Retek bisztró: hagyományos magyar ételek meghitt környezetben

A hely legfőbb erényei a stílusegység, a jó konyha s a kifogástalan kiszolgálás.

A Rákóczi téri nemrég nyílt ramenező alapítója valamit nagyon jól csinál. Két dologban legalábbis biztosan kimagasló a hely: a marketingben és a ramen-készítésben. Nem emlékszem, hogy volt-e valaha egyetlen vendéglátóegység, mely megnyitásáról annyi ismerőstől, sok esetben nem is gasztro-rajongóktól kaptam volna értesítést, mint Hetey Márton januárban nyitott Nem Ramen-jéről. A kezdeti láz pedig nem csitul, eltelt több, mint egy hónap, s még mindig hatalmas sor kígyózik az új ramenező előtt, amint azt magam is tapasztaltam a minap. Nem álltam be a végére, nekem elegem lett egy életre a sorbanállásból a Ceausescu-korban, de minden tiszteletem azoké, akik rászánják arra a csekély várakozási időt, hogy megkóstolják az új kulináris szenzációt. A Nem Ramen mellett említhetnék kapásból további több tucat népszerű távolkeleti egységet az utóbbi évekből, s akkor nem szóltunk az északi stílusú, a közelkeleti, mexikói vagy olasz helyekről, melyek mind megtalálják a maguk közönségét. 

 

A legörömtelibb az, mindeközben szépen gyarapodnak a magyar konyhára alapozó trendi helyek is, ezek közül nem eggyel foglalkoztam már e rovatban. Jó érzés végigpörgetni a 2025 őszén megjelent Gault-Millau kalauzt azzal a szemmel, hogy miként szerepeltek benne a magyar konyha hagyományaira alapozó egységek. Nézzünk néhány meghatározót közülük: pop kategóriában ott találjuk a Dödöllézőt, a Nokedlischt, 10 pontot kapott a Pörc és prézli, a Mimama, a Menza, a Korhely, a Király100, 10,5 pontot az épp felújítás alatt álló És bisztró, a Búsuló Juhász, 11-et a Vasmacska, a Rézkakas, a Gettó Gulyás, 11,5-öt a Vadrózsa, a Szék, a Pest-Buda, 12-öt a Simaliba, a Pasarét bisztró, a Gléda, a Tati s a Rosenstein, 12,5-öt az Ida, a Gundel s a Déryné, 13-at a Szépilona s a Kami, 14,5-öt a Szaletly, a Stand25 s a Hoppá bisztró, 15,5-öt a Virtu. Tegyük hozzá ismét, hogy a Gault-Millau étteremkalauz húszas skáláján egy átlagos hely 7-8 pont, a köznyelv a 9 pontosokat jónak, a 10 pontosokat nagyon jónak nevezi. A 2025-ös újraindult kalauzban a 10 pont a belépő szint.

 

Minden évben feltett szándékom, hogy lejárom a legfontosabb étteremkalauzokban (Michelin, Gault-Millau, Dining Guide) említett összes olyan éttermet, melyeket mindeddig nem sikerült meglátogatni. A próbálkozást még soha nem koronázta teljes siker, de legalább garantált a permanens minőségi élmény a más forrásoknak köszönhető jobb-rosszabb helyek mellett. Mert ha egy egység e három kalauz bármelyikébe egyáltalán bekerül, teljesen mindegy, hogy milyen kategóriában, az szinte kivétel nélkül figyelemre méltó. („Szinte”, mondom, mert a Gault-Millau pop kategóriájába azért becsúszott egy-két érdektelen egység, míg kimaradt több tucat érdemleges.) 

Legfrissebb élményem a Retek volt, mely egy hangulatos, szépen berendezett hagyományos magyar bisztró a Szent István Bazilika vonzáskörzetében. Fehérre festett nyerstéglás falak, zsírosbödönökből kialakított világítótestek, az egyik falon népi kerámiatányérok, másikon bakelitlemezek a hetvenes-nyolcvanas évekből, zöld növények. A mi félszeparénkat falba süllyesztett edények díszítették. 

