Februárban a középpontban a Furmint

Miért nem egyértelmű, hogy ezt a fajtát tudatosan kellett volna kiemelni legalább a kilencvenes évek kezdete körüli szabadabbnak mondható világban.

Forrás: Pixabay

Kérdezem, hogy vajon miért nem egyértelmű ma sem a minőség elsődlegessége? Hogy a valódi piacnak nem tekinthető méreteink miatt nem engedhetjük meg magunknak adottságaink és lehetőségeink pocséklását. Hogy ilyen termő területeken, mint a tokaji borvidék számos települése, dűlője, parcellája vagy éppen az egri Nagy-Eged-hegy miért nem kerül közelebb a világ borászati elitjéhez? Talán nem hinnénk eléggé magunkban? Nem bízunk abban, hogy tökéletes szőlészeti- és borászati gondolkodással, munkával a világ élvonalába, sőt, a minőség tetejére kívánkozó boraink születnek? Nem vesszük észre, hogy mindezt mi magunk hittel, megfelelő árazással és a minőséghez vezető út erősítésében kellene, hogy előre vigyük? 

Miért kell még ma is Ausztriába járnia azoknak a termelőknek, akik életképes és használható klónokat szeretnének telepíteni? Miért kell még ma is munkanapjuk jelentős részét adminisztrációval töltenie a termelőknek? Miért nem tudják a Hegyalján élők, hogy a világ talán legösszetettebb, legizgalmasabb borvidéke közepén csücsülnek, aminek az értékei évszázadokra elegendő munícióval szolgálhatnának? És így tovább…

A szerző felvétele

Ilyesmikről beszélgettünk a szokásos kóstolócsapattal Budapesten, Sárospatakon az idei Furmint kiskonferencián és Pasaréten Demeter Zoltánnal. Akinek ezúttal is igaz hálával köszönöm, hogy eljött, itt volt, kiváló borokat kóstolhattunk együtt és megosztotta velünk gondolatait. Ez most ugyan csak egy maroknyi embert gondolkodtatott el, de tudjuk jól, Zoltán rendszeresen felemeli a hangját, mégpedig a közösség érdekében. Ritka mifelénk ez a hozzáállás, többnyire a háttérből lövöldöznek a másikra. Sokan csupán az egyéni érdekeket látják vagy láttatják minden megmozdulás mögött, holott jövő csak közös fellépéssel épülhet. De hozhatunk bibliai példákat is: „Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. Zsolt.127: 1-2.” „Akinek vannak fülei a hallásra, az hallja meg.” Lk 14:35 . Kívánom minden honfitársamnak, hogy időnként efféléket is gondoljunk végig. 

A szerző felvétele

De hogy véletlenül se maradjunk egyértelmű és pozitív élmények nélkül, a heti kínálatból megosztjuk most néhány igazán izgalmas és szerethető, nemzetközi mércével is mérhető, mindenhonnan látható és érezhető szépség leírását.

Demeter Zoltán

Tokaji Pezsgő Extra Brut 2017 R.D.

Hazai pezsgőknél még nem találkozhattunk ezzel a jelöléssel. A két betű -R.D. a hosszas seprőn érlelésre és ennél fogva viszonylag késői degorzsálásra utal. Magam is többször hangot adtam hiányérzetemnek hazai pezsgőinkkel kapcsolatban, ami a kellő hosszúságú seprőn tartás kapcsán merült fel bennem. Nos itt egy élő példa arra, milyen is egy remek alapanyag, ha kellő ideig érlelődhetett – és érett is – a seprőn. Legkevesebb 60 hónapot – azaz öt évet – töltött a seprővel együtt ez a szépség, ami kellően selymes tapintást adott a határozott szerkezet mellett. Elegáns, tele finesszel és azzal a határozott ám mégis simogató krémességgel, amiért annyira lehet szeretni a pezsgőt. Igazi nagyágyú – Sarah Marsh MW is megénekelte nemrég. (Nem mellékesen ő maga saját borokkal is előállt, így nem csupán a partvonalról szólogat be a termelőknek.)

Lenkey Géza

Középhegy 2013 

Aki kicsit is ismeri Lenkey Géza borait az tudja, egy tizenhárom éves száraz bor éppen csak elkezd éledezni a palackban. Mert a déli kitettségű, zeolitos talajú öreg tőkék olyan koncentrált alapanyagot adtak Géza kezébe, ami ilyen hosszú érlelést követően is szinte csak nyitogatja a szárnyait. Meleg de feszes tónusai illatban és ízben is ízig-vérig mádivá teszik ezt a bort. Tiszta és erőteljes fűszeressége terroir-jegyekbe öltözve kínálja magát. Nem kezdőknek való tétel, tegyük el a húsvéti báránycombhoz!

További játékainkhoz kattintson ide!