Végre! Furmint sokadszor

Mert hogy a február sok-sok éve a furmintról szól. Hogy miért is?

Mert hogy a február sok-sok éve a furmintról szól. Hogy miért is? Mert, igényes termelők kezében tud csak komoly borokat adni, mert sok olyan termőhelyünk van, ahol valóban jól érzi magát, mert itt van otthon. Sorolhatnánk az érveket a furmint mellett, de bízom benne, nincs is rá szüksége. Ma már többnyire minden borkedvelő és termelő számára evidencia, hogy ez az a szőlőfajta, amely kétséget kizáróan hozzánk kötődik – még akkor is, ha vannak rokonai itt-ott. 

Olvasom ugyanakkor, hogy valahol éppen Bartók Béla magyarsága kérdőjeleződött meg. Ne hagyjuk, hogy ez történjen a furmintunkkal is. Mert nekünk a legfontosabb gondoskodni róla, életben tartani, beszédtémává tenni akár a mindennapokban is.

Felcímkézni, jól láthatóan nevet adni neki és mögé állítani a termelőt. Mert a bor személyes ügy. De talán a leglényegesebb ebben az összefüggésben is a minőség. Gyenge borokért nem érdemes harcolni, azt bárki tud készíteni. De egy határozott, egyedi, afféle „mindenttudok” kategóriájú fehérbor útját nem könnyű egyengetni.

Furmint február nagykóstoló sokadszor

Kézdy Dániel jó érzékkel vágott bele másfél évtizede az aktuális furmint kínálat bemutatásába. Az szerintem senkit nem zavar, hogy egy fajtacentrikus kóstolón is felbukkan egy-egy hárslevelű vagy házasítás, netán muskotály. Mert a hangsúly valóban a furminton van. Minden nehézségével és hiányosságával együtt. Tegnap volt az idei bemutatás napja és örömmel jelentem ki, hogy sokat fejlődtek a borok. Nyilván ez nem kizárólag az adott évjárat adott palackjára vonatkozik, sokkal inkább egy határozott stílus az, amit örömmel lehet elkönyvelni. Sokkal kevesebb a haszontalan hordós érlelés, kevesebb a rossz hordó vagy stílustalan bor. Elenyésző volt a hibás bor, több az érlelt és fogyasztásra érett tétel. Nagyon kedvelem a 2021-es borokat, volt is kínálat bőven belőlük. Ami a komoly és kiegyensúlyozott, szinte egyenletes minőség mellett figyelemreméltó volt, az a 2021-es borok fiatalsága. Olyan eleven és tiszta furmintokat kóstolhattunk, amik valóban a legszebb oldalát mutatja a fajtának. De sok 2020-as bor is kitűnő állapotban volt, fejlettségben előrébb tart, mint a 2021 és ez nem csupán egy év palackban töltött időből táplálkozik.

Azt sajnálom, hogy Eger, Mátra, határon túl vagy éppen a Dunántúl kevésbé mutatta meg magát, de kóstolhattunk szép somlói borokat a sok-sok tokaji mellett.

Somlói Vándor Kiss Tamással, Spiegelberg István, Kolonics Karcsi, Tornai borok itt voltak és igazán szépen hozták a somlói vonalat. A Tokajon kívüli világból számomra most talán Pálffy Gyula borai mutatták a legszebb arcukat. Tudom, ezt a stílust nem mindenki érzi a magáénak, de ezek a borok pont attól tudnak ilyen izgalmasok lenni, hogy a Káli-medence gazdag geológiáját tökéletes minőségben kínált natúr keretbe öltöztetik. A szép savak, a selymes tapintási érzet nálam minden borkészítési mód mellett alapvető elvárás. Gyula borainál ez évről-évre megvan legyen szó rizlingről, szürkebarátról, furmintról csendes vagy éppen buborékos változatban.

 

Volt persze meglepetés a tokaji kínálatban is. Akiknek a borait rendszeresen kóstoljuk és ismerjük, rendre hozták a formájukat. Berecz Stephanie, Bott Judit, a Hétszőlő, Mariasy, Oremus és a többiek nem okoztak csalódást, viszont volt néhány új vagy kevésbé ismert jelentkező is. Örültem a Gajdócsi Pince borainak, a Szűcs Pince nagyon izgalmas dűlős furmintjainak, a Sanzon Tokaj tisztaságának. 

Eleve jó volt látni, hogy a mádi pincék mellett milyen szép számban voltak Tállyáról is termelők, de Erdőbénye is kivette a részét a jó sorozatból.

A Préselő Pince 2020-as és 2017-es borai remek formát mutatta. Orsolyák Attila borait sem lehet bármikor kóstolni, ezért is volt öröm végig nézni a Bomboly, Percze termését és a 2025-ös ígéretes száraz „gyermeket”.

Mégis, ha egyetlen bort kellene kiemelni a sorból, az idén a Dobogó 2021-es Furmintja lenne. Nem futottak még dűlőkből van a szőlő, sőt. Betsek, Szent Tamás és Úrágya adja a bor alapját, amit Domokos Attila igen jó ízléssel iskoláz általában 300 literes hordókban. Elegancia és finesz jellemzi a bort illatában és ízében is. Meleg tónusai finoman citrusos aláfestéssel őrzik meg komolyságukat. Az a távolságtartó mégis hívogató bor, amit igen nehéz elfelejteni. De talán nem is kell.

Örülök, hogy Horváth Dániel a saját bora mellett (H2 Pince) felvállalta a Mátrából a Szignárovits-Maka borok bemutatását. Mély és fájdalmas nyomot hagyott mindenkiben Szignárovits Márk elvesztése. Jó lenne, ha a borait – vele együtt persze – nem felejtenénk el. Idén június 3-án újra bemutatkoznak a legígéretesebb mátrai termelők a Pasaréti Közösségi Házban. Csak mondom, hogy jó előre be lehessen jegyezni az időpontot a naptárba. Lesz furmint is.

 

Lenkey Géza borai szintén külön fejezetet jelentenek a furmintok között. Senki nem érlel ilyen hosszan borokat és ugyan a hűvösebb termőhelyen valamit megmagyaráznak a szinte végtelen eltarthatóságból de az, hogy a gazdag irányítani tudja vagy ahogy hagyja magát a borok által, ez tokaji viszonylatban is ritka és egyedi. Múlt héten 2013-as Középhegy Furmintját kóstoltuk. 

A tiszta és egyértelmű terroir-vezette nagy száraz fehérborok egyik legszebbike.

Jó hír azok számára, akik esetleg lemaradtak a tegnapi kóstolón a Lenkey borokról, hogy március 9-én Pasaréten Lenkey Géza személyesen avat majd be bennünket Mád, a furmint és az érlelhetőség izgalmas világába.