A második világháború utáni, de patinásnak mondható kredencen teafőző, befőttek, retro stílusú poharak. Tetszetős, hogy az igényes kiállítású étlapon bemutatják a menedzsmentet, illetve két ikonikus magyar étel, a gulyásleves és a túrógombóc receptjét is megadják. A 18 órai nyitásra foglaltunk asztal, nem telt bele negyedóra és megtelt a hely. 

Hagyományos magyar konyhát visznek különösebb újragondolás nélkül, szép tálalással, határozott ízekkel. Kínálnak többek között fokhagymás-tejfeles, sajtos lángost, 
szalonnás-kolbászos lecsót „tökéletes tojással”, tejfölös gombalevest szarvasgombás galuskával, gulyáslevest, lassan sült kacsacombot lilakáposztakrémmel és juhtúrós palacsintával, házi tésztát erdei gombákkal, rukkolával és sajttal, vadas marhát szalvétagombóccal, kemencés töltött káposztát, somlói galuskát és almáspitét vaníliás mascarpone-habbal. 

Több, mint két tucat ügyesen összeválogatott minőségi magyar bort tartanak, többnyire minőségorientált kis pincéktől. Dreher Goldot, Meggyes Drehert és Cecei IPA sört csapolnak, palackban csak egy alkoholmentes tétel kapható. A sörfrontot lehetne szélesíteni és igényesebbé tenni. A töményitalok a prémium kategóriát képviselik, készítenek népszerű koktélokat is. 

A kiszolgálás udvarias, figyelmes, segítőkész. 15% szervízdíjat számolnak fel. Lassan értékelhetjük, hogy emellett a bankkártyaleolvasó nem bíztat további borravalóadásra, mint ahogy az egyre több helyen tapasztalható, tegnap két ilyen egységben is volt (bal)szerencsém megfordulni. Nem ritka, hogy meg is magyarázzák, hogy a szervízdíj nem borravaló. Tapasztalatom szerint nem vagyok azzal egyedül, hogy ezekre a magyarázatokra semmiféle affinitást nem mutatok, a szervízdíj intézményének általánossá válását messzemenően helytelenítem, de kénytelenségből tudomásul veszem, a 10%-nál magasabb fsz. díj pedig egyértelműen zavar. 

 

Nézzük a kóstolt fogásokat! Fogadófalatként egy aprócska sajtos pogácsát kaptunk kolbászkrémmel és lilahagyma-lekvárral, továbbá egy kis kosár kovászos kenyeret s egy kevés csípőspaprikakrémet. Jó kezdet. A kenyér kifogástalan, ha adnának mellé egy kis vajat is, még jobb lenne. 

 

A hortobágyi palacsinta tálalása impozáns, a mártás selymes és ízletes, a töltelék egy cseppet száraz, de a produkció így is felsőkategóriás darabja a maga műfajának. 

 

A csülök jó ízű, kár, hogy a bőre nem ropog a teljes felületen. Ha ropogna, vélhetően nem öntenék rá az egyébként kellemes fűszerezésű, tunkolásra csábító jus-t. Jól sikerült a köretként adott hagymás tört burgonya és párolt káposzta. 

 

A túrógombóc ízre, tartásra egyaránt csúcsokra tör, édessége is optimális. Ribizliszemekkel ékített sárgabaracklekvár-pöttyökkel tálalják, melyek nemcsak a tányért díszítik, hanem az ízképet is. Záróakkordként kaptunk egy kupica Bolyhos ágyaspálinkát.

„Minden jó, ha vége jó” – tartja a mondás, s mi ezt így is éreztük sokat tapasztalt tesztelő társammal együtt, akivel konszenzusban megállapítottuk, hogy a hely legfőbb erényei a stílusegység, a jó konyha s a kifogástalan kiszolgálás. Szerettünk itt lenni, ajánljuk a helyet másoknak is.

Retek bisztró

Budapest, Nádor utca 5.

Telefonszám: + 36 20 253 5596

Honlap: https://retekbisztro.hu

E-mail-cím: [email protected]

A fotók a szerző felvételei