult nemzetközi rangú Gault-Millau kalauz is foglalkozott velük s 12,5 ponttal jutalmazta tevékenységüket.

 

Az O’Mami és Rozmaring a legszebb belterű éttermek egyike, első pillantásra is látszik, hogy a belsőépítész minden apró részletre odafigyelt. Gyönyörűen kialakított, fából ácsolt, nyitott tetőszerkezet, otthonosságot sugárzó fapadló, esztétikus bútorzat. Az egyik falra felfestették a Dunakanyar egyszerűsített térképét, megjelölve a fontosabb településeket, beleértve Ipolydamásdot, ahonnan az 

egyik kedvenc alapanyaguk, az alma érkezik, ami mind az étlapon, mind az itallapon központi szerepet kap.

Az asztalon dizájnos só- és borsdaráló. A tulajdonos Matuk Gergely, aki az imént említett Bor-Piac nevű színvonalas borbárt üzemelteti a város főterén évek óta, mely egyben borszaküzlet és csemegebolt is.

Magyar és sváb gyökerű kreatív konyhát visznek minőségi alapanyagokra támaszkodva. Az étlap bevezető soraiból megtudhatjuk, hogy igyekeznek a helyi gazdákkal együttműködni és a „farm to table” elvet követni. A Gault-Millau kalauz leírása megemlíti, hogy a sajtválogatás a termelői piacról, a pisztráng a Dunakanyarból, a mangalica hús pedig a zebegényi Laczkó Róbert gazdaságából származik.

Kínálnak többek között körtés kacsamájpástétomot, sváb bablevest, harcsapaprikást juhtúrós csuszával, rosé kacsamellet paszternákpürével sült ill. savanyított céklával és kelbimbóval, vadas marhát dödöllével, hátszín-steaket burgonya gratinnel, gomba krémmel, vajas gombával és zöldborsmártással. 

Némi világhálós kutakodással az is könnyen kideríthető, hogy a fix étlap nagy része két-három havonta változik, a táblás kínálat pedig kéthetente. 

Utóbbi lényegében az étlap tesztterepe, a közönség tetszését elnyerő fogások bekerülnek az „állandó” kínálatba.

Több, mint harminc, zömmel magyar minőségi bort tartanak, melyeknek több, mint felét decire is kimérik. Pilsner Urquellt, Peronit, HB búzát és Floris Kriek-et csapolnak, palackban mentes Peronit, valamint három tételt tartanak a Szent András főzdétől. A töményválogatás zöme a prémium szegmensből származik. Az itallap éke a saját készítésű cider, almabor és -párlat.

A kiszolgálás kifogástalan. A pincérek kedvesek, figyelmesek, kommunikatívak és segítőkészek. A borlapot csak külön kérésre adják oda a vendégnek, az erre vonatkozó megjegyzésemet mosolyogva fogadja a megnyerő modorú felszolgáló hölgy.

 

A „Börzsöny almája” névre keresztelt almalevessel indítottunk, aminek alkotóelemei: meleg almakrémleves, gesztenyés panna cotta (ezt az elemet szerencsés lenne másképp elnevezni, nem tejszínalapú, állagra is inkább krém s nem puding), almazselé, almasaláta, édes morzsa. Jó elképzelés, remek megvalósítás, pazar tálalás. Izgalmas fogás, mely megmutatja egy mindennapi alapanyag több arcát.

 

Kiemelkedő volt a kovászos kenyérrel, különféle zöldségekkel és fokhagymás habosított vajjal tálalt, kézzel vagdalt tatárbifsztek is. Kérésre kaptunk fokhagymagerezdet is a pirítós mellé, valamint jó minőségű olívaolajat. Aki szeretné, a helyi Gabko manufaktúra piros chiliszószát is használhatja a felszolgálók gondos figyelmeztetése mellett. Ami indokolt, hisz a termék valóban extrém csípős.

 

Nem maradt el az első kör fogásai mögött a brassói aprópecsenye-átirat sem: kíméletesen hőkezelt, szép rosé, szaftos sertésszűzérmék, főtt, majd pirított parázs- illetve hasábburgonya, megnyerő ízű, selymes fokhagymamártás, konfitált koktélparadicsom, kovászos uborka frissítő. Egy klasszikussá vált, amúgy viszonylag új, a II. világháború után elterjedt népszerű magyar fogás impozáns tálalású, meggyőző átértelmezése.

 

Az alma-adta lehetőségeket a desszertműfajban is kihasználják, az almáspite valóságos szimfónia, a leveshez hasonló komplexitással és kulináris izgalommal.

Az O’Mami és Rozmaring Kárpát medencei szinten kimagasló vendéglátóegység, mely vita felett megér egy külön utazást a Nagymarosra. Még jobb persze, ha csak az apropóját adja egy egész hétvégés kiruccanásnak a Duna-kanyarba.

Elérhetőségek:

O’Mami és Rozmaring

Nagymaros, Fő tér 11.

Telefonszám: + 36 30 083 7016

Honlap: https://www.facebook.com/omamiesrozmaring/ 

E-mail-cím: [email protected]

Borítókép és fotók: Borbély Zsolt Attila